Nincs flash telepitve.

Nincs flash telepitve.

hirdetés
2014. október 21., kedd   Ma  Orsolya napja van
Orsolya, Zsolt, Kende, Klementina

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1833
Stockholmban megszületett Alfred Nobel svéd kémikus és gyáros, aki feltalálta a dinamitot, valamint a fizikai, kémiai, orvostudományi, irodalmi és a béke területén elért kiemelkedő teljesítmények díjazására létrehozta a Nobel-alapítványt.

1855
54 éves korában meghalt Vörösmarty Mihály költő és drámaíró, akinek fő művei a "Szózat" című hazafias költemény, a "Zalán futása" című eposz, a "Csongor és Tünde" mesedráma, valamint a "Vén cigány", amely öregkori remekműve volt. Temetése Pesten az első tömegtüntetéssé vált az önkényuralom ellen.

1941
Budapesten megszületett Jankovics Marcell filmrendező, művelődéstörténész, Balázs Béla-, Kossuth- és Ifjúsági Díjas érdemes művész.

1790
Maconban megszületett Alphonse Marie Louis Prat de Lamartine francia romantikus költő és liberális politikus, aki 1848-ban a külügyminiszteri tisztséget töltötte be. Fő művei: "Költői és vallásos harmóniák", "Szókratész halála", "Egy angyal bukása".

1805
A trafalgari tengeri csatában a Lord Nelson admirális vezette angol flotta döntő győzelmet aratott a francia-spanyol Armada felett, amely biztosította Nagy-Britannia tengeri uralmát.

1805
Horatio Viscount Nelson, "Baron of The Nile" (A Nílus bárója), "Duke of Bronte" (Bronte hercege) brit admirális, miután a francia-spanyol flotta nagy részét megsemmisítette, 47 éves korában elesett a trafalgari tengeri ütközetben. Diadalának emlékét szobor őrzi Londonban.

1873
Körmöcbányán megszületett Moesz Gusztáv, botanikus, mikológus.

1878
Megszületett Krúdy Gyula író, hírlapíró (Szindbád, A vörös postakocsi).

1912
Megszületett Solti György karmester.

1928
Megszületett Körmendi János színész.

Jó reggelt
Jó reggelt

Ártatlanul harminc évet töltött Szerbiában – hozta öles címben a minap a njuz.net. A puszta szórakoztatás kedvéért álhíreket gyártó szerbiai (hír)portál idevágó írása szerint Petar Jovanović esete bizonyítja, isten malmai lassan őrölnek, ám az igazság előbb-utóbb csak kiderül. Jovanović, aki teljesen ártatlanul harminc évet töltött Szerbiában, végre kiszabadult. Mint azt az illetékesek megállapították, Jovanović nem vétkes azért, hogy Szerbiában született, így további fogva tartásának okai megszűntek... Petar állítása szerint még sok ártatlan „fogoly” él itt, így megígérte, mindent megtesz mielőbbi szabadulásuk érdekében.

Sajnos, vagy sem – mint minden viccben –, ebben is sok az igazság. Nem emlékszem, hogy az utóbbi időben találkoztam volna olyan fiatallal, aki azt vallotta volna; itt akarja leélni az életét, olyanokkal ellenben feltűnően gyakran, akik egyértelműen kijelentették; itt nincs jövő, valahol odakünn próbálnak majd meg érvényesülni.

Végül is otthon ide, honvágy oda, teljesen érthető, hisz csak idő kérdése, hogy akik ezt a szerencsétlen Titanicot kormányozzák, mikor találják telibe a jéghegyet. Valójában a harmad- és másodosztály már így is víz alatt van, de a parancsnoki hídon pezsgőző kretének közt egyetlen bátor sincs, aki közölné az emberekkel, hogy a hajó menthetetlenül elsüllyed.

Szerbia amúgy rendkívül fejlődőképes, és az utóbbi években rengeteget fejlődött is; mind több guberáló jár már autóval kukázni.



Szerző: gété

További cikkek >>

Árnyékok

2012. április 25., 04:04

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Jenő rendezett szőlőskerttel, szépen metszett körtefákkal álmodott, árnyékos ház elejével. Jót jelent, hamarosan megbízható asszony téved a portájára, készül. Nem Irmára gondol, állítja, miközben tudjuk, mindig csak rá és másra soha. Műanyagablakra cseréli a régi, keresztes osztásúkat, nehogy vén banyát vonzzon be a korhadt félfáival. Nem az ablakokon múlik, mondom, inkább szenet vegyen a jövő télre, és Irmát amúgy is kórházra emlékezteti az új módi, de Jenő süket, mint a holdvilág, mert elveszítette a hallókészülékét. Az idén másodszor, Irma szerint azért, mert Jenőt nem érdekli, amit más mond, megy a saját feje után. Mint amikor kútásás közben a folyóhomok veszélyére figyelmeztették, és tíz méter mélyen a földben már nem magán, hanem másokon és egy hajszálon múlott az élete. Kihúzták, legyintve rázta magáról a port, közben morgott, hogy mert elcsúsztak a gyűrűk, na és? Ilyen társak mellett mitől féljen, és dolga is van: Irma miatt nem halhat meg, ha szeretne sem. Április a kúttisztítások ideje, de utoljára, amikor az oxigénhiány majdnem elvitte, azt mondta, ebből elég volt.

Ha volna még időm, keresnék egy tanárt, aki megtanítana rajzolni, mondja Irma, akit az áprilisi zsongás úgy sodort el, hogy azt hittem, soha sem látom. Későn jött rá, miféle hiányok szaggatják, például ez a rajzzal. Ha volna idő, a legmesszibb célnak menne, miközben bizonyos koron túl ott terem, ahol akar, lehet az bármilyen távolságra a térben. A sokszor vállalt költséges és fáradságos utazás végpontja úgy beleég az emberbe, hogy egy visszagondolás is elég, és máris hat például a tarcali völgy mélye, ahol minden természeti föltétel egyben adja magát, víz, föld, erdő, kövek és a súlyos levegő, a rothadás és az induló élet kevert lélegzete. Most nem kell sem József Attila, sem a Biblia, gondoljak bele, milyen fanyar sorok, és ha véresen komolyan veszi? Mint amikor a gyomrát rántja össze a keserű. Az élet nem ilyen, állítja. Milyen? Derű és nevetés, ülni a diófaárnyékban és elégedett lenni a kijutó kevéssel. Később a faluszélen fényképezzük a frissen festett muskátlikat, a játékos megoldást a romjelöltségéből megmentett vasútállomás egykori ablakai helyén. Egy fiatal nő botladozik a korlátnál, féltjük, magában beszél, és megnyugvás, amikor végre a falu felé indul. Az is él, akinek egyszer halott gyereket adtak a kezébe, és az is, akinek még ennyi sem jutott, csak a kiszakadt darab hiánya örök időre, jut eszébe Irmának a nőről. Hagyjuk, ne beszéljünk erről. Ha a ritkán emlegetett dolgot valaki előhozza, az elhallgatás a kivételesen komolyan vett szabály, mert a panasz idejében kellett volna a megfelelő személynek. Ha nem jött össze, hát nem, néha elfordul a Lét figyelme, Isten belefárad a törődésbe. Nem nyugodhatsz? Akkor ujjadra a kalapáccsal, üvöltésednek keret, ráfogott oknak elég. Reggel arcod újra a Napnak, lelked az égnek, tiszta vagy a fájdalomtól, mint a hó.

Hazafelé az új idők szele majdnem lesodor bennünket az útról, fékezés, por, harsány megjelenés. Szólítsam Józsinak, és vállamra teszi a kezét. Lépést hátrálok, erre ő is egyet felém, szeme a szememben. Hadarja, hogy jó árat számol, és azonnal szereli a „légkondit”! Nyitja a kocsit, dobozt bont, mutogat. Hivatkozik, ha annak a férfinek a másik utcából jó, akkor én sem alább, mert ez most úgy kell, mint ötven éve a hűtő. Nálunk akkor még jégszekrény volt keményfából, jégtartállyal, és konyhaszekrénynek használtuk, százéves lenne most. A mester értetlenkedik, akkor a konyhai hűtőt inkább hagyjuk. Mennénk, visszatart, és a férfivel győzköd, aki az addig fél házát takaró diófa törzsét adta érte, és most a két utcai ablak között, hogy látsszon, a légkondicionáló külső része fehérlik. Amikor már otthon, Irma végre levegőt vesz, azt mondja, ebből is látszik, hogy Jenő tényleg nem hozzá való, de attól még az eladott árnyékot megemlegeti.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita