Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a „falu jegyző”-jének, vagyis az Aaron Blumm álnéven publikáló Szirmai-díjas ifj. Virág Gábornak a második önálló kötete, a Biciklizéseink Török Zolival . Miután a dombosi irodalmi táborban dedikálta nekem a könyvet, leültünk beszélgetni a benne található vágyfüzérekről és Aaron Blumm szerelmes színeváltozásairól.

A Híd Kör Rituális labdajátékok című antológiájának bemutatóján Terék Anna megkérdezte tőled, hogy a Biciklizéseink Török Zolival című kötetedben milyen irodalmat művelsz: férfi- vagy női irodalmat-e. Erre te azt válaszoltad, hogy ez valójában tandem-irodalom. Kifejtenéd ezt bővebben?

– Az író szempontjából szerintem teljesen lényegtelen, hogy valami férfi- vagy női irodalom-e. Lehet, hogy a Biciklizéseinkben van férfi- és női irodalom is, ha igen, akkor viszont egységesen, egymás mellett, egymást kiegészítve létezik, nem kell, nem szabad szétválasztani. Nem számít, hogy férfi- vagy női hang szólal-e meg, hiszen teljesen mindegy, melyikük beszél, mert ugyanazt mondja mindkettő. Hogy miért éppen tandem? A kerékpár, mint ahogy a neve is mondja, két, a tökéletesség jelképének tekinthető körből tevődik össze, ezért az égi szerelmet szimbolizálja. A tandem két ülése viszont a földi szerelmet jelképezi, hiszen ezzel a járművel csak akkor lehet haladni, ha ketten egy irányba bicikliznek.

Aaron Blummot cinikus hangvételű, zsákutca-szerű rövidprózáiról ismertük meg a Csáth kocsit hajt című Szirmai-díjas kötetében, erre most a szerelemről ír. Miért következett be ez az éles váltás?

– Az ember életében különböző szakaszok vannak, számomra pedig most jött el az ideje, hogy ezt a csokornyi rövidtörténetet egy gyerekkori szerelem élményeiből táplálkozva, azokat átalakítva, továbbgondolva összerakjam. Sokan megpróbálták beazonosítani a szereplőket, mivel az emberek többsége a mai napig is csak referenciálisan tud olvasni, vagyis nem képes megkülönböztetni a fikciót a realitástól. Számomra viszont épp az volt a fontos, hogy ne lehessen beazonosítani a személyeket, hogy ne csak a máról szóljanak a szövegek, ezért is próbáltam minél több elbizonytalanító tényezőt beépíteni a szövegbe.

Honnan érkezett Török Zoli?

– Engem is meglepett, hogy Török Zoli egyszer csak bebiciklizett az életembe. Az unokaöcsémnek kellett dolgozattémát javasolnom, így született ő, de fogalmam sincs, hogy skype-olás közben miért épp ezt a nevet írtam, és miért pont a biciklizést. Ő megírta a dolgozatát, én pedig blogtémaként kezdtem el Zolival foglalkozni. Zoli akkor megjött, és azóta is kitölti a mindennapjaimat. Mint kiderült, sokkal több ő egy egyszerű névnél, sokkal többértelműbb szereplő, akinek nagyon sok irodalmi rokona, elődje, intertextusa is van.

A biciklizésnek rengeteg művészetfilozófiai allúziója van. Rád melyik, ezzel kapcsolatba hozható alkotó hatott a leginkább?

– Amikor írni kezdtem, nem foglalkoztam a biciklizés fenomenológiájával, nem olvastam hozzá szakirodalmat, noha utólag rengeteg impulzus ért ezzel kapcsolatban. Elsőként a kerékpár képisége fogott meg, több ezer képet gyűjtöttem össze az internetről, amelyeken szándékoltan vagy szándéktalanul megjelenik a bicikli. Nagyon hálás vagyok egyébként Basara mondataiért, melyeket Barlog Karcsi juttatott el hozzám: „Aki kerékpárra száll, az valójában keresztre feszül. A felülről alátekintő Szentlélek előtt világos, hogy a bicikliző azért vesz lendületet, mert hozzá (a Szentlélekhez) igyekszik, a föld színén bámészkodó hülyék szemében a kerékpáros egyszerűen csóró, akinek nem telik autóra, fajankó, aki arca verítékével, önerejéből röpíti önmagát.”

A Biciklizéseink Török Zolival blogként indult. Mennyire számított nálad az internetes megjelenés a kísérletezés terepének?

– Török Zoli felbukkanása előtt már foglalkoztatott a blog, a nővérem születésnapjára Boldogasszony címmel állítottam össze egy idézetekből álló kollázst, mely egyfajta játék és nyomozás is volt, ugyanakkor a kísérletezés terepe is, hiszen akkor tetszettek meg az azonnali visszacsatolásban rejlő lehetőségek. A Biciklizéseinket már tudatosabban írtam, népszerűbb is lett, nekem pedig izgalmasnak tűnt a világháló interaktivitása: mások is beleírtak a szövegeimbe, és fordítva. Kíváncsivá tett, hogy mit bír el ez a forma, és a folyamatos játék során hogyan formálódik a szöveg.

Most, hogy nyomtatásban is megjelentek a valamikori blogbejegyzések, hogyan állsz hozzá a könyvtesthez? Mennyiben elégítette ki az igényeidet mondjuk az illusztrációs anyag, Sinkovics EdE rajzai?

– Érdekes módon nemcsak irodalmi visszhangja lett a blognak, hanem több képzőművészt is megihlettek ezek a szövegek. EdE spontánul készített rajzokat mind a 89 biciklizéshez. Többen mondták, hogy túl szép is lett a könyv, de úgy gondoltuk, hogy Török Zoli érdemel ennyit. Kicsit talán átverés is a kemény fedél, a 200 oldal, miközben másfél óra alatt elolvasható a szöveg. Abból a szempontból viszont, hogy az egész történet a csalásról, a csalafintaságról, a megcsalatásról szól, a könyvtest is hűen tükrözi a tartalmat.