2016. szeptember 28., szerda   Ma  Vencel napja van
Vencel, Bernát, Jusztina, Salamon, Szelim, Tárkány

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1787
Megszületett az amerikai alkotmány.

1909
Másodszor is lemondott a Wekerle-kormány, amelynek következtében a koalíció szétesett és kettévált a függetlenségi párt.

1946
Budapesten megszületett Benedek Miklós színész (Hyppolit, a lakáj).

1573

Caravaggio-ban megszületett Caravaggio (eredeti nevén: Michelangelo Merisi) olasz festőművész (Sírba tétel).

1817
Megszületett Tompa Mihály költő, a népi-nemzeti irányzat egyik legjelentősebb képviselője, akadémikus (Új Simeon).

1934
Párizsban megszületett Brigitte Bardot francia színésznő.

1991
Elhunyt a jazz egyik kiemelkedő alakja, Miles Davis, a kaliforniai Santa Monicában, 65 éves korában.

1991
Meghalt Davis Miles Devey amerikai jazzmuzsikus, komponista, Airto Boreira, Chick Corea és John McLaughlin tanítója.

1992
Meghalt Árkus József, Táncsics Mihály-díjas újságíró, szerkesztő, humorista.

1422
Habsburg Albert és Erzsébet, Luxemburgi Zsigmond volt magyar király és Cillei Borbála királyné gyermeke házasságot kötött.

Jó reggelt
Jó reggelt

Jövök fel a lépcsőn, cipelem a két nehéz gitárkoffert, egyszerre utánamszól egy magas, vékony alak, aki már az utcán is a hátam mögött baktatott.

– Jó napot, szomszéd! Hogy tetszik lenni, minden rendben? – kérdezte a cingár fickó, akiről kiderült, mellettem lakik a családjával.

– Minden rendben, de tudja, mindig lehet még egy kicsit jobb – vetettem oda a választ félig mosolyogva.

Fel is ballagunk ilyen semmitmondó bájcsevejjel a harmadikig. Miközben a fickó kinyitja a lakás ajtaját, odaszól, már tegeződve:

– Hallod, azért gyakorolhatsz te ennél sokkal hangosabban is. Az asszonnyal nagyon szeretjük a zenét, a kisbabának meg ideje megszokni, hogy az élet nem kívánságműsor.

Nyolc év után először vagyok elégedett a szomszédokkal. Meg ők is velem. Hogy ez meddig tart, majd kiderül.  



Szerző: Sz-cs

További cikkek >>

Szomorú emléknap

65 éve történt

2010. január 23., 04:08 >> 2010. január 23., 05:08

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Január 23-án emlékezünk arra a szomorú napra, ami 65 évvel ezelőtt történt Csúrogon, majd utána Zsablyán és Mozsoron.
Ezen a napon űzték ki Csúrogról, otthonaikból a még életben maradt magyarokat. Ugyanis 1944 őszén kivégezték a férfiak többségét. Ez azonban még nem volt elég a gyűlölködőknek. 1945. január 23-án minden magyar családot – a csecsemőktől az aggastyánokig – puskával hajtottak ki otthonaikból, amit kétkezi munkájukkal építettek.

A piactérre terelt szegény megfélemlített embereket mindenüktől megfosztották, mindent elszedtek tőlük. Délelőtt kilenc órától négyig várták a sorsuk beteljesülését, majd megindították a magyarokat Járek felé.

Mínusz húsz fok volt, térdig érő hó. A nagy hóban és hidegben nem tudtak menni az idős emberek, a meggyötört asszonyok és a gyerekek. Ezért a partizánok puskatussal biztatták őket. Az első áldozat egy kisbaba volt, aki megfagyott édesanyja karján. Csak kevés kisbabás családot raktak a tehervonatra, a többiek gyalog mentek. Nagyon sok gyereknek és asszonynak megfagyott a lába, mire Járekra értek.

Járekról előzőleg kiűzték a németeket, és a falut koncentrációs – de mondhatnám, hogy halál – táborrá alakították. A megdermedt, elfáradt magyarokat szobákba terelték: 20-30 személyt egy helyre, nem nézték azt, hogy a családok együtt vannak-e. A szobákban szalma volt leterítve, és reggelre, mikorra felébredtek tele lettek tetvekkel.

Egy hét után megérkeztek a zsablyai magyarok, akik elmondták, hogy a szerbek már széthúzták Csúrogon a magyarok vagyonát.

Nagyon nehéz sors várt a tábor lakóira. Megalázták, megkínozták, éheztették őket.

Nagyon sokan meghaltak, köztük sok kisgyermek. A halottakat összeszedték, kocsira rakták, és a német kriptákba dobálták, míg meg nem teltek, majd mikor megteltek, földet dobáltak rá, és mésszel leöntötték. A halott hozzátartozókat nem volt szabad kikísérni, ezzel is megalázva a hozzátartozókat.

Öt kegyetlen hónap után elhajtották a magyarokat Gajdobrára egy másik koncentrációs táborba. Itt sínylődtek még szeptemberig, míg végül kiengedték őket egy darab papírral a kezükben, melyen az állt, hogy nem térhetnek vissza az otthonaikba.

A csontig lesoványodott, megalázott, kifosztott, megszégyenített asszonyok, öregek és gyerekek földönfutókká, hontalanokká váltak. Oda mentek, ahova a munkájukért befogadták őket, és egy darab kenyeret kaptak.

A gyerekekből béresek lettek, gyorsan felnőtté váltak.

1946 februárjában a zsablyai Népbíróság hozott egy döntést, melyben leírták, hogy alkalmazni kell a kimondott bűnösséget a magyarok felett. Ezzel a határozattal adták el földjeiket és házaikat, vagy osztották szét egymás között.

Azóta hatvanöt év múlt el. A kollektív bűnösség terhét azóta is magukon viselik.

Az elűzött magyarok sohasem térhettek haza. Soha senki nem kárpótolta őket. A vagyonukat elkobozták, a házaikba beköltöztek.

Mindenük ott maradt a szülőfalujukban, csak a szomorú emléket őrzik a szívükben, és talán él még bennük egy kis remény, hogy egyszer valaki majd nyilvánosan kimondja, és rehabilitálja az ártatlanul kivégzetteket és mindazokat, akiket ártatlanul meghurcoltak és kifosztottak.

Ezért január 23-a a túlélők számára a Magyar Népirtás Napja.

Azonban nem csak nekünk, túlélőknek, hanem mindenkinek emlékeznie kell, azért, hogy mindez soha többé ne történjen meg.

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
loading...

Hírdetés

!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége