Magyar Szó Online lapozó előfizetés
Magyar Szó Online lapozó előfizetés
Grgorszgi nyarals
IrisDekor - magyar nyelvű könyvek webáruháza Vajdaságban
hirdetés
2014. április 17., csütörtök   Ma  Rudolf napja van
Rudolf, Csongor, Klára, Rezső, Raul, Nyeste

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1711
Bécsben 32 éves korában himlőben meghalt I. József magyar király, egyidejűleg német-római császár és cseh király (1705-1711), akinek uralkodása alatt 1707-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején, az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.

1790
Meghalt Benjamin Franklin, a villámhárító és a bifokális szemüveg feltalálója, egyike a Függetlenségi Nyilatkozat aláíróinak.

1918
Megszületett William Holden Oscar-díjas filmszínész. Ismertebb filmjei: Pokoli torony; Híd a Kwai folyón; Menekülés Fort Bravoból; A 17-es fogolytábor (Oscar-díj legjobb férfi főszereplő 1954).

1937
Megszületett Daffy Duck (Dodó kacsa) rajzfilmszereplő.

1945
Budapesten megszületett Konrád Ferenc olimpiai bajnok vízilabdázó, edző és fogorvos.

1959
Sheffield-ben (Anglia) megszületett Sean Bean színész (Férfias játékok, Goldeneye - Aranyszem, Ronin, A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége).

1330
Zách Felicián sikertelen merényletet kísérelt meg a visegrádi királyi palotában éppen ebédelő I. Károly Róbert magyar király és családja ellen.

1837
Megszületett Hartfordban John Pierpont Morgan, Amerika mindeddig leggazdagabb bankára.

1874
Ferenc József osztrák császár és magyar király szentesítette az egységes mértékrendszerről (méter, kilogramm, liter) szóló törvénycikket, amelyet 1876. 01. 01-jével vezettek be.

1894
Kalinovka-ban megszületett Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet-orosz politikus, párt és állami vezető.

Jó reggelt
Jó reggelt

Minden idilli. A felkelő nap sugarai átszövik a fák lombkoronáit, keskeny, de életerős pászmái átfurakodnak a sűrű szövésű, mégis lengének tűnő függönyön, és a gondosan megterített reggeliző asztalra helyezett napilap címoldalán villóznak a kinti szellő ritmusára. Köntösében a szobába lép a ház ura, megigazítja a párnát a széken, leül, tölt magának a teából, kiskanalával leüti a lágytojás búbját, de evés helyett szivarra gyújt, és kiteríti maga elé az újságot. Olvas. Tájékozódik. Így kezdi a napot.

Csakhogy ilyen jelenetet immár csupán régi angol filmekben láthatunk. A nap viszont ugyanúgy süt, a szellő ugyanolyan pajzán, mint ötven vagy nyolcvan évvel ezelőtt, az ablakokat ugyanúgy függöny takarja, a tyúkok továbbra is tojnak, és sokan kedvelik a teát. Ma is vannak újságok, néhányan írjuk, néhányan olvassák őket. Viszont gyanítom, hogy kevesen kezdik a napot újságolvasással, hacsak nem azok online változatán futnak át, bár az internet révén más felületeken is tájékozódhat az új napra készülő ember. Ám előbb kapcsolja be a televíziót, hadd mondja a magáét, amíg tesz-vesz a fürdőszobában, konyhában. A televízió kiszorította a láthatatlan médium, a rádió reggeli műsorait.

Egy fölmérés szerint a vajdasági magyarok közül, ha két hétig csupán egyetlen médiumból tájékozódhatnának, a lakosságnak még az öt százaléka se választaná a nyomtatott sajtót. Pedig az újságnak nem csupán a papírja ropogós, a festéke illatos, hanem van benne még valami más, ami miatt én továbbra is szeretem.



Szerző: JJ

További cikkek >>

Árnyékok

2012. április 25., 04:04

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Jenő rendezett szőlőskerttel, szépen metszett körtefákkal álmodott, árnyékos ház elejével. Jót jelent, hamarosan megbízható asszony téved a portájára, készül. Nem Irmára gondol, állítja, miközben tudjuk, mindig csak rá és másra soha. Műanyagablakra cseréli a régi, keresztes osztásúkat, nehogy vén banyát vonzzon be a korhadt félfáival. Nem az ablakokon múlik, mondom, inkább szenet vegyen a jövő télre, és Irmát amúgy is kórházra emlékezteti az új módi, de Jenő süket, mint a holdvilág, mert elveszítette a hallókészülékét. Az idén másodszor, Irma szerint azért, mert Jenőt nem érdekli, amit más mond, megy a saját feje után. Mint amikor kútásás közben a folyóhomok veszélyére figyelmeztették, és tíz méter mélyen a földben már nem magán, hanem másokon és egy hajszálon múlott az élete. Kihúzták, legyintve rázta magáról a port, közben morgott, hogy mert elcsúsztak a gyűrűk, na és? Ilyen társak mellett mitől féljen, és dolga is van: Irma miatt nem halhat meg, ha szeretne sem. Április a kúttisztítások ideje, de utoljára, amikor az oxigénhiány majdnem elvitte, azt mondta, ebből elég volt.

Ha volna még időm, keresnék egy tanárt, aki megtanítana rajzolni, mondja Irma, akit az áprilisi zsongás úgy sodort el, hogy azt hittem, soha sem látom. Későn jött rá, miféle hiányok szaggatják, például ez a rajzzal. Ha volna idő, a legmesszibb célnak menne, miközben bizonyos koron túl ott terem, ahol akar, lehet az bármilyen távolságra a térben. A sokszor vállalt költséges és fáradságos utazás végpontja úgy beleég az emberbe, hogy egy visszagondolás is elég, és máris hat például a tarcali völgy mélye, ahol minden természeti föltétel egyben adja magát, víz, föld, erdő, kövek és a súlyos levegő, a rothadás és az induló élet kevert lélegzete. Most nem kell sem József Attila, sem a Biblia, gondoljak bele, milyen fanyar sorok, és ha véresen komolyan veszi? Mint amikor a gyomrát rántja össze a keserű. Az élet nem ilyen, állítja. Milyen? Derű és nevetés, ülni a diófaárnyékban és elégedett lenni a kijutó kevéssel. Később a faluszélen fényképezzük a frissen festett muskátlikat, a játékos megoldást a romjelöltségéből megmentett vasútállomás egykori ablakai helyén. Egy fiatal nő botladozik a korlátnál, féltjük, magában beszél, és megnyugvás, amikor végre a falu felé indul. Az is él, akinek egyszer halott gyereket adtak a kezébe, és az is, akinek még ennyi sem jutott, csak a kiszakadt darab hiánya örök időre, jut eszébe Irmának a nőről. Hagyjuk, ne beszéljünk erről. Ha a ritkán emlegetett dolgot valaki előhozza, az elhallgatás a kivételesen komolyan vett szabály, mert a panasz idejében kellett volna a megfelelő személynek. Ha nem jött össze, hát nem, néha elfordul a Lét figyelme, Isten belefárad a törődésbe. Nem nyugodhatsz? Akkor ujjadra a kalapáccsal, üvöltésednek keret, ráfogott oknak elég. Reggel arcod újra a Napnak, lelked az égnek, tiszta vagy a fájdalomtól, mint a hó.

Hazafelé az új idők szele majdnem lesodor bennünket az útról, fékezés, por, harsány megjelenés. Szólítsam Józsinak, és vállamra teszi a kezét. Lépést hátrálok, erre ő is egyet felém, szeme a szememben. Hadarja, hogy jó árat számol, és azonnal szereli a „légkondit”! Nyitja a kocsit, dobozt bont, mutogat. Hivatkozik, ha annak a férfinek a másik utcából jó, akkor én sem alább, mert ez most úgy kell, mint ötven éve a hűtő. Nálunk akkor még jégszekrény volt keményfából, jégtartállyal, és konyhaszekrénynek használtuk, százéves lenne most. A mester értetlenkedik, akkor a konyhai hűtőt inkább hagyjuk. Mennénk, visszatart, és a férfivel győzköd, aki az addig fél házát takaró diófa törzsét adta érte, és most a két utcai ablak között, hogy látsszon, a légkondicionáló külső része fehérlik. Amikor már otthon, Irma végre levegőt vesz, azt mondja, ebből is látszik, hogy Jenő tényleg nem hozzá való, de attól még az eladott árnyékot megemlegeti.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita