(Fotó: Molnár Edvárd)

Hoszni Mubarak találkozik a túlvilágon két korábbi egyiptomi elnökkel, Anvar Szadattal és Gamal Abden-Nasszerrel. Megkérdezi őket, hogyan kerültek oda.

– Méreg – mondja Nasszer.
– Egy merénylő lövedéke – feleli Szadat, majd megkérdezi: – És veled mi végzett?
– A Facebook – válaszolja Mubarak.

Május 18-án az interneten világnapját ünnepeljük. A Nemzetközi Távközlési Egyesület indítványára tíz évvel ezelőtt került be ez a nap a világnapok közé. A kezdeményezés célja az, hogy a fejlődő országokba és minden lefedetlen területre eljusson a világháló. De miért fontos ez? Mert az internet az információt, a tudást jelképezi.

A történelem során a tudás mindig az írástudók kezében összpontosult, s hatalom, fegyver volt az írástudatlanok, az alacsonyabb képzettségű társadalmi rétegek kordában tartásához. Napjainkban is ugyanez a helyzet, de ma már sokkal könnyebb informálódni, megszerezni a tudást pont a világhálónak köszönhetően. Wael Ghonim 30 éves egyiptomi számítástechnikai mérnök mondta tavaly, hogy „ egy népnek csak internetre van szüksége szabadsága kivívásához” . Ő volt az, aki a világhálón beindította a tüntetést Mubarak kormánya ellen. A tüntetés forradalomba csapott át, melyben az információ szabad áramlásának igen nagy szerepe volt. Az egyiptomi kormány is belátta ezt, és teljes egészében elvágta az országot az internettől. A világháló ilyen mértékű cenzúrázására még sohasem volt példa, de már késő volt, nem lehetett megállítani a folyamatokat. Az egyiptomiak kivívták a szabadságukat. Az internet segítségével megvívták harcukat az elnyomás, a munkanélküliség és az éhezés ellen. Elindították a szabadság forradalmát a Közel-Keleten.

Hát ezért kell ünnepelni ezt a napot. Vagyis ezért ünneplik a világban sok helyütt. A világhálón nem találtam egyetlen bejegyzést sem arra vonatkozóan, hogy hazánkban valamely szervezet az elmúlt években megemlékezett volna róla. Ez sokat mond arról, hogy milyen szinten állunk e téren (is). A Köztársasági Statisztikai Hivatal 2011-re vonatkozó adatai alapján Szerbiában csak 1 900 000 ember használja az internetet napi szinten. Szerencsére azonban nő a felhasználók száma: 200 000-rel többen interneteztek naponta 2011-ben, mint az előző évben. A világhálót lassan mi is kezdjük olyan dolgokra használni, mint a fejlődő országok lakosai. Annak ellenére, hogy a szerbiai felhasználók a rajta töltött idő 70 százalékát a közösségi portálokon töltik, egyre többen informálódnak, tanulnak, keresnek munkát az interneten keresztül. Nő a világhálón keresztüli adásvétel, valamint az e-bank használata is. De nemcsak a polgárok kezdik mindinkább feltalálni magukat az interneten, hanem a politikusok is. Ezt láthattuk a választási kampány során is. Persze, mint annyi mindenben, ebben is hosszú évekkel vagyunk lemaradva a nyugati államoktól.

Ez volt az első igazi áttörése a szerb választási kampánynak a virtuális térben, a politikusok igazi háborút folytattak az interneten (is) minden egyes szavazatért, annak ellenére, hogy nem ritkán nem a minőségre, inkább a mennyiségre helyezték a hangsúlyt.

De nemcsak a pártok használták fel a világhálót, hanem azok is, akik nem értenek egyet egyetlen politikai párt nézeteivel sem. Az egy héttel ezelőtt lezajlott választások során a szavazócédulák 4,5 százaléka érvénytelen volt, amivel több politikus nem tud mit kezdeni. Mert szerintük lehetetlen, hogy „ennyi sok abnormálisan hülye ember” van, aki így ad hangot az elégedetlenségének. Pedig, ha jól informáltak lennének, tudnák, miközben ők a saját kampányukkal voltak elfoglalva, addig a virtuális térben az aktuális politikával elégedetlenek internetes kampányba kezdtek, melynek célja a hasonlóan elégedetlenek toborzása és felhívása, hogy a szavazás alkalmával ne maradjanak passzívak, hanem érvénytelenítsék a szavazócédulájukat. Kampányuk igen sikeresnek mondható, annak ellenére, hogy nem költötték rá a saját, vagyis az adófizetők pénzét. Mintegy 170 ezer ember semmisítette meg a szavazócéduláját, amivel többek között elérték azt, hogy a radikálisok ne jussanak be a parlamentbe.

Csak találgatni tudok, hogy néhány év, évtized múlva mit ünneplünk az internet világnapján. Vannak pesszimista és optimista előrejelzések a világháló fejlődésével kapcsolatosan. De az szinte bizonyos, hogy az eljövendő világ sok tekintetben más lesz, mint a korábban megszokott. Ünnepeljük a tudást, az információt, a jövőt, ne féljünk tőle, függetlenül attól, hogy hozhat rosszat is – mint minden, amiben az emberi tényező jelen van.