Ismét tornyosulnak a viharfelhők az egészségügy felett, egyre többen csatlakoznak ugyanis a két héttel ezelőtt megkezdett sztrájkhoz. Az ágazatban dolgozók a kollektív szerződés életbe léptetését követelik, és erélyesen tiltakoznak, mert attól tartanak, hogy a korrekciós koefficiensekről szóló kormányrendelet hatályba lépésével, amely július 1-jétől esedékes, 10 százalékkal csökken az alapfizetésük.

Az elmúlt napokban több ízben is hangot adtak elégedetlenségüknek, és mivel ez idáig nem teljesítették követelésüket, melynek lényege, hogy ha nem vonják vissza a szóban forgó rendeletet, a szakszervezetük tagjai – mintegy 65 ezer egészségügyi dolgozó – mától részleges munkabeszüntetéshez folyamodik. Ez pedig azt jelenti, hogy 22 belgrádi, valamint Szerbia-szerte még mintegy 40 egészségügyi intézményben csupán a sürgős és halaszthatatlan eseteket, a gyermekeket, a várandós nőket és az időseket részesítik ellátásban. Elhalasztják a korábban betervezett műtéteket, amennyiben ez nem veszélyezteti a páciensek életét. Az Újvidéki Egészségház dolgozóinak fele tagja a szakszervezetnek, ők is ma 11 és 12 óra között leállnak a munkával, ez alatt az idő alatt csupán a sürgős eseteket fogadják, a korábban bejelentett vizsgálatokat pedig a sztrájk után végzik el.

Az egészségügyben dolgozók bérelszámolása körüli vita, a vele kapcsolatos dilemmák nem új keletűek. Három évvel ezelőtt indult be az Európai Unió támogatásával az egészségügyi minisztériumnak a fejkvóta bevezetésére irányuló projektuma, amelynek célja az orvosok új javadalmazási rendszerének kialakítása. Ennek lényege, hogy a fizetésük egy része attól függjön, hány bejegyzett páciensük van, hány vizsgálatot végeznek el, mennyi vényt írnak ki, megfelelnek-e a gyógyszerek az adott betegségre stb.

Az elképzelés szószólói szerint mindez jobb munkára fogja serkenteni az orvosokat, mondván: ha eleget tesznek a fenti követelményeknek – magyarán jobban és többet dolgoznak –, akkor magasabb fizetésre számíthatnak. Persze azonnal felmerült a kérdés, mennyire serkenti majd az új rendszer a minőségre való törekvést, hiszen a betegek panaszának egy része éppen arra vonatkozik, hogy az orvosoknak kevés idejük jut – páciensenként legfeljebb 10 perc – a velük való érdemleges foglalkozásra, az alapos vizsgálatra.

A témával összefügg az orvosválasztás kérdése is, ami szintén nem új keletű téma. A bejegyeztetés még 2007-ben elkezdődött, de nem haladt olyan ütemben, amilyenben az illetékesek elképzelték. A folyamat lezárására 2010. január elsejét szabták meg végső határidőnek, a tervek szerint akkor kezdődött volna meg a fejkvóta alapján való elszámolás is. Mivel azonban már akkor is gondok merültek fel, az újfajta rendszer bevezetését is elhalasztották. Azokat pedig, akik nem választottak orvost, akkor még a törvény nem kötelezte rá, ám az illetékesek jelezték: a későbbiekben ezt is szabályozni fogják.

Nos, a polgároknak júniusig ezt most feltétlenül meg kell tenniük, ellenkező esetben elvesztik az egészségügyi könyvecskéjük érvényesítésének a jogát, ezzel együtt pedig az egészségügyi ellátásra való jogukat is. Az illetékes minisztérium szerint az orvosválasztással a polgárok jobb egészségügyi ellátásra számíthatnak, szinte személyre szabott gyógykezelést kaphatnak. Pillanatnyilag Szerbia polgárainak mintegy 80 százaléka választott magának orvost.

A múlt héten, amikor a Belgrádban tiltakozó egészségügyi dolgozók követelték a korrekciós koefficiensekről szóló rendelet visszavonását, dr. Zoran Stanković egészségügyi miniszter kerek perec kijelentette: lemond posztjáról, ha valaki úgy gondolja, hogy az az orvos, akit ötezer polgár választott ugyanakkora fizetést érdemel, mint az, akit ötvenen jelöltek meg választott orvosuknak.

Ami pedig az egészségügyben dolgozók fizetését illeti, a tiltakozás során elhangzott, hogy az elmúlt négy évben mindössze 8,7 százalékkal növekedtek a kereseteik, s éppen ezért elfogadhatatlan számukra az új elszámolási rendszer indokoltsága. Az egészségügyben az átlagfizetés 40 000 dinár, az orvosok 65 000–70 000 dinárt keresnek. Az alacsonyabb végzettségűek – szám szerint mintegy nyolcvanezren – 25 000 dinárt visznek haza havonta.

Az illetékesek – legalábbis ez derült ki a minisztérium múlt heti közleményeiből – nem zárkóznak el az egészségügyi dolgozók érdek-képviseleti szervezeteivel való együttműködés elől. Hajlandóak figyelembe venni a konkrét javaslatokat, észrevételeket, amelyek az elvégzett munka szerinti javadalmazásra vonatkoznak. A minisztériumhoz azonban nem érkezett egyetlenegy javaslat sem a szabályzat módosítására és kiegészítésére, csupán a dokumentum visszavonására vonatkozó követelés. A miniszter szerint az egészségügyben dolgozók ezáltal nem járulnak hozzá az egészségügyi rendszer reformjához, a bejelentett munkabeszüntetésnek pedig nem az a célja, hogy hozzájáruljon az egészségügyben dolgozók anyagi helyzetének javításához, hanem hogy, kihasználva a választási kampányt, kedvezőtlen hangulatot keltsen, megfélemlítse a dolgozókat, és megakadályozza az egészségügyi rendszer reformjának folytatását, végrehajtását.

Egyesek szerint Stanković már régóta nem osztozik az egészségügy sorsában. Őt egy cseppet sem érdeklik a történtek, különben nem lenne ilyen katasztrofális az ágazat helyzete. Ha felelősségteljes miniszter lenne, akkor nem engedné meg, hogy ismét gyógyszerhiány fenyegesse az országot, és nem vezetett volna be népszerűtlen intézkedéseket. Egyébként a múlt heti belgrádi tiltakozó gyűlésen a jelenlevők azt kiabálták a miniszter felé, hogy „rabló banda”, mire ő azt válaszolta: „amennyiben bebizonyosodik, hogy lopott, a helyszínen lőjék agyon” (?!).

Miközben ég a ház, Stanković külföldre utazott. Tegnap óta Dániában tartózkodik az uniós országok egészségügyi minisztereinek értekezletén, amelyen a többi között normálisan működő egészségügyi rendszerekről, illetve azok megteremésének feltételeiről tárgyalnak. Miniszterünknek lesz mit tanulnia másoktól...