Nincs flash telepitve.

IrisDekor - magyar nyelvű könyvek webáruháza Vajdaságban
hirdetés
2014. november 23., vasárnap   Ma  Kelemen, Klementina napja van
Kelemen, Klementina, Dániel, Kolumbán

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1457
Prágában 17 éves korában meghalt V. (Utószülött) László magyar király, aki lefejeztette Hunyadi Lászlót, Nándorfehérvár főkapitányát.

1863
Pálócon megszületett gróf Hadik János, aki az "őszirózsás" forradalom miatt három napig töltötte be Magyarország miniszterelnöki tisztségét.

1935
Pély-en megszületett Törőcsik Mari színésznő.

1927
Kaposvárott 66 éves korában meghalt Rippl-Rónai József festőművész és iparművész, magyar szecesszió kiemelkedő alakja. Ismertebb festményei: "Babits", "Karinthy Frigyes portréja", "A körtvélyesi kastély", "Apám és Piacsek bácsi vörös bor mellett", "Nő fehérpettyes ruhában".

1927
A norvég Erik Rotheim szabadalmaztatta találmányát, a szórófejes flakont.

1936
Az 1935. évi Nobel-díjat utólag odaítélték a koncentrációs táborban lévő Carl von Ossietzky német publicistának, miután 1936.01.30-án Adolf Hitler megtiltotta a németeknek a Nobel-díj elfogadását.

1971
Meghalt Zakariás József futballista, az Aranycsapat tagja, harmincötszörös magyar válogatott.

1700
XII. Ince halála után XI. Kelemen néven Giovanni Francesco Albani bíborost választották pápává, aki a spanyol örökösödési háborúban Franciaország mellett állt.

1890
A Het Loo-i kastélyban 72 éves korában meghalt III. Vilmos Hollandia királya és Luxemburg nagyhercege. Felbomlott a holland-luxemburgi perszonálunió, így Luxemburg függetlenné vált.

1897
Megszületett Ruth Etting amerikai énekesnő, aki az 1920-as, 1930-as évek egyik legnépszerűbb rádiósztárja volt, slágerei a "Love Me or Leave Me" és a "Ten Cents a Dance" voltak.

Jó reggelt
Jó reggelt

A napokban azon kaptam magam, milyen gyorsan kialakulnak az előítéletek bennem is, pedig eddig azt hittem magamról, hogy én bizony erőteljesen küzdök ez ellen. Hát, be kell vallanom, a közlekedésben az előítéletekkel szemben nem én állok nyerésre.

Szabadkán szinte lehetetlen normálisan autózni. A száz évvel ezelőtt megrajzolt utak akkorák amekkorák, bővítésre lehetőség nincs, márpedig szinte napról napra egyre több a jármű az utakon. A közlekedés megkönnyítésére találták ki a zöldhullámot, amely nemcsak idő-, de üzemanyag-takarékos is lehet, ha az utazók betartják a szabályokat.

Nemcsak gyorsan vezetni veszélyes, hanem a lassú haladás is ugyanolyan kockázatos. Egy ideje ha meglátok Szabadka környéki rendszámtáblás autókat, már a puszta ténytől, hogy előttem vannak, ideges leszek, mert számtalanszor előfordult már velem, hogy az egymás utáni öt villanyrendőr  mindegyike előtt meg kellett állni és újraindulni, csak azért, mert az az egy valaki előttem nem hajlandó betartani a haladási sebességet, kihasználni a zöld hullám nyújtotta lehetőséget. Lehet, hogy fel sem tűnt neki, hogy van ilyen, hogy zöld hullám.

Lehet erre azt mondani, ennél jóval nagyobb gondok is vannak a világban, minthogy meg kell állni a közlekedési lámpák előtt, csakhogy, amikor ez naponta előfordul és naponta idegeskedik az ember, előbb-utóbb betelik a pohár.

Az a gyanúm, hogy az araszoló autósok fel sem fogják, hogy mi a közlekedési rend a  zöld hullámban. Ettől még idegesebb leszek, mert nemcsak a szabályok betartásából áll a közlekedés, hanem kultúrából is.

Létezik közlekedési kultúra is.



Szerző: K-k

További cikkek >>

Szomorú emléknap

65 éve történt

2010. január 23., 04:08

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Január 23-án emlékezünk arra a szomorú napra, ami 65 évvel ezelőtt történt Csúrogon, majd utána Zsablyán és Mozsoron.
Ezen a napon űzték ki Csúrogról, otthonaikból a még életben maradt magyarokat. Ugyanis 1944 őszén kivégezték a férfiak többségét. Ez azonban még nem volt elég a gyűlölködőknek. 1945. január 23-án minden magyar családot – a csecsemőktől az aggastyánokig – puskával hajtottak ki otthonaikból, amit kétkezi munkájukkal építettek.

A piactérre terelt szegény megfélemlített embereket mindenüktől megfosztották, mindent elszedtek tőlük. Délelőtt kilenc órától négyig várták a sorsuk beteljesülését, majd megindították a magyarokat Járek felé.

Mínusz húsz fok volt, térdig érő hó. A nagy hóban és hidegben nem tudtak menni az idős emberek, a meggyötört asszonyok és a gyerekek. Ezért a partizánok puskatussal biztatták őket. Az első áldozat egy kisbaba volt, aki megfagyott édesanyja karján. Csak kevés kisbabás családot raktak a tehervonatra, a többiek gyalog mentek. Nagyon sok gyereknek és asszonynak megfagyott a lába, mire Járekra értek.

Járekról előzőleg kiűzték a németeket, és a falut koncentrációs – de mondhatnám, hogy halál – táborrá alakították. A megdermedt, elfáradt magyarokat szobákba terelték: 20-30 személyt egy helyre, nem nézték azt, hogy a családok együtt vannak-e. A szobákban szalma volt leterítve, és reggelre, mikorra felébredtek tele lettek tetvekkel.

Egy hét után megérkeztek a zsablyai magyarok, akik elmondták, hogy a szerbek már széthúzták Csúrogon a magyarok vagyonát.

Nagyon nehéz sors várt a tábor lakóira. Megalázták, megkínozták, éheztették őket.

Nagyon sokan meghaltak, köztük sok kisgyermek. A halottakat összeszedték, kocsira rakták, és a német kriptákba dobálták, míg meg nem teltek, majd mikor megteltek, földet dobáltak rá, és mésszel leöntötték. A halott hozzátartozókat nem volt szabad kikísérni, ezzel is megalázva a hozzátartozókat.

Öt kegyetlen hónap után elhajtották a magyarokat Gajdobrára egy másik koncentrációs táborba. Itt sínylődtek még szeptemberig, míg végül kiengedték őket egy darab papírral a kezükben, melyen az állt, hogy nem térhetnek vissza az otthonaikba.

A csontig lesoványodott, megalázott, kifosztott, megszégyenített asszonyok, öregek és gyerekek földönfutókká, hontalanokká váltak. Oda mentek, ahova a munkájukért befogadták őket, és egy darab kenyeret kaptak.

A gyerekekből béresek lettek, gyorsan felnőtté váltak.

1946 februárjában a zsablyai Népbíróság hozott egy döntést, melyben leírták, hogy alkalmazni kell a kimondott bűnösséget a magyarok felett. Ezzel a határozattal adták el földjeiket és házaikat, vagy osztották szét egymás között.

Azóta hatvanöt év múlt el. A kollektív bűnösség terhét azóta is magukon viselik.

Az elűzött magyarok sohasem térhettek haza. Soha senki nem kárpótolta őket. A vagyonukat elkobozták, a házaikba beköltöztek.

Mindenük ott maradt a szülőfalujukban, csak a szomorú emléket őrzik a szívükben, és talán él még bennük egy kis remény, hogy egyszer valaki majd nyilvánosan kimondja, és rehabilitálja az ártatlanul kivégzetteket és mindazokat, akiket ártatlanul meghurcoltak és kifosztottak.

Ezért január 23-a a túlélők számára a Magyar Népirtás Napja.

Azonban nem csak nekünk, túlélőknek, hanem mindenkinek emlékeznie kell, azért, hogy mindez soha többé ne történjen meg.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
EuMedPersonal
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita