Petroland
hirdetés
2015. július 5., vasárnap   Ma  Emese, Sarolta napja van
Emese, Sarolta, Antal

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1853
Megszületett Csontváry Kosztka Tivadar festőművész (Zarándoklás a cédrusfához).

907
A Pozsony melletti csatában a magyarok legyőzték a bajor sereget. Luitpold őrgróf, aki a bajorokat vezette, maga is elesett az ütközetben.

1932
Budapesten megszületett Horn Gyula politikus, a közgazdasági tudományok kandidátusa, aki 1994-től 1998-ig Magyarország miniszterelnöke volt.

1966
Freiburgban meghalt Hevesy György József, magyar származású, Nobel-díjas kémikus, a hafnium felfedezője.

337
Meghalt Constantinus császár, eredeti nevén Flavius Valerius Aurelius Claudius római császár, az első keresztény uralkodó.

1806
Hosszúfalván megszületett Teleki Blanka grófnő, reformpedagógus, a női egyenjogúságért folytatott küzdelem élharcosa.

1865
Megalapították Londonban az Üdvhadsereget.

1914
Budapesten megszületett Fischer Annie zongoraművésznő, háromszoros Kossuth-díjas kiváló művész.

1923
Megszületett Klaniczay Tibor irodalomtörténész.

1946
Először jelent meg nyilvánosság előtt a bikini egy párizsi divatbemutatón.

Jó reggelt
Jó reggelt

Már szinte szorongva járok bevásárolni. Megrögzött piaclátogató vagyok. Egyfelől élvezem a sok színes és friss zöldségfélét, gyümölcsöt, másfelől szeretem megnézni az árusokat is. Azt tartottam eddig, hogy mindenkiről lerí, milyen a portékája.

De az idén minden hitemet elvesztettem a piacban is, meg az eddig megbízhatónak tartott tapasztalatomban is.

Kezdődött a földieperrel. Amikor hazavittem, el sem lehet rágni a gyümölcs közepén lévő „csumát”, a húsa meg mindenre hasonlított, csak nem földieperre. Meg is fogadtam, addig, amíg nem árulnak aránytalan szemeket, kicsit érettebbet meg világosabbat, keverve, addig nem fogok venni, még ha ez is a család kedvence. Mit mondjak? Alig ettünk az idén földiepret.

Július van, ilyenkor azért már elvárja az ember, hogy paradicsomízű paradicsomot lehessen venni. Nem mondom, amit kínálnak, kerek is, piros is, fénylik is a héja, de az igazihoz semmi köze. Olyan kemény, mintha nem is paradicsomról lenne szó, és „almacsutkára” hasonlító kemény, zöld közepe van. Hiába próbálkoztam más és más fajtát venni, eddig csődöt mondott a megérzésem. Annak meg már régen nem hiszek, hogy ráírják, hogy hazai termés.

Kifejezettem azt érzem, hogy bármit eladhatnak nekünk, mert megvesszük. S valóban, én is ezt teszem, nap mint nap.



Szerző: K-k

További cikkek >>

Az utazásról

2012. június 3., 02:28

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

A gondolkodás, a gondolkodni tudás képessége, azaz a gondolat megfellebbezhetetlen elsősége számomra az egyedüli megnyilvánulási lehetőség arra vonatkozóan, hogy bármiféle körülmények ellenére létre jöhessenek azok a különböző túlélési stratégiák, melyeknek lényege a létezés értelmének a visszaállítása, megtartása, ha kell, csatasorba állítása azért, hogy a rongáltság állapotába taszított emberi világ újra visszanyerje a teremtésben kapott mikrotheoszi jellegét.

Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, a környezet, melyben élünk, milyen mértékben süllyedt alá a hatalomgyakorlás kialakította kiúttalanságba, időnként ki kell lépni abból a miliőből, amely életterül megadatott, mert csak így lehet – hogy a látni is tudsz, nemcsak nézni –, az egész viszonylatában felmérni annak az állapotnak minőségét, milyenségét, amelyben a létezésed értelmével azonos életfeladatokat meg kell valósítani.

Az utazás az elmondottakra nézve igen nagy segítségedre lehet. A létezés törvényszerőségeire vonatkozó állandó tanulás folyamatában a másutt másokkal, végső soron a mássággal való találkozás élménye és a vele járó tapasztalatszerzés a tudattágítás okán olyan ismeretek birtokba vételét teszi lehetővé, amelyek a saját környezetbe visszatérve igen eredményesen igazíthatnak el azokban a konfliktushelyzetekben, melyek a rongáltság állapotának következményei. A konfrontációkkal való meddő, pozitív energiákat felemésztő küzdelmek végül okozói lesznek a rongáltság állapotába került, bűnbe roskadt szellemvilág generálásának éppúgy, mint a homályba borult, éberségét elveszített lélek életrehívásának. Az eredmény: senki senkivel nem tud szót érteni, állandó jellegűvé válik az ellenségkép megidézése, valamint az elviselhetetlenségig kiélezett viszályhelyzetek erőszakos életben tartása.

Az utóbbi időben térségünk igencsak színtere lett a megtört létnek. Szerfelett nehéz volt – még ma is az – kiiktatni a mindennapokból azokat a helyzeteket, vagy legalábbis enyhíteni azoknak a presszióknak lélekölő és szellemet beszennyező intenzitását, melyeknek következtében léttereünket valósággal benépesítették a boldogtalanság homályába taszított, ürestekintetű emberek.

Ezért volt számomra valóságos isteni ajándék az az egyhetes londoni út, amelyen megtapasztalhattam, hogy mindenféle körülmények ellenére nagyon sok mosolygós ermber van a világon, a parkok világa elbűvölő hatással lehet az emberre, a pajkos és játékos mókusoknak köszönhetően, a kecsesen sikló fehér és fekete hattyúknak, s a virágok szemet gyönyörködtető kavalkádja itt a földön is megadja annak lehetőségét, hogy felidézze bennünk a paradicsomi állapotokat.

Az életünkkel Isten ajándékozott meg bennünket, de a szabad akarat okán mi dönthetjük el, hogy az pokollá lesz-e vagy az isteni szikra hordozója. Bárki is akarna meggyőzni az ellenkezőjőről, sohasem szabad elfelejteni – mert most éppen nagyon megfeledkeztünk róla –, hogy hatalma csak és kizárólag Istennek van. Nekünk mint keresztény hitben felnőtteknek igazán nem volna szabad megfeledkeznünk arról, amit Jézus mondott Pilátusnak a János szerinti evangéliumban, jelesül, hogy „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked...” (19:11). Minden, ami történik velünk, tetteink következménye. Erről sem volna szabad megfeledkezni!

Ha az ember képes eldönteni magában azt, hogy a körülmények adta lehetőségeket figyelembe véve miképpen szeretné realizálni az életét, mindenképpen egy fontossági sorrendet kell kialakítania arra vonatkozóan, hogy mi az, ami elengedhetetlen és lényegbevágó azon az úton, melyen haladva elvégezheti életfeladatát. Minden más másodlagos. Akár ki is iktatható. És vigyázat: nincs két egyforma életút!

Önnönvalónk pontosan tudja, mikor mit kell tenni. Önmagunkra figyelve, a belső hangokra összpontosítva, nem pedig a talmi fényben úszó, álsikereket kínáló külvilágra, a lelkünk mélyén, ahogyan mondani szokták, mindig tudjuk, mit és hogyan kell cselekedni. Nagy bátorságra van szükségünk, hogy a körülmények ellenére, fel tudjuk vállalni önmagunkat, de megéri. Nincs nagyobb öröm, mint mélymagunk kiszabadítása a káprázatba szédült, virtuális világ létrehozta lélek- és szellemnyomorító szorításából, azaz, mint legyőzni az önmagunkban szüntelenül ott munkálkodó gonoszt.

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
loading...

Hírdetés

!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2015     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita