2016. szeptember 27., kedd   Ma  Adalbert napja van
Adalbert, Vince, Károly, Albert, Adolf, Damján

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1980
Az Idegenforgalom Világnapja

1921
Vácon megszületett Jancsó Miklós filmrendező (Szegénylegények, Utolsó vacsora).

1772
Megszületett Kisfaludy Sándor költő (Himfy szerelmei).

1803
Párizsban megszületett Prosper Mérimée francia regényíró, akinek Carmen című regényéből Bizet írt operát.

1962
Megszületett Fodor Gábor jogász, SZDSZ-es politikus, a Fidesz egyik alapító tagja.

1986
Budapesten meghalt Ruttkai Éva színésznő (Butaságom története).

1987
Megalakult a Magyar Demokrata Fórum (MDF) nevű párt.

1997
Bob Dylan Bolognában a pápa előtt koncertezett, énekelte az A Hard Rain's A Gonna Fal című dalát, majd néhány mondatot beszélt II. János Pállal.

1540
III. Pál pápa engedélyezte a jezsuita rend, Jézus Társasága (Societas Jesu) működését, amelyet Loyola Ignác alapított 1534.08.15-én Párizsban.

1627
Megszületett Jacques Bénigne Bossuet francia író, hitszónok.

Jó reggelt
Jó reggelt

Rohanó világban élünk. Lótunk-futunk, kapkodunk, abban a reményben, hogy feladataink mielőbb elvégezzük, kötelezettségeinket mielőbb teljesítsük. Sokszor emiatt szétszórtak, feszültek vagyunk, és szükségtelenül kapkodunk, gondot okozva magunknak és másoknak. Bár előfordul, hogy a rohanás okozta galibán utólag jót nevettünk. Egy ilyen esett meg minap az egyik ismerősömmel, aki elbiciklizett a közeli boltba, hogy vegyen ezt-azt a konyhára. A bolt előtt egyébként mindig be szokta zárni a biciklizárral a kétkerekű járművet, de most nem tette, mert sietett. Amikor azonban kilépett a boltból, meglepődött, hogy a bicikli be van zárva, de nem saját zárral, amely a kormányon lógott, hanem egy ismeretlennel. Mivel más választása nem volt, várt az idegen kerékpárzár tulajdonosára, hiszen a biciklitárolóban volt több bezáratlan kétkerekű is. Közben figyelte a boltból kilépő vásárlók ábrázatát. Szerencséjére nem sokat kellett várni, mert a boltból kilépő egyik illető ábrázatáról azonnal lerítt, hogy a zár az övé, és a saját biciklije helyett a mellette lévőre akasztotta rá. Mentegetőzött is emiatt sűrű bocsánatkérések közepette. Maradjunk annyiban, hogy nem az ő napja volt, ami bármikor és bármelyikünkkel előfordulhat. Az viszont nem mindegy, hogy emiatt dühöngünk, vagy csak nevetünk egy jót az egészen. Ők inkább nevettek egyet, és mentek a dolgukra.



Szerző: csin

További cikkek >>

A Symposion legújabb tematikus számának képregény-kiállításáról

Bűn és ártatlanság képekben

Berényi Emőke

2009. szeptember 21., 12:04 >> 2013. május 10., 15:02

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

A képregény ma már nemcsak az ifjúsági irodalom része Fotó:Vojnić Mónika A képregény ma már nemcsak az ifjúsági irodalom része Fotó:Vojnić Mónika

A hatvanas években a gyermek- vagy ifjúsági irodalom fattyaként aposztrofált, pedagógiai-ideológiai szempontból is erősen megbélyegzett comic műfaj az elmúlt években támadt fel hamvaiból. A strip száztíz éves története alatt most először nyerte el méltó, az irodalom és a képzőművészet közötti mediátor szerepét. Ennek első vajdasági megjelenése a Symposion folyóirat júniusban kiadott legújabb tematikus száma: a Bűn – ártatlanság/szag – illat alcímet viselő képregény-antológia, amely másfél éves szerkesztőségi munka eredménye. A kétnyelvű, A3-as formátumban megjelenő kiadvány 27 szerbiai, szlovéniai, horvátországi és magyarországi képzőművész, grafikus, szobrász, animátor, illetve képregényrajzoló és irodalmár együttműködése által jött létre.

„A betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami „A betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami vonzó, valami bizsergető, valami megmagyarázhatatlan”

A folyóirat témájául a kortárs képregény és annak kiszélesített, szabadon értelmezett művészi felfogása szolgált. A nagy elődök kezdeményezésének megújítása, a szöveg vizualizálása sokféle változatban jelenik meg a Symposionban: a nevezetes szövegbuborék alkalmazásával vagy anélkül, a narrációt nehezen összekapcsolható képek sorozataiba tördelve, esetleg vizuális költészet létrehozásával. A szám bemutatójára nyáron, a Dombos Fest irodalmi hétvégéjén került sor, a képregényekből összeválogatott kiállítást pedig szeptember 4-én nyitották meg a városnapi rendezvénysorozat keretén belül, a szabadkai Vinko Perčić Galériában. Ennek kapcsán a Symposion főszerkesztőjével, Sirbik Attilával folytattam elektronikus beszélgetést.

- Honnan jött a képregényszám ötlete?

– Régóta foglalkozom a képzőművészet rejtett és rejtetlen útjaival, többek között az irodalom, illetve a szövegvilág és a vizualitás kapcsolataival, mivel az egyikhez gyakorlati közöm is van, a másik pedig súrolta már a bőröm. Szerkesztőként egyszerűen adta magát a dolog, hogy egy kísérletet tegyek ezek összepárosítására, főként, hogy jártomban-keltemben számos képzőművésszel ismerkedtem meg, olyan emberekkel, akik hihetetlen módon nyitottak és érzékenyek a minket körülvevő hangulatokra, történésekre… és akik képesek mindezt önmagukon átengedve, újraértelmezve megjeleníteni. Köztük számos olyan ismert és elismert képzőművész is van, aki még életében soha nem próbálkozott a képregényrajzolással, nemhogy az újraértelmezésével. Kell ennél izgalmasabb feladat? Mivel a hazai hagyományos képregénykultúra vizuálisan már nem tudott teljes mértékben kielégíteni, ezért az a véghezvihető ötletem támadt, hogy szabadon értelmezett képregényeket kellene csinálni, olyanokat, amelyek írók szövegeire reflektálnak és a történetiséget, vagy épp a líraiságot vizuális eszközökkel fejtik fel, tárják elénk. Mivel a megint csak hagyományos értelemben vett szövegillusztrálást sem kedvelem egy folyóirattesten belül, legalkalmasabbnak az tűnt, hogy egy már meglévő, létező műfajt értelmezzünk át. Ekkor kezdődött az írók és a képzőművészek kommunikáltatása, tehát a tényleges szerkesztői munka, amelyet persze megelőzött egy adag tépelődés.

- Mit gondolsz, milyen helyet foglalnak el a stripek az irodalom- és művészetelméletben?

– Azt hiszem, minden megközelíthető irodalom-, illetve művészetelméleti fogalmakkal, minden boncolható, fércelhető, analizálható, meg- és kimagyarázható, így a képregény is. A műfaj jelenléte az elméleti őserdőben valószínűleg fellelhető, de mivel erre irányuló kutatásokat nem végeztem, nem szeretnék bozótvágó kés hiányában mellébeszélni. Fontosabbnak tartom e szám kézbevételekor a vizualitásából fakadó azonnali élményt, amelyet ezután még csak fokozhat a szövegek időben visszafogottabb felfejtése, befogadása, amelynek során számtalan rejtett jelre, kis – a szövegek és a vizuális felületek között keletkező térben elrejtett – játék(osság)ra bukkanhatunk. Voltaképp nem a hagyományos értelemben vett képregényt kell e szám formájának tekinteni, hiszen félig rejtett célunk az volt, hogy valamilyen módon éppen ezt a hagyományt bontsuk meg, ami bizonyos értelemben sikerült is, és egy a térségben még nem látott kiadványt eredményezett. Megtalálja helyét az ún. underground és alternatív kultúra berkein belül, rejtett ösvényein, de ugyanakkor galériák falain is megállja a helyét, sőt felfrissíti azokat. De manapság már ezek a meghatározások kissé avíttasak, sokkal inkább számít a szenzibilitás, az intuíció és az élmény.

 „Célunk az irodalom- és művészetelméleti hagyomány lebontása volt” „Célunk az irodalom- és művészetelméleti hagyomány lebontása volt”

- Miért pont ezt a címet – meg egyáltalán témát – választottátok?

– Bizonyos mértékben ehhez kapcsolódik a tépelődés. Valami olyasmit kellett kitalálni, amit vizuálisan könnyű megjeleníteni, mégis kihívást rejt magában. Ezen fogalmak magukban rejtenek egy adag egymásnak feszülést, egy hajlékony, rugalmas ívet, amelyre szabadon aggathatók a súlyok, anélkül, hogy az ív túlságosan elhajlanék ahhoz, hogy eltörjön esetleg, rugalmasabb annál. Így jöhettek létre olyan súlyos témákra, mint a holokauszt vagy a délszláv háború, finoman áttetsző képzőművészeti alkotások, amelyek önmagukban is megjelenítik a szörnyűséget, illetve kommunikálnak az inspirációs anyagként szolgáló szöveggel, de ugyanakkor „szépségükkel” lenyűgöznek, hiszen a betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami vonzó, valami bizsergető, valami megmagyarázhatatlan, aminek semmi köze már a szépséghez, semmi köze az ellentétpárokhoz, hanem sokkal több ezeknél, valami éteri egymásbaolvadás-vegyülés, eksztatikus pillanat.

- Mennyi idő alatt sikerült megvalósítani a viszonylag nagyszámú művész együttműködését?

– Ez egy folyamatos, másfél éves munka volt. Igen sok művészt, írót, grafikust, képzőművészt, dizájnert, képregényalkotót vonultat fel a kiadvány. De emellett újdonság, hogy kétnyelvűek lettünk. A kiadvány szerb, illetve horvát nyelvű részének szerkesztésében, valamint az együttműködés kialakításában nagy segítséget nyújtott a szerkesztőség két új tagja, Antal Géza és Orcsik Roland. Azzal, hogy kétnyelvűek lettünk, számos kapu nyílt meg a Symposion előtt, és újra rá kellett jönnünk arra is, hogy a folyóiratot nemcsak magyar nyelvterületen, hanem a volt Jugoszlávia tagköztársaságaiban is szép számban ismerik, ebből kifolyólag jó visszhangra talált a kiadvány, számos visszajelzés érkezett, többen jelentkeztek, hogy az elkövetkezőkben szeretnének részt venni munkáikkal a folyóiratban. De a régión kívül a szám eljutott San Franciscóba, Berlinbe, Stuttgartba is és ugyancsak pozitív visszhangra talált. A következő számban már ezen városok képzőművészei is képviseltetik majd magukat. Tehát nem vagyunk olyan messze egymástól.

A Symposion következő száma novemberre várható. Reméljük, az is hasonlóan sikeres és sok művészt megmozgató, újszerű kezdeményezésként vonul a vajdasági irodalom történetébe.

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
loading...

Hírdetés

!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége