Tűsarkú cipővel a tornateremben

Tápai Renáta

2012. május 19., 04:15

A legtöbb iskola betartja a minisztériumi rendeletben előírtakat, és éttermek, kávézók, pizzériák helyett a végzős nyolcadikosok az iskola épületében tartják meg a bankettjüket. A minisztérium ugyanis döntött: az ünnepségnek – értsd: az esti bulinak is – csakis az iskola épületében szabad zajlania.
Nos, azt gondolnánk, hogy egyszerű a képlet: csak a helyszín változik. Amit megszerveznének a külső helyszíneken, azt most ugyanúgy megteszik csak máshol, vagyis ez esetben az iskola ebédlőjében, tornatermében, halljában… Ám ez nem ilyen egyszerű.

Mondhatnák úgy is, hogy ahány iskola, annyiféle bajt okozott ez a rendelet. A legnagyobb problémát talán az jelentette, hogy rendben, hogy az iskolában kell megtartani, de mégis hol? Sokan az iskola ebédlőjében vagy nagyobb halljában fognak bankettozni, de ha az épületben nincs elég nagy ebédlő vagy előcsarnok? Az egyik vajdasági iskolában például éppen azért nem szervezik meg a bankettet, mert nincs hol. Nem adottak hozzá a feltételek. Itt csak esetleg a tornateremben tudnának összejönni a diákok és tanáraik, de a tornaterem padlóját mégsem bocsátanák a lányok tűsarkúinak rendelkezésére. Ezzel egyet is érthetünk, de azt meg azért mégsem várhatjuk el a végzősöktől, hogy mezítláb vagy tornacipőben ünnepeljék azt, hogy lezártak egy korszakot és életük egyik fontos életszakaszába lépnek, főleg, hogy biztosra veszem: vannak olyanok, akik talán ekkor vesznek fel először magas sarkú cipőt, ekkor bújnak bele első, igazi báli ruhájukba…
És ugye ott van még az a verzió is, hogy rendelet ide, rendelet oda, mégiscsak külső helyszínen tartják az ünnepséget, de tanárok nélkül. Ebben az esetben vajon ez akkor egyfajta iskolától független, szülői magánakciónak minősül, amelyet a rendelet már érinthet? A felelősség pedig ekkor nem az iskoláé, hanem a szülőké? És ha ez így megengedett, akkor ebben a történetben ez lehet az a bizonyos kiskapu?
A legfontosabb kérdés azonban talán mégsem az, hogy hol, hogyan, hanem sokkal inkább, hogy miért. A minisztériumi rendelet üzenete az, hogy az általános iskolásoknak – bármennyire is végzős diákokról van szó – még semmi keresnivalójuk hajnalig dorbézolva a kávézókban. Még akkor sem, ha ehhez tanári felügyeletet kapnak. Már ha kapnak. Mert persze, hogy vannak olyan iskolák, amelyek tanárai a buli utolsó pillanatáig a diákokkal vannak, átvitt értelemben és szó szerint is kikísérik őket, de az éttermes, kávézós bankettek kapcsán arról is lehetett hallani, hogy ugyan a tanárok ott vannak a vacsora idején és utána még egy ideig együtt is szórakoznak a volt tanítványokkal, de egy idő után szépen elpárolognak, magukra hagyják az ünneplő diákokat. És vajon a felnőttek őrző szemei nélkül maradt, „frissen szabadult” 14-15 éves gyerekek mennyire tudják felmérni, hogy meddig mehetnek el?
Talán éppen ezért is vannak a rendelettel egyet értő szülők, pedagógusok, és vannak, akik szerint megfelelő felügyelettel semmi kifogás nem lehet a külső helyszíneken való ünnepléssel, hiszen sok iskola évről évre ugyanott szervezi az ünnepséget, zárt körűen, akár őrző-védő szolgálat igénybevételével, incidensek nélkül. Míg olyanról is tudni, hogy éppen egy incidens vetett véget évekkel ezelőtt az iskolán kívüli bankettozásnak, és ebben az intézményben azóta a bankettet az iskola épületében szervezik. Számukra tehát a minisztériumi rendelet eső után köpönyeg.
A bankett-ügy nem tűnik nagy dolognak, hiszen látszólag helyszínkérdés ez az egész, mégis komoly gondolatok sorát indíthatja el. Vajon megóvjuk-e a gyerekeinket azzal, hogy az iskolába „zárjuk” őket? Egyáltalán kell-e óvni a végzősöket? Hiszen már „nagyok”, ideje, hogy felelősségteljesen viselkedjenek, vállalják a tetteiket, tanuljanak meg kulturáltan ünnepelni! De ezek a gyerekek vajon eléggé nagyok-e, eléggé érettek-e arra, hogy ne kelljen az iskolába „zárni” őket, hogy legalább az évzáró bulijuk múljon el túlzott alkoholfogyasztás, eszeveszett, a jó ízlés határain túli dorbézolás nélkül?

Értékelem a cikket: