Nincs flash telepitve.

IrisDekor - magyar nyelvű könyvek webáruháza Vajdaságban
hirdetés
2014. július 26., szombat   Ma  Anna, Anikó napja van
Anna, Anikó, Mózes, Anita, Anett, Taddeus, Berill, Nina

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1083
Csanádon szentté avatták az 1046-ban vértanúhalált halt Gellért püspököt.

1678
Bécsben megszületett I. József magyar király, egyidejűleg német-római császár és cseh király (1705-1711), akinek uralkodása alatt 1707-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején, az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.

1907
Megszületett Pelle István olimpiai aranyérmes tornász, aki három olimpián vett részt (1928 Amszterdam, 1932 Los Angeles, 1936 Berlin), ahol 1932-ben két aranyérmet nyert.

1856
Megszületett George Bernard Shaw ír származású angol Nobel-díjas drámaíró (Pygmalion).

1908
Valparaisóban megszületett Salvador Allende Gossens, aki 1970 és 1973 között a Chilei Köztársaság és Dél-Amerika első szabadon megválasztott, szocialista elnöke volt.

1928
Megszületett Stanley Kubrick amerikai rendező (Tágra zárt szemek, Lolita).

1953
Meghalt Eva Perón, (Eva Duarte) Evita, Juan Domingo Perón argentin elnök felesége.

1875
Megszületett Dr. Carl Gustav Jung svájci orvos, az analitikus lélektan megteremtője.

1942
Megszületett Mick Jagger, angol rockzenész, a Rolling Stones énekese.

1945
Lemondott Winston Churchill, Nagy Britannia miniszterelnöke.

Jó reggelt
Jó reggelt

A közösség érdekeit akartam szolgálni, amikor fél évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy az újságot, a pillepalackot nem a szemeteskukába dobom, hanem összegyűjtöm, és a hulladékátvevő helyre viszem. Olvastam valahol, hogy ezt így teszik a nálunk sokkal gazdagabb közösségek is (lehet, hogy ezért is gazdagabbak), mert ugye, az újraértékesíthető hulladék, például az újságpapír, nemcsak a papírgyártóknak hoz hasznot, és nemcsak nekünk, fogyasztóknak lesz majd olcsóbb mondjuk a vécépapír, hanem környezetünket is kíméljük, nem kell újabb és újabb erdőt kiirtanunk.

Szorgalmasan gyűjtögettem az újságot meg a pillepalackot, és amikor egy kocsiravaló felhalmozódott, kiszállítottam a telepre. Az újság kilogrammjáért 6 dinárt fizettek, a pillepalackért pedig 19 dinárt kilogrammonként. Szép zsebpénz volt ez serdülő lányomnak.

Az utóbbi hetekben felfigyeltem arra, hogy az ásványvíz és az üdítők ára kissé emelkedett, de a vécépapír ára is felszökkent. Előre dörzsöltem a tenyerem, arra számítva, hogy majd a hulladékgyűjtő is néhány garassal többet fizet. Sajnos nem így történt. Az újságpapír kilogrammja mostantól 3 dinár 50 para, a pillepalacké pedig 10 dinár.

Nem is leszek többé e közösség szorgalmas hulladékgyűjtője. Mindent a kukába dobok.



Szerző: (néz)

További cikkek >>

Árnyékok

2012. április 25., 04:04

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Jenő rendezett szőlőskerttel, szépen metszett körtefákkal álmodott, árnyékos ház elejével. Jót jelent, hamarosan megbízható asszony téved a portájára, készül. Nem Irmára gondol, állítja, miközben tudjuk, mindig csak rá és másra soha. Műanyagablakra cseréli a régi, keresztes osztásúkat, nehogy vén banyát vonzzon be a korhadt félfáival. Nem az ablakokon múlik, mondom, inkább szenet vegyen a jövő télre, és Irmát amúgy is kórházra emlékezteti az új módi, de Jenő süket, mint a holdvilág, mert elveszítette a hallókészülékét. Az idén másodszor, Irma szerint azért, mert Jenőt nem érdekli, amit más mond, megy a saját feje után. Mint amikor kútásás közben a folyóhomok veszélyére figyelmeztették, és tíz méter mélyen a földben már nem magán, hanem másokon és egy hajszálon múlott az élete. Kihúzták, legyintve rázta magáról a port, közben morgott, hogy mert elcsúsztak a gyűrűk, na és? Ilyen társak mellett mitől féljen, és dolga is van: Irma miatt nem halhat meg, ha szeretne sem. Április a kúttisztítások ideje, de utoljára, amikor az oxigénhiány majdnem elvitte, azt mondta, ebből elég volt.

Ha volna még időm, keresnék egy tanárt, aki megtanítana rajzolni, mondja Irma, akit az áprilisi zsongás úgy sodort el, hogy azt hittem, soha sem látom. Későn jött rá, miféle hiányok szaggatják, például ez a rajzzal. Ha volna idő, a legmesszibb célnak menne, miközben bizonyos koron túl ott terem, ahol akar, lehet az bármilyen távolságra a térben. A sokszor vállalt költséges és fáradságos utazás végpontja úgy beleég az emberbe, hogy egy visszagondolás is elég, és máris hat például a tarcali völgy mélye, ahol minden természeti föltétel egyben adja magát, víz, föld, erdő, kövek és a súlyos levegő, a rothadás és az induló élet kevert lélegzete. Most nem kell sem József Attila, sem a Biblia, gondoljak bele, milyen fanyar sorok, és ha véresen komolyan veszi? Mint amikor a gyomrát rántja össze a keserű. Az élet nem ilyen, állítja. Milyen? Derű és nevetés, ülni a diófaárnyékban és elégedett lenni a kijutó kevéssel. Később a faluszélen fényképezzük a frissen festett muskátlikat, a játékos megoldást a romjelöltségéből megmentett vasútállomás egykori ablakai helyén. Egy fiatal nő botladozik a korlátnál, féltjük, magában beszél, és megnyugvás, amikor végre a falu felé indul. Az is él, akinek egyszer halott gyereket adtak a kezébe, és az is, akinek még ennyi sem jutott, csak a kiszakadt darab hiánya örök időre, jut eszébe Irmának a nőről. Hagyjuk, ne beszéljünk erről. Ha a ritkán emlegetett dolgot valaki előhozza, az elhallgatás a kivételesen komolyan vett szabály, mert a panasz idejében kellett volna a megfelelő személynek. Ha nem jött össze, hát nem, néha elfordul a Lét figyelme, Isten belefárad a törődésbe. Nem nyugodhatsz? Akkor ujjadra a kalapáccsal, üvöltésednek keret, ráfogott oknak elég. Reggel arcod újra a Napnak, lelked az égnek, tiszta vagy a fájdalomtól, mint a hó.

Hazafelé az új idők szele majdnem lesodor bennünket az útról, fékezés, por, harsány megjelenés. Szólítsam Józsinak, és vállamra teszi a kezét. Lépést hátrálok, erre ő is egyet felém, szeme a szememben. Hadarja, hogy jó árat számol, és azonnal szereli a „légkondit”! Nyitja a kocsit, dobozt bont, mutogat. Hivatkozik, ha annak a férfinek a másik utcából jó, akkor én sem alább, mert ez most úgy kell, mint ötven éve a hűtő. Nálunk akkor még jégszekrény volt keményfából, jégtartállyal, és konyhaszekrénynek használtuk, százéves lenne most. A mester értetlenkedik, akkor a konyhai hűtőt inkább hagyjuk. Mennénk, visszatart, és a férfivel győzköd, aki az addig fél házát takaró diófa törzsét adta érte, és most a két utcai ablak között, hogy látsszon, a légkondicionáló külső része fehérlik. Amikor már otthon, Irma végre levegőt vesz, azt mondja, ebből is látszik, hogy Jenő tényleg nem hozzá való, de attól még az eladott árnyékot megemlegeti.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita