Eddig vajmi kevés keresnivalója volt a sebészetnek a betegségmegelőző tevékenységek körében, hacsak a plasztikai sebészet szépítő-fiatalító műtéteit nem soroljuk ebbe a kategóriába. Úgy hittük, a sebésznek a kóros szövet eltávolítása a dolga, nem holmi zöldségek, gyümölcsök vagy teljes ki őrlésű gabonából készült termékek népszerűsítése, illetve a chips, a cukor, a só és más hasonló mérgező anyagnak kikiáltott élelmiszerek kiiktatása betegének étrendjéből. Ám változik a világ.

Valamikor a 70-es évek közepén a Nyugat-Európában sokat megfordult, néhai dr. Kocsik László, Szabadka érsebészetének úttörője említette – amúgy kuriózumként –, hogy a fejlett országokban akár a kóros, akár az esztétikai problémát jelentő túlsúlyos állapotot egy nagyon egyszerű, bár drága műtéttel meg lehet oldani. S íme, merje valaki állítani, hogy stagnál az egészségügy nálunk: a Belgrádi I. Sebészeti Klinika kilenc hónappal ezelőtt megkezdte a „metabolikus” vagy „digesztív” műtétekként emlegetett túlsúlyellenes operációkat, s a mai napig a 70. eseten is túl van már. A metabolikus (soványító) operáció manapság sem olcsó, mintegy 3000 euró, de mindazok számára, akik megfelelnek az egészségügyi biztosító szabta feltételeknek, ingyenesen végzi az említett belgrádi klinika. Ha belegondolunk, van benne logika. A kóros elhízás már népbetegségnek számít.

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO a 21. század olyan veszélyes járványaként emlegeti, mint egykoron a leprát vagy a kolerát minősítették a Közel-Keleten. Szerbia sem mentes ettől a járványtól, óvatos becslések szerint mintegy 120 000 krónikusan elhízott, túlsúlyos ember van hazánkban.

Kik felelnek meg a betegsegélyező feltételeinek?

Ingyenesen végzik a műtétet mindazok esetében, akiknek legalább 5 éve 40 felett van a BMI-jük (testtömegindexük), az elhízásukhoz valamelyik társbetegség kapcsolódott (cukorbaj, magas vérnyomás stb.), kilátástalanul küzdenek a túlsúly ellen, azaz túl vannak már néhány orvos által ajánlott fogyókúrán, és 65 évnél nem idősebbek. Sajnos a legkevésbé esztétikai akadályokkal küzdenek ezek a betegek: nem mindegy ugyan 40–50 kilogrammos súlytöbbletet cipelni járva-kelve, sokkal nagyobb veszélyt jelentek azonban a túlsúlyt kísérő tünetek és betegségek, a cukorbaj, a szív- és érrendszeri rendellenességek, a rákos daganatok, a megroggyanó térd és gerincoszlop mozgásszervi deformációi. Nem elhanyagolható a gyakori ragadványbetegség, a depresszió sem, hiszen a kórosan elhízott ember ördögi körben éli mindennapjait: bántja a lelkiismeret, ha evett, szenved akkor is, ha nem eszik. Ha felszámítjuk az előbb felsorolt kórokra használandó gyógyszereket, s tudjuk, a kezelés ellenére is gyakori a korai elhalálozás vagy rokkant-nyugdíjaztatás, nem kell matematikai zsenialitás az operáció gazdaságosságának megállapításához. Tegyük hozzá: az ezeregy agyonhirdetett fogyókúrás praktika többnyire eredménytelen. A „sikerdiéták”, bogyók mit sem segítenek önfegyelem és vasakarat nélkül, aminek gyújtópontjában a hosszú távon fenntartott napi 1200–1500 kalória bevitele és a mindennapos kiadós mozgás áll. Sajnos ezt kevesen tudják betartani, hiszen teljes életmód-változtatás nélkül nem sikerülhet, nehezen elsajátítható, különösen, ha nincs gyermekkori minta, családi hagyomány a háttérben.

Hogyan végzik a műtétet?

Manapság kétfajta műtét között választhatunk. A régibb keletű gyomorgyűrűs technika egyszerű megoldásnak tekinthető. Egy műanyag gyűrű segítségével kettéosztják a gyomrot, és az kevesebb étel fogyasztására kényszeríti a beteget. A szilikongyűrű feszessége később, ha a gyomor kitágul, ismét állítható, és ami lényeges, bármikor eltávolíthatják. Újabban nagyobb népszerűségre tett szert a gyomorbypassos műtét, amelynek lényege, hogy a vékonybél egy szakaszát a gyomor felső részéhez kötik, s ekképpen az étel kikerüli a gyomor nagyobb részét, a patkóbéllel együtt, tehát ily módon valójában kisebbítik a gyomor térfogatát. Ez utóbbi módszernek sokkal kisebb a kockázata, s bár az eredeti állapotot ebben az esetben vissza nem állítják, a testsúlycsökkenés gyorsan megközelíti az ideális mértéket, s ami fontosabb: ez a sikerállapot véglegesnek tekinthető. Mindkét műtét altatásban és laparaszkópiás módszerrel zajlik, tehát hasfalfelmetszés nélkül. Megfigyelték, hogy sok 2-es típusú cukorbeteg a műtét után gyógyszerek nélkül élhet, s ez vonatkozik a vérnyomásos és érrendszeri betegekre is. Az életminőség és közérzet is javul, a depressziós állapot megszűnik. Elmondhatjuk: ezzel a most bevezetett műtéttel a sebészet belépett az oly fontos betegségmegelőzésnek a nagykapuján.