Petroland
hirdetés
2015. augusztus 4., kedd   Ma  Domonkos, Dominika napja van
Dominika, Domonkos

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1306
Olomoucban 16 éves korában megölték Vencel magyar királyt (III. Vencel néven cseh és lengyel király), aki Károly Róberttel szemben lépett fel trónkövetelőként, majd Ottó bajor herceg javára mondott le a magyar trónról.

1900
Skóciában megszületett Erzsébet brit anyakirályné (szül. Elizabeth Angela Marguerite Bowes-Lyon) Strathmore grófjának kilencedik gyermekeként. A brit királyi család tagjaként VI. György, Nagy-Britannia és Észak-Írország királyának felesége és II. Erzsébet királynő édesanyja volt.

1912
Megszületett Raoul Wallenberg svéd üzletember és diplomata, aki magyar zsidók ezreit mentette meg a II. vilgáágháború alatt.

1944
1944-ben a náci rendőrség rajtaütött Amszterdamban egy házon, ahol 8 embert letartóztatott, köztük Anne Frankot, akinek naplója később bejárta a világot.

1961
Budapesten 71 éves korában meghalt Tildy Zoltán református lelkész, miniszterelnök, aki az 1946.02.01-jén kikiáltott Magyar Köztársaság elnöke volt.

1792
Field Placeben (Sussex) megszületett Percy Bysshe Shelley romantikus angol költő, John Keats és Lord Byron mellett a kor egyik legjelentősebb költője, akinek munkái: "Mab királynő" (filozófiai költemény), "A megszabadított Prométheusz" (dráma), "Adonais" (elégia).

1875
Meghalt Hans Christian Andersen dán meseíró, költő, regényíró és elbeszélő (A kis hableány, A rút kiskacsa, A rendíthetetlen ólomkatona).

1884
Megszületett Balázs Béla költő, író, filmesztéta.

1896
Megszületett Lengyel József író, költő. (Igéző)

1901
Megszületett Louis Armstrong a huszadik század egyik legkiválóbb zenésze, a jazz úttörője.

Jó reggelt
Jó reggelt

Vannak dolgok, amik beleégnek az ember lelkébe. Nekem egyik ilyen élményem, amikor először jártam Aracson. A monumentális épület még romosan is tekintélyt parancsoló, ugyanakkor szelíd és méltóságteljes. Nem véletlenül írták róla, hogy felkiáltójelként áll a pusztában. Olyan, mintha a történelmünk egy darabkáját feledte volna valaki a kukoricatáblák között.

Szép is, szomorú is, meg kedves is ez a pusztatemplom. Egész történelmünk benne van: az Árpád-kori épület nagyszerűsége, a török rombolás, az évszázadok pusztítása, és a romok újra felfedezése, megbecsülése. Ahogy múltak az évek, egyre többször fordultam meg ebben a csodálatos romtemplomban. Mindig elbűvölt, mégis a legszebb az volt, amikor megtelt emberekkel. Akkor éreztem igazán a sorsközösséget a romtemplom és kisebbségi létünk között. Ez pedig a küzdés és a túlélés.

Idén 17. alkalommal tartják meg Aracs emléknapját. Vasárnap ismét megtelik a csodálatos épület emberekkel. Aracs a legrégebbi magyar műemlékünk. Kapaszkodónk, amely évszázadok óta hirdeti ittlétünket ezen a tájon, és konok ragaszkodásunkat a szülőföldhöz. Aracs a mi szimbólumunk, ami erőt ad a küzdelemhez.



Szerző: K-k

További cikkek >>

Szomorú emléknap

65 éve történt

2010. január 23., 04:08 >> 2010. január 23., 05:08

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Január 23-án emlékezünk arra a szomorú napra, ami 65 évvel ezelőtt történt Csúrogon, majd utána Zsablyán és Mozsoron.
Ezen a napon űzték ki Csúrogról, otthonaikból a még életben maradt magyarokat. Ugyanis 1944 őszén kivégezték a férfiak többségét. Ez azonban még nem volt elég a gyűlölködőknek. 1945. január 23-án minden magyar családot – a csecsemőktől az aggastyánokig – puskával hajtottak ki otthonaikból, amit kétkezi munkájukkal építettek.

A piactérre terelt szegény megfélemlített embereket mindenüktől megfosztották, mindent elszedtek tőlük. Délelőtt kilenc órától négyig várták a sorsuk beteljesülését, majd megindították a magyarokat Járek felé.

Mínusz húsz fok volt, térdig érő hó. A nagy hóban és hidegben nem tudtak menni az idős emberek, a meggyötört asszonyok és a gyerekek. Ezért a partizánok puskatussal biztatták őket. Az első áldozat egy kisbaba volt, aki megfagyott édesanyja karján. Csak kevés kisbabás családot raktak a tehervonatra, a többiek gyalog mentek. Nagyon sok gyereknek és asszonynak megfagyott a lába, mire Járekra értek.

Járekról előzőleg kiűzték a németeket, és a falut koncentrációs – de mondhatnám, hogy halál – táborrá alakították. A megdermedt, elfáradt magyarokat szobákba terelték: 20-30 személyt egy helyre, nem nézték azt, hogy a családok együtt vannak-e. A szobákban szalma volt leterítve, és reggelre, mikorra felébredtek tele lettek tetvekkel.

Egy hét után megérkeztek a zsablyai magyarok, akik elmondták, hogy a szerbek már széthúzták Csúrogon a magyarok vagyonát.

Nagyon nehéz sors várt a tábor lakóira. Megalázták, megkínozták, éheztették őket.

Nagyon sokan meghaltak, köztük sok kisgyermek. A halottakat összeszedték, kocsira rakták, és a német kriptákba dobálták, míg meg nem teltek, majd mikor megteltek, földet dobáltak rá, és mésszel leöntötték. A halott hozzátartozókat nem volt szabad kikísérni, ezzel is megalázva a hozzátartozókat.

Öt kegyetlen hónap után elhajtották a magyarokat Gajdobrára egy másik koncentrációs táborba. Itt sínylődtek még szeptemberig, míg végül kiengedték őket egy darab papírral a kezükben, melyen az állt, hogy nem térhetnek vissza az otthonaikba.

A csontig lesoványodott, megalázott, kifosztott, megszégyenített asszonyok, öregek és gyerekek földönfutókká, hontalanokká váltak. Oda mentek, ahova a munkájukért befogadták őket, és egy darab kenyeret kaptak.

A gyerekekből béresek lettek, gyorsan felnőtté váltak.

1946 februárjában a zsablyai Népbíróság hozott egy döntést, melyben leírták, hogy alkalmazni kell a kimondott bűnösséget a magyarok felett. Ezzel a határozattal adták el földjeiket és házaikat, vagy osztották szét egymás között.

Azóta hatvanöt év múlt el. A kollektív bűnösség terhét azóta is magukon viselik.

Az elűzött magyarok sohasem térhettek haza. Soha senki nem kárpótolta őket. A vagyonukat elkobozták, a házaikba beköltöztek.

Mindenük ott maradt a szülőfalujukban, csak a szomorú emléket őrzik a szívükben, és talán él még bennük egy kis remény, hogy egyszer valaki majd nyilvánosan kimondja, és rehabilitálja az ártatlanul kivégzetteket és mindazokat, akiket ártatlanul meghurcoltak és kifosztottak.

Ezért január 23-a a túlélők számára a Magyar Népirtás Napja.

Azonban nem csak nekünk, túlélőknek, hanem mindenkinek emlékeznie kell, azért, hogy mindez soha többé ne történjen meg.

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
loading...

Hírdetés

!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2015     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita