hirdetés
2015. április 19., vasárnap   Ma  Emma napja van
Emma, Buda, Leó, Gerold

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1713
Elfogadták a Pragmatica Sanctiót, amely a nőági örökösödést is elismerte a Habsburg-dinasztián belül.

1885
Megszületett Gózon Gyula Kossuth-díjas színész, kiváló művész.

1945
Megszületett Soltész Rezső énekes.

1824
A görögországi Missolunghiban meghalt George Gordon Noel Lord Byron angol romantikus-klasszicista költő.

1858
Megszületett ifj. Bókay János gyermekgyógyász, egyetemi tanár.

1882
Meghalt Charles Robert Darwin angol természettudós, aki megalkotta a természetes kiválasztódás elméletét.

1897
Egerben megszületett Kováts Terus színésznő (A Noszty fiú esete Tóth Marival, Fekete gyémántok).

1906
Párizsban meghalt Pierre Curie francia Nobel-díjas fizikus, akit egy lovaskocsi gázolt el.

1928
Megszületett Kazimir Károly Kossuth-díjas rendező, színházigazgató, kiváló művész.

1946
Megszületett Tim Curry angol színész (Három testőr, Charlie angyalai, Addams Family 3.; Haláli fegyver; Oscar; Rocky Horror Picture Show.

Jó reggelt
Jó reggelt

Nagy bosszúság, ha a pók elviszi az ember autóját. Persze az estek többségében okkal. Velem is ez történt, mérges voltam, de mit lehet tenni, vétkeztem, ki kell fizetni az 5000 dinárt, ennyi a viteldíj „pókkal”. Ezenfelül van még a 2500 dináros büntetés, amely a tilosban parkolásért jár. Ezzel sem lehet vitatkozni, ki kell fizetni, s okulni belőle.

Szabadkán a gyűjtőhelyen, ahol a vétkes sofőr hozzájuthat autójához, már nemcsak pénzbe kerül a kocsi visszaszerzése, de időbe is. Az 5000 dinárt a Parkolási Közvállalat embere pillanatok alatt leszámlázza, ám a büntetést a kommunális rendőrség írja ki, de ők nincsenek ott. Elő kell őket keríteni. Amíg megjönnek, addig a bűnös, roskadjon magába, gondolkodjon el azon, mi mindet vehetett volna azon a 7500 dináron, amit most kidob az ablakon.

A rendkívül kedves fiatalember telefonál, majd közli, nemsokára jön majd valaki a városházáról.

Nem hiszem el, hogy ezt nem lehet egyszerűbben elintézni. 15 percet szobroztam, míg végre megérkeztek a kommunális rendőrök. De akkor ketten is. Ha már csak ők írhatják ki a büntetést, akkor ültessenek oda valakit. Vagy hatalmazzák fel a már ott dolgozót, hogy kiadhassa a csekket. Ami velem történt, az naponta megtörténik, több emberrel is. Nem egy elszigetelt jelenségről van szó. Hogy lehet olyan szolgálatot működtetni, amelyikben elő kell keríteni az illetékest a város másik végéből, hogy megbüntethessen?

Megáll az eszem. Ha valaki meséli, el sem hiszem. De Önök, kedves Olvasók, higgyék el. Szabadkán ez így van.



Szerző: K-k

További cikkek >>

Árnyékok

2012. április 25., 04:04

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Jenő rendezett szőlőskerttel, szépen metszett körtefákkal álmodott, árnyékos ház elejével. Jót jelent, hamarosan megbízható asszony téved a portájára, készül. Nem Irmára gondol, állítja, miközben tudjuk, mindig csak rá és másra soha. Műanyagablakra cseréli a régi, keresztes osztásúkat, nehogy vén banyát vonzzon be a korhadt félfáival. Nem az ablakokon múlik, mondom, inkább szenet vegyen a jövő télre, és Irmát amúgy is kórházra emlékezteti az új módi, de Jenő süket, mint a holdvilág, mert elveszítette a hallókészülékét. Az idén másodszor, Irma szerint azért, mert Jenőt nem érdekli, amit más mond, megy a saját feje után. Mint amikor kútásás közben a folyóhomok veszélyére figyelmeztették, és tíz méter mélyen a földben már nem magán, hanem másokon és egy hajszálon múlott az élete. Kihúzták, legyintve rázta magáról a port, közben morgott, hogy mert elcsúsztak a gyűrűk, na és? Ilyen társak mellett mitől féljen, és dolga is van: Irma miatt nem halhat meg, ha szeretne sem. Április a kúttisztítások ideje, de utoljára, amikor az oxigénhiány majdnem elvitte, azt mondta, ebből elég volt.

Ha volna még időm, keresnék egy tanárt, aki megtanítana rajzolni, mondja Irma, akit az áprilisi zsongás úgy sodort el, hogy azt hittem, soha sem látom. Későn jött rá, miféle hiányok szaggatják, például ez a rajzzal. Ha volna idő, a legmesszibb célnak menne, miközben bizonyos koron túl ott terem, ahol akar, lehet az bármilyen távolságra a térben. A sokszor vállalt költséges és fáradságos utazás végpontja úgy beleég az emberbe, hogy egy visszagondolás is elég, és máris hat például a tarcali völgy mélye, ahol minden természeti föltétel egyben adja magát, víz, föld, erdő, kövek és a súlyos levegő, a rothadás és az induló élet kevert lélegzete. Most nem kell sem József Attila, sem a Biblia, gondoljak bele, milyen fanyar sorok, és ha véresen komolyan veszi? Mint amikor a gyomrát rántja össze a keserű. Az élet nem ilyen, állítja. Milyen? Derű és nevetés, ülni a diófaárnyékban és elégedett lenni a kijutó kevéssel. Később a faluszélen fényképezzük a frissen festett muskátlikat, a játékos megoldást a romjelöltségéből megmentett vasútállomás egykori ablakai helyén. Egy fiatal nő botladozik a korlátnál, féltjük, magában beszél, és megnyugvás, amikor végre a falu felé indul. Az is él, akinek egyszer halott gyereket adtak a kezébe, és az is, akinek még ennyi sem jutott, csak a kiszakadt darab hiánya örök időre, jut eszébe Irmának a nőről. Hagyjuk, ne beszéljünk erről. Ha a ritkán emlegetett dolgot valaki előhozza, az elhallgatás a kivételesen komolyan vett szabály, mert a panasz idejében kellett volna a megfelelő személynek. Ha nem jött össze, hát nem, néha elfordul a Lét figyelme, Isten belefárad a törődésbe. Nem nyugodhatsz? Akkor ujjadra a kalapáccsal, üvöltésednek keret, ráfogott oknak elég. Reggel arcod újra a Napnak, lelked az égnek, tiszta vagy a fájdalomtól, mint a hó.

Hazafelé az új idők szele majdnem lesodor bennünket az útról, fékezés, por, harsány megjelenés. Szólítsam Józsinak, és vállamra teszi a kezét. Lépést hátrálok, erre ő is egyet felém, szeme a szememben. Hadarja, hogy jó árat számol, és azonnal szereli a „légkondit”! Nyitja a kocsit, dobozt bont, mutogat. Hivatkozik, ha annak a férfinek a másik utcából jó, akkor én sem alább, mert ez most úgy kell, mint ötven éve a hűtő. Nálunk akkor még jégszekrény volt keményfából, jégtartállyal, és konyhaszekrénynek használtuk, százéves lenne most. A mester értetlenkedik, akkor a konyhai hűtőt inkább hagyjuk. Mennénk, visszatart, és a férfivel győzköd, aki az addig fél házát takaró diófa törzsét adta érte, és most a két utcai ablak között, hogy látsszon, a légkondicionáló külső része fehérlik. Amikor már otthon, Irma végre levegőt vesz, azt mondja, ebből is látszik, hogy Jenő tényleg nem hozzá való, de attól még az eladott árnyékot megemlegeti.

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2015     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita