Komédia, társadalomkritika, a reklámőrület kifigurázása, irónia, szerepcsere, átváltozás, szépség, rútság, szenvedés, öröm, önimádat, önámítás. Ha fel kellene az interneten valahol címkézni a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának A csúnya című előadását, az előző mondatban felsorolt szavakkal lehetne talán legkönnyebben körülírni, meghatározni, habár merészség lenne azt állítani, hogy tíz-egynéhány szóba, kifejezésbe belesűrítheti ennek a produkciónak a veleje, mondanivalója. Dömötör András , a magyarországi rendező visszatért Szabadkára, a tavalyi Egy elmebeteg nő naplója után sokkal vidámabb, napfényesebb történetet álmodott elénk, legalábbis ami az előadás hangulatát, mulattató mivoltát illeti. A háttérben, a mélyben azonban problémák, visszásságok kerengnek.

Lette, a sikeres kutató egy napon rádöbben, hogy azért nem ő mutatja be híres-hírhedt találmányát, a dugaszt, mert az ábrázata nem felel meg egy nagyszabású konferencia főelőadójának, ezért főnöke, Scheffler kollégáját, Karlmannt küldi el a háta mögött erre a jelentős eseményre. Lettének azonban sem a kolléga, sem a főnök nem képes elmondani, mi ennek az oka. Feleségére, Fannyra hárul a dolog, aki egy kis huzavona után elárulja a megfejtést: „mert csúnya vagy!”. Lettében egy világ omlik össze, élete egyszeriben értelmetlennek, elviselhetetlennek, tőle távolinak tűnik, és igyekszik valami megoldást találni erre a komoly problémára, ami karrierjére is baljós árnyat vet. Felkeresi Schefflert, a híres plasztikai sebészt, aki új arcot varázsol neki. A röhejes kötés eltávolításáig Lette, a sebész és Fanny is rendkívül fél, az új módszert ugyanis először próbálták élő emberen, megjósolhatatlan, mi lesz az eredménye. És láss csodát, minden jól sül el, Lette a világ legvonzóbb férfiújává változik, új arcával már ő a konferenciák ura, valódi világszenzáció lesz belőle, a nők egymásnak adják ajtaján a kilincset, minden csodálatos. Mindaddig, míg el nem kezdődik a Lették inváziója. Egyre több ugyanolyan arcú, gyönyörű férfiú kerül ki Scheffler kezei alól, Lette egy idő után már azt sem tudja, ki is ő, mi is ő, nagyobb kínszenvedés lesz úrrá rajta, mint amikor megtudta, hogy csúnya.

A csúnya sok-sok dologra igyekszik rávilágítani, legfőbb mozzanata a világban egyre gyakoribbá, egyre hétköznapibbá váló szépészeti beavatkozások körüli hisztéria kifigurázása, annak bemutatása, hogy attól, hogy valaki „szebbé” lesz, nem biztos, hogy előnyére változik, Lette gőgje, kivagyisága is csak az új arc megjelenésével lesz jellemvonás. Az előadás közelünkbe hozza a reklámesztétika rákfenéjét, az egyre karcsúbb, egyre hibátlanabb arcú, külalakú nőt és gyönyörű, már-már fiúarcú férfit, mint korunk ideálját, oly sok kortársunk elégedetlenségének fő okát, igyekszik megértetni velünk, hogy bárki lehet kiretusált, szilikonmellű, botoxszájú „csodalény”, de ez nem feltétlenül jár egy életen át tartó boldogsággal.

Miközben komikus elemeket bőven tartalmaz, bőséges iróniával viseltet a tudomány, az ipar, a kereskedelem és a reklám szférái iránt, kiemeli, hogy az önimádat és az önámítás nem is áll túl messze egymástól, feltárja, hogy nem minden átváltozás pozitív, A csúnya rávilágít arra is, hogy ha nem foglalkozunk a bensőnkkel, egymással, ha eltávolodunk magunktól és a környezetünktől, egyszeri, tiszavirág-életű örömünket hosszú viaskodás, mélyfekete szomorúság és lélektépő magány követheti.