Kulcstartótól az idénymunkáig

Kecskés István

2012. április 27., 03:23

Adán a demokraták, Zentán a haladók, Szabadkán a szocialisták, Topolyán az államelnök. Csak néhány kampányhír a sok közül, melyekből arra is lehet következtetni, hogy a mostani választáskor többre taksálják majd a magyarok szavazatait. A szerb pártok ugyanis akkora rámenősséggel járják a magyarok által is lakott településeket, mint soha eddig. Mintha legalább is kettőt érne a szavazatunk. Pedig nem.

Persze minden párt ott kampányol, ahol akar, és azt ígér, amit akar. Mindent megtehet annak érdekében, hogy megnyerje az 1,7 millió vajdasági szavazópolgár bármelyikét, legyen az a többségi nemzet tagja vagy kisebbségi. Ez nem lehet vita tárgya. Elvégre többpárti demokráciában élünk. Számunkra a jelenség mégis veszéllyel jár. Akkor is, ha azt mondják rólunk (még a szerbek is), hogy „a magyarok mindig tudták kire kell(ett) szavazni”. Hogy miért érdemes óvatosnak lenni azt talán Muzslya, Közép-Bánát legnagyobb magyarlakta településének az esete mutatja.

Az egykor önálló település, ma közigazgatásilag Nagybecskerek helyi közösségeként számon tartott városrészben élő 8500 lakos nagy része magyar. Itt is kampányolt már minden párt. Azok is, melyek vezérei enyhén fogalmazva nem beszéltek mindig túlzott szimpátiával rólunk. De most megváltozott a hozzáállásuk. Hirtelen eszükbe jutott a település, amelynek nem egy falunapja telt el úgy, hogy az önkormányzat nem képviseltette rajta magát. A helyi járulék meghosszabbításakor sem agitáltak a pártok annak érdekében, hogy a polgárokat meggyőzzék a megszavazásának fontosságáról. Sőt mintha valakinek meg is felelt, hogy a referendum elbukott, és Muzslya négy évtized után önálló pénzforrás nélkül maradt. Az anyagi háttér nélküli húszegynéhány civil szervezet pedig most könnyű prédának ígérkezik. A pártok pénzt ígérnek nekik, kulcstartókat, sapkákat, a tehetősebbek ajándékcsomagot osztogatnak. Azt mesélik, hogy ha valaki megfelelő számú szavazatot biztosít valamelyik pártnak, akkor akár idénymunkát is kaphat.

A mostani nincstelenségben könnyű megnyerni az embereket. De megosztani is.

Értékelem a cikket: