Grgorszgi nyarals
IrisDekor - magyar nyelvű könyvek webáruháza Vajdaságban
hirdetés
2014. április 21., hétfő   Ma  Konrád napja van
Konrád, Zelma, Simeon, Anasztáz

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1782
Óvoda nap.

1799
Megszületett Táncsics Mihály író, politikus.

1814
Megszületett Egressy Béni színész, író, zeneszerző, szövegíró.

1910
75 éves korában meghalt Mark Twain (eredeti nevén: Samuel Langhorne Clemens) amerikai író (Tom Sawyer kalandjai).

1915
Megszületett Mexikóban Anthony Quinn amerikai Oscar-díjas filmszínész. Ismertebb filmjei: Zorba, a görög Oscar-díj jelölés(1965); A nap szerelmese Oscar-díj (1957); Az öreg halász és a tenger; Blöff; Arábiai Lawrence.

1926
Londonban megszületett Elizabeth Alexandra Mary Windsor, aki 1952-ben II. Erzsébet néven Nagy-Britannia uralkodója lett.

1961
Először lépett a nyilvánosság elé a Beatles-együttes a liverpooli Cavern Clubban.

1519
Hernán Cortés (Hernando Cortez) spanyol hódító (konkvisztador) partra szállt Mexikóban, hogy meghódítsa az Aranyországot, az aztékok birodalmát.

1850
Meghalt ifj. Wesselényi Miklós báró, író, az "árvízi hajós".

1924
A pennsylvaniai Pittsburgh-ben egy előadókörútján, 65 éves korában meghalt Eleonora Duse olasz színésznő, a híres drámai hősnő, aki Sarah Bernhardt mellett a századfroduló legünnepeltebb művésze volt.

Jó reggelt
Jó reggelt

Jó néhány évtized távlatából már tudom, hogy dédnagymamám nagyon szegény volt. De kisgyerekként ezt nem érzetük. Pedig nála a nyuszi alig hozott valamit. Emlékeim szerint csak narancsot meg tojáscukrot. De azt nem tette soha a fészekbe, és nem is kérte a nagymama, hogy csináljunk nyuszifészket, mint ahogyan otthon kellett, hanem a hatalmas bukszusok alatt elrejtve találtunk rá az ajándékokra.

Soha sem éreztük mi, dédunokát – hárman is voltunk –, hogy keveset adott volna. Meg sem fordult a fejünkben, hogy lehetne azért még valami. Én csak a nevetésre, a vidámságra meg a keresgélés izgalmára emlékszem. S jó visszagondolni ezekre a pillanatokra. Magam előtt látom édesanyám vidám arcát. Most már tudom, hogy boldogan nézte kislányait, és velünk örült, hogy jött a nyuszi. És azt is tudom, az legalább akkora boldogság volt neki, mint nekünk.

Az ünnep akkor teljes, ha együtt a család. Már csütörtökön megindult Nyugat- Európából az emberáradat hazafelé, hogy a szétszaggatott családok együtt ünnepeljenek. Hozzánk is érkeznek a külföldön tanuló gyermekeink. Felnőtt emberek, de nekik is jön a nyuszi, és nemcsak képletesen, úgy mellékesen, hanem ugyanúgy, mint kiskorukban. Fészket készítenek, és titokban valahogyan belekerülnek az apró ajándékok.
Volt idő, amikor annyira beleélték magukat a nyuszi várásába, hogy látni vélték a puttonyos tapsifülest kiszaladni az udvarból. Sőt, még össze is vesztek rajta, vajon szürke vagy barna bundája volt-e.

Tudom, ezt visszavarázsolni nem lehet, de a hangulatokat felidézni, meglepetést okozni sikerülni szokott. A varázslatot nem szabad csak úgy sutba vágni azért, mert elmúltak már 20 évesek. A nyuszifészek hozzátartozik a húsvéthoz, ahogyan a sonka, a hímes tojás, a barka meg a családi együttlét.

Különlegessé kell tenni ezeket a találkozásokat. Azért ünnep az ünnep, hogy másként teljen, mint egy közönséges vasárnap. Ahol kisgyerek van, a családi hangulatot az ő léte határozza meg. Kacagása, öröme, a csoda, amelyben hisz, beborítja az egész családot. Ahol felnőtt már a gyerek, ott meg szerintem tenni kell azért, hogy ez a pici játék, az ajándékot hozó nyuszi ne kerülje el a házat.



Szerző: K-k

További cikkek >>

Szomorú emléknap

65 éve történt

2010. január 23., 04:08 >> 2010. január 23., 05:08

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Január 23-án emlékezünk arra a szomorú napra, ami 65 évvel ezelőtt történt Csúrogon, majd utána Zsablyán és Mozsoron.
Ezen a napon űzték ki Csúrogról, otthonaikból a még életben maradt magyarokat. Ugyanis 1944 őszén kivégezték a férfiak többségét. Ez azonban még nem volt elég a gyűlölködőknek. 1945. január 23-án minden magyar családot – a csecsemőktől az aggastyánokig – puskával hajtottak ki otthonaikból, amit kétkezi munkájukkal építettek.

A piactérre terelt szegény megfélemlített embereket mindenüktől megfosztották, mindent elszedtek tőlük. Délelőtt kilenc órától négyig várták a sorsuk beteljesülését, majd megindították a magyarokat Járek felé.

Mínusz húsz fok volt, térdig érő hó. A nagy hóban és hidegben nem tudtak menni az idős emberek, a meggyötört asszonyok és a gyerekek. Ezért a partizánok puskatussal biztatták őket. Az első áldozat egy kisbaba volt, aki megfagyott édesanyja karján. Csak kevés kisbabás családot raktak a tehervonatra, a többiek gyalog mentek. Nagyon sok gyereknek és asszonynak megfagyott a lába, mire Járekra értek.

Járekról előzőleg kiűzték a németeket, és a falut koncentrációs – de mondhatnám, hogy halál – táborrá alakították. A megdermedt, elfáradt magyarokat szobákba terelték: 20-30 személyt egy helyre, nem nézték azt, hogy a családok együtt vannak-e. A szobákban szalma volt leterítve, és reggelre, mikorra felébredtek tele lettek tetvekkel.

Egy hét után megérkeztek a zsablyai magyarok, akik elmondták, hogy a szerbek már széthúzták Csúrogon a magyarok vagyonát.

Nagyon nehéz sors várt a tábor lakóira. Megalázták, megkínozták, éheztették őket.

Nagyon sokan meghaltak, köztük sok kisgyermek. A halottakat összeszedték, kocsira rakták, és a német kriptákba dobálták, míg meg nem teltek, majd mikor megteltek, földet dobáltak rá, és mésszel leöntötték. A halott hozzátartozókat nem volt szabad kikísérni, ezzel is megalázva a hozzátartozókat.

Öt kegyetlen hónap után elhajtották a magyarokat Gajdobrára egy másik koncentrációs táborba. Itt sínylődtek még szeptemberig, míg végül kiengedték őket egy darab papírral a kezükben, melyen az állt, hogy nem térhetnek vissza az otthonaikba.

A csontig lesoványodott, megalázott, kifosztott, megszégyenített asszonyok, öregek és gyerekek földönfutókká, hontalanokká váltak. Oda mentek, ahova a munkájukért befogadták őket, és egy darab kenyeret kaptak.

A gyerekekből béresek lettek, gyorsan felnőtté váltak.

1946 februárjában a zsablyai Népbíróság hozott egy döntést, melyben leírták, hogy alkalmazni kell a kimondott bűnösséget a magyarok felett. Ezzel a határozattal adták el földjeiket és házaikat, vagy osztották szét egymás között.

Azóta hatvanöt év múlt el. A kollektív bűnösség terhét azóta is magukon viselik.

Az elűzött magyarok sohasem térhettek haza. Soha senki nem kárpótolta őket. A vagyonukat elkobozták, a házaikba beköltöztek.

Mindenük ott maradt a szülőfalujukban, csak a szomorú emléket őrzik a szívükben, és talán él még bennük egy kis remény, hogy egyszer valaki majd nyilvánosan kimondja, és rehabilitálja az ártatlanul kivégzetteket és mindazokat, akiket ártatlanul meghurcoltak és kifosztottak.

Ezért január 23-a a túlélők számára a Magyar Népirtás Napja.

Azonban nem csak nekünk, túlélőknek, hanem mindenkinek emlékeznie kell, azért, hogy mindez soha többé ne történjen meg.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita