Utazzon a Magyar Szóval
hirdetés
2013. május 24., péntek   Ma  Eszter, Eliza napja van
Eszter, Eliza, Vince, Simon, Zsófia, Mária

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1999
Az európai nemzeti parkok napja.

1819
Megszületett Viktória királynő, Nagy-Britannia és Írország uralkodónője, valamint India császárnője, aki Anglia történelmében a leghosszabb ideig uralkodott, 1837-től 1901-ig.

1905
Megszületett Mihail Alekszandrovics Solohov orosz író, elbeszélő. (Emberi sors, Csendes Don).

1941
Megszületett Bob Dylan amerikai rock sztár, többszörös Grammy-díjas zeneszerző, előadó.

1972
Meghalt Várterész Vilmos, orvos, sugárbiológus, aki a sugárzás emberi testre, de főként a vérre gyakorolt hatását vizsgálta.

1986
Meghalt Dajka Margit színésznő (Macskajáték, Égig érő fű).

1813
Megszületett Kmety György, honvédtábornok, az 1848-49-es szabadságharc kiemelkedő alakja.

1822
Megszületett Foltényi Vilmos színész, operaénekes, Latabár Endre társulatának elismert művésze.

1857
Cirill és Metód napja, a bolgár kultúra és művelődés, a szláv írásbeliség és sajtó napja, Konstantin Cirill és bátyja, Metód görög szerzetes hittérítők emlékére.

1911
Meghalt Báró Bánffy Dezső politikus, miniszterelnök (1895.01.15-től 1899.02.26-ig).

Jó reggelt
Jó reggelt

A stresszes közlekedés képmutató ördögi körét tapasztaljuk naponta. Amíg a gyalogosok a türelmetlen autóvezetőket szidják, addig akad bőven türelmetlen gyalogosokból is, akik a szemafor piros jelzését a gyalogos-átkelőhelyen, valamiféle végtelennek tűnő megpróbáltatásnak érzik. Tiniként én is úgy gondoltam, hogy az élet nem vár meg, és érdemes az autóbusz után futni, ezért gyakran piroson is átrohantam. A fiatalok aligha éreznek félelmet. A félelem leginkább korral és tapasztalattal jön. Minél idősebbek vagyunk, annál több mindentől rettegünk. A változás pedig főleg akkor érkezik, amikor már nem csak önmagunkért, hanem elsősorban a gyerekünkért aggódunk. Épp emiatt bosszant jobban, amikor idősebbeket látok komótosan lelépni az úttestre, miközben, még vagy már, pirosat mutat a villanyrendőr. Nem mintha aggódnék azért, aki ilyen meggondolatlan lépést tesz. Inkább amiatt, hogy nem néz körül, ki vesz épp példát róla, áll-e ott egy gyerek, aki követi a butaságát. Ez is olyan lehet ugyanis, mint a láncreakció: egy megindul, a többi meg utána. Belegondolni is rossz, de előfordulhat, hogy egy gyereket amiatt üt el kocsi, mert úgy képzelte, ha egy idősebb átmehet piroson, akkor ő is. A tilos jelzésen való átkelés több egy rossz példamutatásnál, a lélekről ugyanis nem lehet mindent lemosni. Az is jó lenne, ha az autóvezetők nem kényszerítenék ilyesmire a gyalogosokat. Gyakran előfordul az is, hogy a gyalogos szabályosan, a zöld fénynél indul, de még félig jut a gyalogos-átkelőhelyen, amikor a szemafor visszavált pirosra, a kanyarodó kocsi meg már csaknem letolja az útról.  



Szerző: L. M.

További cikkek >>

„Csak a magyarokkal kapcsolatban tévedtem”

VÍZILABDA – Dejan Stanojević, a szerb válogatott másodedzője értékelte a londoni olimpiai tornát

Csordás Árpád

2012. augusztus 20., 12:07

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Szerbia vízilabda-válogatottja folytatni tudta a sorozatot, mely szerint minden versenyen érmet nyer. A londoni cél azonban csak részben valósult meg, mert a csapat az arany megszerzéséről álmodozott, s teljes felkészülését annak rendelte alá. Csak néhány nappal a történtek után Dejan Stanojevićet, a válogatott újvidéki másodedzőjét faggattuk az olimpiai tapasztalatokról.

Dejan Stanojević Dejan Stanojević

• Elégedett-e Szerbia olimpiai szereplésével?

– Valahol a háttérben még ott van a meg nem valósított álom, az olimpiai aranyérem, a korosztály egyetlen hiányzó nagy trófeája, összességében azonban elégedett lehetek. Az arany volt a cél, de az igazi és reális terv bármelyik éremnek a megkaparintása volt. Dobogóra álltunk, amit nem lenne szabad balsikerként elkönyvelni.

• Sok volt a panasz a bíráskodásra a Montenegró elleni bronzmeccsen. Erről mit mondana?

– Egészen biztos, hogy a bíráskodási kritérium nem volt kiegyensúlyozott. Az egyetlen kézzelfogható bizonyíték a támadásban lefújt szabálytalanságok száma lehetne, amely egy pillanatban 11:2 volt, vagyis a bronzmeccs bírói egy teljes negyednyi támadási lehetőségtől megfosztották a válogatottat. Viszont azt már nem tudom megmondani, hogy mi lett volna a reális arány, és egyáltalán nem állíthatom, hogy az egész szándékos, mondjam így, Szerbia-ellenes lett volna. Lehet, hogy egyes berkekben már elegük van belőlünk, mert leszámítva a 2007-es vb negyedik helyét, Szerbia már régóta minden versenyen érmes, másképpen nézve, minden nagy versenyen csak két éremért játszanak a többiek, egy eleve a miénk.

• Feltűnő volt, hogy a csoportban Szerbia nagyszerűen játszott, a negyeddöntőtől kezdve pedig mindhárom meccsen háromgólos hátrányba került, méghozzá nagyon gyorsan. Hogyan és miért lehetséges ez?

– Így igaz. Talán kicsit elfásultunk a torna hosszúsága miatt, talán nem voltunk elég frissek, és nem adtuk a legjobbat. Viszont egy rossz szó sem érheti a fiúkat, mert a háromból kétszer is vissza tudtak térni, és győzelemre fordítani. Egy pillanatra sem csüggedtünk, például az elveszített elődöntő utáni csapatértekezleten kimondtuk, hogy lesz, ami lesz, érem nélkül nem jövünk haza.

• Verseny közben a kapitány és a játékosok is a nyomás terhére panaszkodtak. Tényleg akkora volt a nyomás?

– Nyomás volt, de ez nem újdonság, még kevésbé ismeretlen állapot. Nem a közvélemény, a sajtó és a szurkolók nyomásáról van ugyanis szó, hanem arról, amelyet saját magunk okoztunk. Még Pekingben megfogadtuk, hogy Londonban ráhajtunk az aranyra. Nagy terhet vállaltunk, de mást nem is tehettünk. Az igazi csapat az, amelynek magas célja van, a nyomást le tudja küzdeni, vagy legalábbis az elviselhetőség szintjén kezelni, és a tervét meg tudja valósítani. Nos, mi nem buktunk el, érmet nyertünk.

• Milyen mértékben reális a londoni sorrend?

– Nem egészen. Biztos vagyok benne, hogy a csapatok tényleges ereje szerint horvát–szerb döntőt kellett volna játszani.

• Miért?

– Először is, mert a horvátok végig nagyszerűen játszottak, másodsorban pedig mert tévedtem a magyarokkal kapcsolatban. Azt hittem, hogy a csoportban nem adták ki a maximumot, és a negyeddöntőben majd bárkit legyőznek. Nem így történt, ami nagyon meglepett. Kiderült, hogy a csapatuk egy tapasztalt sztárkülönítmény, amely azonban már nem tudja teljes mértékben elviselni a hosszú és nehéz tornák minden terhét. Nagyon tudnak, de a gépezet már nem működik tökéletesen. Az olaszok meg bejutottak a kiskapun, majd némi szerencsével bennünket is legyőztek.

• Mi tekinthető újdonságnak a pólóban?

– Az első, hogy a játék még gyorsabb lett, és egyre több gól esik, ami jó. A másik a két- és ötméteres vonal fényjelzése, ami nagy könnyítés a bíróknak, a játékosoknak és a nézőknek is.

• Mit vár a következő olimpiai ciklusban?

– Elsősorban nemzedékcserét a válogatottak zömében. E tekintetben nálunk lesz a legkevesebb változás, szinte mindegyik játékosunk még ott lehet Rióban is. Egy évvel ezelőttig az ifiválogatottnál dolgoztam, tehát ismerem a jövő nemzedék erejét, és nem várok lényeges elmozdulást és eltérést a jelenlegi erőviszonyoktól. A mai erős válogatottak továbbra is a legjobbak maradnak. A legnehezebb dolguk a magyaroknak lesz, hisz ifiben és serdülőben esztendők óta sikertelenek, viszont biztos vagyok benne, hogy megtalálják a megoldást a problémákra, és Magyarország a jövőben is vízilabda-nagyhatalom lesz.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2013     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita