Vannak határidők, amelyeket be kell tartani, mert a be nem tartásuknak maradandó következményei lehetnek. Ilyen, jogvesztő következménnyel bíró határidő a választási eredményeknek az esetleges elvitatása is. Panasszal élhet bárki, akinek a hatóság határozata, intézkedése vagy mulasztása a jogait, érdekeit sérti. A választások esetében ez a hatóság az illetékes választási bizottság.

A jogbiztonság szavatolása felülírja még az igazságosság magasztos elvét is. Talán ezért is irányzott elő a választásokról szóló törvény mindössze huszonnégy órás határidőt a kihirdetett választási eredményeknek az esetleges elvitatására. Felmerülhet persze jogosan a kérdés: mit lehet egy nap alatt észrevételezni úgy és olyan módon, hogy azt dokumentálni is lehessen? Gyakorlatilag a jegyzőkönyvileg megállapított és a választási bizottság által megerősített tényállást csupán akkor tudná felülírni egy beadvány, ha hitelt érdemlő módon bizonyítani tudnának olyan jellegű csalásokat, ami már magával vonná egy vagy több szavazóhely írásban dokumentált eredményeinek a megsemmisítését is.

Valószínűleg a törvényalkotó éppen ezért irányzott elő még egy pótmechanizmust is, hiszen a hatályos választási törvény 32. szakasza lehetővé teszi a pártoknak, hogy a választások lebonyolításától számított öt napon belül betekintést nyerjenek a választási anyagba. Ezt a rendelkezést a szabadkai választási bizottság a demokrata párti elnök és a titkár a saját kénye-kedve alapján obstruálta. Nem engedélyezték egy olyan döntés meghozatalát, amely lehetővé tette volna Szabadka város képviselő-testülete megválasztásának a valós eredmények megállapítását, amelyek esetleg el is térhetnek az általunk közzé tett eredményektől. Személyesen semmi gondom sincs az obstrukció intézményével, hiszen a parlamenti munkában éppen a kisebbség érdekeit hivatott az védelmezni, de amikor ténykérdést kell megállapítani, és azt obstruálja a Demokrata Párt és a körülötte csoportosuló pártocskák, akkor már mindez kezd gyanússá válni. Felettébb gyanússá pedig az ellenőrzés technikájáról szóló értelmetlen viták, valamint az a döntés vált, amellyel elutasították azt a kezdeményezésemet, hogy a viták elkerülése érdekében vegyük már igénybe a szavazócédulák megszámlálására vásárolt drága számlálógépet is. Sajnos a gyanúm beigazolódott. Az ellenőrző többpárti bizottságok (a Demokrata Párt kivételével) egészen eltérő eredményeket állapítottak meg, mint amit a szavazatszámláló bizottságok jegyzőkönyvei tanúsítottak! Ügyeletes és pártatlan szerepkört ilyen helyzetben szerintem egyetlen választóbizottsági tag sem tehet akkor, ha szemmel láthatólag a Demokrata Párt legrangosabb személyei nyíltan bojkottálják a számlálást olyan módon, hogy csak színleg számolják a szavazatokat, miközben a jegyzőkönyvet követelik, hogy onnan diktálják be az adatokat. Kevés hiányzott ahhoz, hogy rendőrségi segédlettel ne távolíttassanak el a demokraták az ellenőrző munkát felügyelő és irányító szerepkörömből. Pedig csupán arra utasítottam a jegyzőkönyvvezetőt és a demokrata ellenőröket, hogy előzőleg állapítsák meg újraszámolással a valós tényállást, és csak utólag hasonlítsák össze az adatokat a jegyzőkönyvvel. Az alig egy tucatnyi szavazóhely valós választási eredményei mindenesetre különböznek a jegyzőkönyv által regisztrált eredményektől. Olyan hibák találhatók az esetek többségében, amiért a törvény szerint új választásokat kellene kiírni. Szemmel látható különbségek voltak a szavazócédulák színárnyalatában is, és az ellenőrök szerint a város jelképe és a papír minősége is különbözött nagyszámú olyan szavazócédulán, amelyen a Demokrata Pártra szavaztak.

A további ellenőrzést pedig meg kellett szakítani az ellenőrzés azon szakaszában, amikor a folyamatos obstrukció ellenére is napvilágra kerültek – mind nagyobb számban – olyan hibák, amiért minden esetben megismételt választásokat kell kiírni.

Ezt a döntést a szabadkai választási bizottság csendőrségi fegyverek árnyékában és olyan írásos és szóbeli fenyegetések hatására hozta meg, amellyel, ha mégis engedélyeztük volna a szavazatok további számlálását, akkor bűnvádi feljelentés és börtönbüntetés várt volna a választási bizottság minden tagjára. Legalábbis ezzel fenyegetett meg bennünket három, a parlamenti küszöböt épphogy csak átlépő párt és a választási bizottság elnöke is. A csendőrök fenyegető jelenléte és a börtönbüntetés kilátásba helyezése ellenére is öten mégis támogattuk a VMSZ kérelmét, hogy folytathassák az ellenőrzést.

Úgy hittük, hogy a népakaratot nem írhatja fölül semmilyen obstrukció és semmilyen fenyegetés sem. Sajnos a választási bizottságban a többség másképpen gondolta.