Nincs flash telepitve.

Nincs flash telepitve.

hirdetés
2014. október 21., kedd   Ma  Orsolya napja van
Orsolya, Zsolt, Kende, Klementina

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1833
Stockholmban megszületett Alfred Nobel svéd kémikus és gyáros, aki feltalálta a dinamitot, valamint a fizikai, kémiai, orvostudományi, irodalmi és a béke területén elért kiemelkedő teljesítmények díjazására létrehozta a Nobel-alapítványt.

1855
54 éves korában meghalt Vörösmarty Mihály költő és drámaíró, akinek fő művei a "Szózat" című hazafias költemény, a "Zalán futása" című eposz, a "Csongor és Tünde" mesedráma, valamint a "Vén cigány", amely öregkori remekműve volt. Temetése Pesten az első tömegtüntetéssé vált az önkényuralom ellen.

1941
Budapesten megszületett Jankovics Marcell filmrendező, művelődéstörténész, Balázs Béla-, Kossuth- és Ifjúsági Díjas érdemes művész.

1790
Maconban megszületett Alphonse Marie Louis Prat de Lamartine francia romantikus költő és liberális politikus, aki 1848-ban a külügyminiszteri tisztséget töltötte be. Fő művei: "Költői és vallásos harmóniák", "Szókratész halála", "Egy angyal bukása".

1805
A trafalgari tengeri csatában a Lord Nelson admirális vezette angol flotta döntő győzelmet aratott a francia-spanyol Armada felett, amely biztosította Nagy-Britannia tengeri uralmát.

1805
Horatio Viscount Nelson, "Baron of The Nile" (A Nílus bárója), "Duke of Bronte" (Bronte hercege) brit admirális, miután a francia-spanyol flotta nagy részét megsemmisítette, 47 éves korában elesett a trafalgari tengeri ütközetben. Diadalának emlékét szobor őrzi Londonban.

1873
Körmöcbányán megszületett Moesz Gusztáv, botanikus, mikológus.

1878
Megszületett Krúdy Gyula író, hírlapíró (Szindbád, A vörös postakocsi).

1912
Megszületett Solti György karmester.

1928
Megszületett Körmendi János színész.

Jó reggelt
Jó reggelt

Ártatlanul harminc évet töltött Szerbiában – hozta öles címben a minap a njuz.net. A puszta szórakoztatás kedvéért álhíreket gyártó szerbiai (hír)portál idevágó írása szerint Petar Jovanović esete bizonyítja, isten malmai lassan őrölnek, ám az igazság előbb-utóbb csak kiderül. Jovanović, aki teljesen ártatlanul harminc évet töltött Szerbiában, végre kiszabadult. Mint azt az illetékesek megállapították, Jovanović nem vétkes azért, hogy Szerbiában született, így további fogva tartásának okai megszűntek... Petar állítása szerint még sok ártatlan „fogoly” él itt, így megígérte, mindent megtesz mielőbbi szabadulásuk érdekében.

Sajnos, vagy sem – mint minden viccben –, ebben is sok az igazság. Nem emlékszem, hogy az utóbbi időben találkoztam volna olyan fiatallal, aki azt vallotta volna; itt akarja leélni az életét, olyanokkal ellenben feltűnően gyakran, akik egyértelműen kijelentették; itt nincs jövő, valahol odakünn próbálnak majd meg érvényesülni.

Végül is otthon ide, honvágy oda, teljesen érthető, hisz csak idő kérdése, hogy akik ezt a szerencsétlen Titanicot kormányozzák, mikor találják telibe a jéghegyet. Valójában a harmad- és másodosztály már így is víz alatt van, de a parancsnoki hídon pezsgőző kretének közt egyetlen bátor sincs, aki közölné az emberekkel, hogy a hajó menthetetlenül elsüllyed.

Szerbia amúgy rendkívül fejlődőképes, és az utóbbi években rengeteget fejlődött is; mind több guberáló jár már autóval kukázni.



Szerző: gété

További cikkek >>

Szomorú emléknap

65 éve történt

2010. január 23., 04:08 >> 2010. január 23., 05:08

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Január 23-án emlékezünk arra a szomorú napra, ami 65 évvel ezelőtt történt Csúrogon, majd utána Zsablyán és Mozsoron.
Ezen a napon űzték ki Csúrogról, otthonaikból a még életben maradt magyarokat. Ugyanis 1944 őszén kivégezték a férfiak többségét. Ez azonban még nem volt elég a gyűlölködőknek. 1945. január 23-án minden magyar családot – a csecsemőktől az aggastyánokig – puskával hajtottak ki otthonaikból, amit kétkezi munkájukkal építettek.

A piactérre terelt szegény megfélemlített embereket mindenüktől megfosztották, mindent elszedtek tőlük. Délelőtt kilenc órától négyig várták a sorsuk beteljesülését, majd megindították a magyarokat Járek felé.

Mínusz húsz fok volt, térdig érő hó. A nagy hóban és hidegben nem tudtak menni az idős emberek, a meggyötört asszonyok és a gyerekek. Ezért a partizánok puskatussal biztatták őket. Az első áldozat egy kisbaba volt, aki megfagyott édesanyja karján. Csak kevés kisbabás családot raktak a tehervonatra, a többiek gyalog mentek. Nagyon sok gyereknek és asszonynak megfagyott a lába, mire Járekra értek.

Járekról előzőleg kiűzték a németeket, és a falut koncentrációs – de mondhatnám, hogy halál – táborrá alakították. A megdermedt, elfáradt magyarokat szobákba terelték: 20-30 személyt egy helyre, nem nézték azt, hogy a családok együtt vannak-e. A szobákban szalma volt leterítve, és reggelre, mikorra felébredtek tele lettek tetvekkel.

Egy hét után megérkeztek a zsablyai magyarok, akik elmondták, hogy a szerbek már széthúzták Csúrogon a magyarok vagyonát.

Nagyon nehéz sors várt a tábor lakóira. Megalázták, megkínozták, éheztették őket.

Nagyon sokan meghaltak, köztük sok kisgyermek. A halottakat összeszedték, kocsira rakták, és a német kriptákba dobálták, míg meg nem teltek, majd mikor megteltek, földet dobáltak rá, és mésszel leöntötték. A halott hozzátartozókat nem volt szabad kikísérni, ezzel is megalázva a hozzátartozókat.

Öt kegyetlen hónap után elhajtották a magyarokat Gajdobrára egy másik koncentrációs táborba. Itt sínylődtek még szeptemberig, míg végül kiengedték őket egy darab papírral a kezükben, melyen az állt, hogy nem térhetnek vissza az otthonaikba.

A csontig lesoványodott, megalázott, kifosztott, megszégyenített asszonyok, öregek és gyerekek földönfutókká, hontalanokká váltak. Oda mentek, ahova a munkájukért befogadták őket, és egy darab kenyeret kaptak.

A gyerekekből béresek lettek, gyorsan felnőtté váltak.

1946 februárjában a zsablyai Népbíróság hozott egy döntést, melyben leírták, hogy alkalmazni kell a kimondott bűnösséget a magyarok felett. Ezzel a határozattal adták el földjeiket és házaikat, vagy osztották szét egymás között.

Azóta hatvanöt év múlt el. A kollektív bűnösség terhét azóta is magukon viselik.

Az elűzött magyarok sohasem térhettek haza. Soha senki nem kárpótolta őket. A vagyonukat elkobozták, a házaikba beköltöztek.

Mindenük ott maradt a szülőfalujukban, csak a szomorú emléket őrzik a szívükben, és talán él még bennük egy kis remény, hogy egyszer valaki majd nyilvánosan kimondja, és rehabilitálja az ártatlanul kivégzetteket és mindazokat, akiket ártatlanul meghurcoltak és kifosztottak.

Ezért január 23-a a túlélők számára a Magyar Népirtás Napja.

Azonban nem csak nekünk, túlélőknek, hanem mindenkinek emlékeznie kell, azért, hogy mindez soha többé ne történjen meg.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
EuMedPersonal
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita