Nincs flash telepitve.

IrisDekor - magyar nyelvű könyvek webáruháza Vajdaságban
hirdetés
2014. április 23., szerda   Ma  Béla napja van
Béla, Sándor, Ilma, György, Ilona, Egyed, Egon, Gellért, Adalbert, Albert

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1995
A könyv és a szerzői jogok napja.

1564
Megszületett William Shakespeare színész, író, drámaíró. Leghíresebb művei: Rómeó és Júlia, Hamlet, Lear király, Machbet, Othello.

1616
52-dik születésnapján meghalt William Shakespeare színész, író, drámaíró. Leghíresebb művei: Rómaó és Júlia, Hamlet, Lear király, Machbet, Othello.

1926
Szegeden megszületett Janikovszky Éva, Kossuth-díjas író, a gyermek- és ifjúsági irodalom népszerű alkotója (Kire ütött ez a gyerek?).

1947
Budapesten 75 éves korában meghalt gróf Károlyi Gyula - az első magyar köztársasági elnök, gróf Károlyi Mihály unokatestvére -, aki 1931-32-ben Magyarország miniszterelnöke volt.

1949
Megszületett Gedó György olimpiai bajnok ökölvívó.

1616
Madridban meghalt Miguel de Cervantes Saavedra spanyol költő, akinek művei "Az elmés és nemes Don Quijote de la Mancha", valamint a "Példás beszédek".

1852
Megszületett Mednyánszky László festőművész.

1923
Meghalt Kazay Endre gyógyszerész és szakíró, aki elsőként állított össze magyar nyelvű gyógyszerészeti gyűjteményt.

1924
Csákváron megszületett Csányi László karnagy, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után tanítványa volt - többek között - Kodály Zoltánnak is.

Jó reggelt
Jó reggelt

Furcsa dolog ez a költözködés, az ember azt gondolja, szépen összepakol mindent, bedobálja autóba, kamionba, aztán kipakolja, és nagyjából ennyi. De nem egészen. Először is, nem mindegy, mivel kezdi az ember, mert ha azokat a cuccokat pakolják el először, amire még netán szükség lesz a költözködésig, akkor kezdődhet az idő előtti kipakolás. Az sem mindegy, mikor kezdünk neki, jobb idejében, mert ha az utolsó napra hagyjuk, nem lesz jó vége, ilyenkor a szekrény mélyén elbújt zoknik, krémek, játékok a merevlemezekkel kerülnek egy zacskóba, ami nem a legjobb párosítás. A könyveket a legjobb dobozokba elhelyezve szállítani. A költözködő azt gondolná, ez a legegyszerűbb, elmegy pár boltba, elkéri az üres dobozokat, és kezdődhet a pakolás. Ma már ez sem olyan egyszerű. A boltokban és környékükön alig találni használható kartondobozokat, mivel a várost pásztázó kartonvadász-lovasfogatok mindent elhordanak. Azt is tudják, mikor érkezik az áru egyes boltokba, így kivárják, amíg kirakodnak, aztán máris viszik a dobozokat. A pakolásnál ne csak azokat a dolgokat tervezzük elrakni, amelyeket látunk, mert ami nincs szem előtt, azokból mindig több van. Amikor végre elkészültünk mindennel, ne gondoljunk arra, hogy a cuccok átszállítása után, mikor elhelyezzük kedvenc fotelünket, nyugodtan belehuppanhatunk. A szétpakolás sokkal idegtépőbb, nehezebb, mint azt valaki gondolná, ezért fogjunk neki minél előbb, mert ha ellazulunk, könnyen megtörténhet, hogy hónapok után is dobozokban, zacskókban bújnak kedvenc dolgaink.



Szerző: alugy

További cikkek >>

Szomorú emléknap

65 éve történt

2010. január 23., 04:08 >> 2010. január 23., 05:08

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Január 23-án emlékezünk arra a szomorú napra, ami 65 évvel ezelőtt történt Csúrogon, majd utána Zsablyán és Mozsoron.
Ezen a napon űzték ki Csúrogról, otthonaikból a még életben maradt magyarokat. Ugyanis 1944 őszén kivégezték a férfiak többségét. Ez azonban még nem volt elég a gyűlölködőknek. 1945. január 23-án minden magyar családot – a csecsemőktől az aggastyánokig – puskával hajtottak ki otthonaikból, amit kétkezi munkájukkal építettek.

A piactérre terelt szegény megfélemlített embereket mindenüktől megfosztották, mindent elszedtek tőlük. Délelőtt kilenc órától négyig várták a sorsuk beteljesülését, majd megindították a magyarokat Járek felé.

Mínusz húsz fok volt, térdig érő hó. A nagy hóban és hidegben nem tudtak menni az idős emberek, a meggyötört asszonyok és a gyerekek. Ezért a partizánok puskatussal biztatták őket. Az első áldozat egy kisbaba volt, aki megfagyott édesanyja karján. Csak kevés kisbabás családot raktak a tehervonatra, a többiek gyalog mentek. Nagyon sok gyereknek és asszonynak megfagyott a lába, mire Járekra értek.

Járekról előzőleg kiűzték a németeket, és a falut koncentrációs – de mondhatnám, hogy halál – táborrá alakították. A megdermedt, elfáradt magyarokat szobákba terelték: 20-30 személyt egy helyre, nem nézték azt, hogy a családok együtt vannak-e. A szobákban szalma volt leterítve, és reggelre, mikorra felébredtek tele lettek tetvekkel.

Egy hét után megérkeztek a zsablyai magyarok, akik elmondták, hogy a szerbek már széthúzták Csúrogon a magyarok vagyonát.

Nagyon nehéz sors várt a tábor lakóira. Megalázták, megkínozták, éheztették őket.

Nagyon sokan meghaltak, köztük sok kisgyermek. A halottakat összeszedték, kocsira rakták, és a német kriptákba dobálták, míg meg nem teltek, majd mikor megteltek, földet dobáltak rá, és mésszel leöntötték. A halott hozzátartozókat nem volt szabad kikísérni, ezzel is megalázva a hozzátartozókat.

Öt kegyetlen hónap után elhajtották a magyarokat Gajdobrára egy másik koncentrációs táborba. Itt sínylődtek még szeptemberig, míg végül kiengedték őket egy darab papírral a kezükben, melyen az állt, hogy nem térhetnek vissza az otthonaikba.

A csontig lesoványodott, megalázott, kifosztott, megszégyenített asszonyok, öregek és gyerekek földönfutókká, hontalanokká váltak. Oda mentek, ahova a munkájukért befogadták őket, és egy darab kenyeret kaptak.

A gyerekekből béresek lettek, gyorsan felnőtté váltak.

1946 februárjában a zsablyai Népbíróság hozott egy döntést, melyben leírták, hogy alkalmazni kell a kimondott bűnösséget a magyarok felett. Ezzel a határozattal adták el földjeiket és házaikat, vagy osztották szét egymás között.

Azóta hatvanöt év múlt el. A kollektív bűnösség terhét azóta is magukon viselik.

Az elűzött magyarok sohasem térhettek haza. Soha senki nem kárpótolta őket. A vagyonukat elkobozták, a házaikba beköltöztek.

Mindenük ott maradt a szülőfalujukban, csak a szomorú emléket őrzik a szívükben, és talán él még bennük egy kis remény, hogy egyszer valaki majd nyilvánosan kimondja, és rehabilitálja az ártatlanul kivégzetteket és mindazokat, akiket ártatlanul meghurcoltak és kifosztottak.

Ezért január 23-a a túlélők számára a Magyar Népirtás Napja.

Azonban nem csak nekünk, túlélőknek, hanem mindenkinek emlékeznie kell, azért, hogy mindez soha többé ne történjen meg.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita