Nincs flash telepitve.

IrisDekor - magyar nyelvű könyvek webáruháza Vajdaságban
hirdetés
2014. október 24., péntek   Ma  Salamon napja van
Salamon, Ráhel, Rafael, Arétász, Harald, Gilgames

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1929
"Fekete csütörtök" a New York-i tőzsdén, amellyel kirobbant az 1929-1933-as gazdasági világválság.

1956
A Központi Vezetőség ülésén ismét Nagy Imrét nevezték ki miniszterelnöknek, aki október 28-án koalíciós kormányt alakított.

1997
Meghalt Berki László cigányprímás, az Állami Népi Együttes vezető prímása, a Száztagú Cigányzenekar vezetője.

1632
Delftben megszületett Antonie van Leeuwenhoek holland természettudós, a mikrobiológia megteremtője, akinek felfedezései: vörösvérsejtek, infusoriák, baktériumok, hímivarsejtek, harántizmok rostjai.

1648
III. Ferdinánd német-római császár és a birodalmi rendek Münsterben és Osnabrückben megkötötték a vesztfáliai békét Franciaországgal és Svédországgal, amely véget vetett a harmincéves háborúnak.

1936
Megszületett Bill Wyman, a Rolling Stones basszusgitárosa.

1788
Megszületett Sarah Josepha Hale amerikai újságírónő, költő, aki a "Mary had a Little Lamb" szerzője, valamint az első amerikai női magazin szerkesztője volt.

1830
Megszületett Belva Lockwood amerikai társadalomújító, a nők jogainak eredményes szószólója, az első ügyvédnő volt, aki praktizálhatott az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán 1879-ben.

1862
Ottó görög király uralmát katonai puccs döntötte meg, így kénytelen volt lemondani a koronáról és saját bajor hazájába emigrálni.

1917
Az osztrák és német csapatok Isonzónál - a tizenkettedik isonzói csatában - áttörték az olasz frontot. A legjelentősebb csata Caporettónál zajlott.

Jó reggelt
Jó reggelt

A napokban egy hosszúra nyúlt munkanap végén hazafelé baktatva az egyik ismerősöm mesélte, hogy kikapcsoltatta otthon az internetet, s most az egyik rég nem látott barátjával találkozik a városban.

– Tudod, szükségem van a kézfogásra, a vállveregetésre, a világhálón minden baráti kapcsolatom felszínes jelbeszéddé vált. Kíváncsi vagyok, hogy a következő egy-két hónapban kinek lesz ideje valóban rám, a szemembe nézni, megölelni, együtt meginni valamit, sétálni egyet, kimenni a tóra…

Elgondolkodtatott a próbálkozás, és csak remélni tudom, hogy pozitív tapasztalattal zárul a kísérlet.

Bár az okostelefonok és a közösségi oldalak korában egyszerű lenne kiterjedt kapcsolati hálót fenntartanunk, továbbra is csak a legszűkebb baráti körrel, a legközelebbi családtagokkal ápolunk aktív kapcsolatot. Társas életünk nem bővül, még ha barátaink köre, személye változik is: az új barátságok gyakran a régiek kárára köttetnek. – mutatnak rá a téma kutatói, akik azt is bizonyították, hogy képességünk véges a szorosabb érzelmi kötelék fenntartására, és ezen az új technológiák sem változtattak, inkább talán, mint a fenti példa is bizonyítja, rontottak.



Szerző: H. E.

További cikkek >>

A Symposion legújabb tematikus számának képregény-kiállításáról

Bűn és ártatlanság képekben

Berényi Emőke

2009. szeptember 21., 12:04 >> 2013. május 10., 15:02

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

A képregény ma már nemcsak az ifjúsági irodalom része Fotó:Vojnić Mónika A képregény ma már nemcsak az ifjúsági irodalom része Fotó:Vojnić Mónika

A hatvanas években a gyermek- vagy ifjúsági irodalom fattyaként aposztrofált, pedagógiai-ideológiai szempontból is erősen megbélyegzett comic műfaj az elmúlt években támadt fel hamvaiból. A strip száztíz éves története alatt most először nyerte el méltó, az irodalom és a képzőművészet közötti mediátor szerepét. Ennek első vajdasági megjelenése a Symposion folyóirat júniusban kiadott legújabb tematikus száma: a Bűn – ártatlanság/szag – illat alcímet viselő képregény-antológia, amely másfél éves szerkesztőségi munka eredménye. A kétnyelvű, A3-as formátumban megjelenő kiadvány 27 szerbiai, szlovéniai, horvátországi és magyarországi képzőművész, grafikus, szobrász, animátor, illetve képregényrajzoló és irodalmár együttműködése által jött létre.

„A betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami „A betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami vonzó, valami bizsergető, valami megmagyarázhatatlan”

A folyóirat témájául a kortárs képregény és annak kiszélesített, szabadon értelmezett művészi felfogása szolgált. A nagy elődök kezdeményezésének megújítása, a szöveg vizualizálása sokféle változatban jelenik meg a Symposionban: a nevezetes szövegbuborék alkalmazásával vagy anélkül, a narrációt nehezen összekapcsolható képek sorozataiba tördelve, esetleg vizuális költészet létrehozásával. A szám bemutatójára nyáron, a Dombos Fest irodalmi hétvégéjén került sor, a képregényekből összeválogatott kiállítást pedig szeptember 4-én nyitották meg a városnapi rendezvénysorozat keretén belül, a szabadkai Vinko Perčić Galériában. Ennek kapcsán a Symposion főszerkesztőjével, Sirbik Attilával folytattam elektronikus beszélgetést.

- Honnan jött a képregényszám ötlete?

– Régóta foglalkozom a képzőművészet rejtett és rejtetlen útjaival, többek között az irodalom, illetve a szövegvilág és a vizualitás kapcsolataival, mivel az egyikhez gyakorlati közöm is van, a másik pedig súrolta már a bőröm. Szerkesztőként egyszerűen adta magát a dolog, hogy egy kísérletet tegyek ezek összepárosítására, főként, hogy jártomban-keltemben számos képzőművésszel ismerkedtem meg, olyan emberekkel, akik hihetetlen módon nyitottak és érzékenyek a minket körülvevő hangulatokra, történésekre… és akik képesek mindezt önmagukon átengedve, újraértelmezve megjeleníteni. Köztük számos olyan ismert és elismert képzőművész is van, aki még életében soha nem próbálkozott a képregényrajzolással, nemhogy az újraértelmezésével. Kell ennél izgalmasabb feladat? Mivel a hazai hagyományos képregénykultúra vizuálisan már nem tudott teljes mértékben kielégíteni, ezért az a véghezvihető ötletem támadt, hogy szabadon értelmezett képregényeket kellene csinálni, olyanokat, amelyek írók szövegeire reflektálnak és a történetiséget, vagy épp a líraiságot vizuális eszközökkel fejtik fel, tárják elénk. Mivel a megint csak hagyományos értelemben vett szövegillusztrálást sem kedvelem egy folyóirattesten belül, legalkalmasabbnak az tűnt, hogy egy már meglévő, létező műfajt értelmezzünk át. Ekkor kezdődött az írók és a képzőművészek kommunikáltatása, tehát a tényleges szerkesztői munka, amelyet persze megelőzött egy adag tépelődés.

- Mit gondolsz, milyen helyet foglalnak el a stripek az irodalom- és művészetelméletben?

– Azt hiszem, minden megközelíthető irodalom-, illetve művészetelméleti fogalmakkal, minden boncolható, fércelhető, analizálható, meg- és kimagyarázható, így a képregény is. A műfaj jelenléte az elméleti őserdőben valószínűleg fellelhető, de mivel erre irányuló kutatásokat nem végeztem, nem szeretnék bozótvágó kés hiányában mellébeszélni. Fontosabbnak tartom e szám kézbevételekor a vizualitásából fakadó azonnali élményt, amelyet ezután még csak fokozhat a szövegek időben visszafogottabb felfejtése, befogadása, amelynek során számtalan rejtett jelre, kis – a szövegek és a vizuális felületek között keletkező térben elrejtett – játék(osság)ra bukkanhatunk. Voltaképp nem a hagyományos értelemben vett képregényt kell e szám formájának tekinteni, hiszen félig rejtett célunk az volt, hogy valamilyen módon éppen ezt a hagyományt bontsuk meg, ami bizonyos értelemben sikerült is, és egy a térségben még nem látott kiadványt eredményezett. Megtalálja helyét az ún. underground és alternatív kultúra berkein belül, rejtett ösvényein, de ugyanakkor galériák falain is megállja a helyét, sőt felfrissíti azokat. De manapság már ezek a meghatározások kissé avíttasak, sokkal inkább számít a szenzibilitás, az intuíció és az élmény.

 „Célunk az irodalom- és művészetelméleti hagyomány lebontása volt” „Célunk az irodalom- és művészetelméleti hagyomány lebontása volt”

- Miért pont ezt a címet – meg egyáltalán témát – választottátok?

– Bizonyos mértékben ehhez kapcsolódik a tépelődés. Valami olyasmit kellett kitalálni, amit vizuálisan könnyű megjeleníteni, mégis kihívást rejt magában. Ezen fogalmak magukban rejtenek egy adag egymásnak feszülést, egy hajlékony, rugalmas ívet, amelyre szabadon aggathatók a súlyok, anélkül, hogy az ív túlságosan elhajlanék ahhoz, hogy eltörjön esetleg, rugalmasabb annál. Így jöhettek létre olyan súlyos témákra, mint a holokauszt vagy a délszláv háború, finoman áttetsző képzőművészeti alkotások, amelyek önmagukban is megjelenítik a szörnyűséget, illetve kommunikálnak az inspirációs anyagként szolgáló szöveggel, de ugyanakkor „szépségükkel” lenyűgöznek, hiszen a betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami vonzó, valami bizsergető, valami megmagyarázhatatlan, aminek semmi köze már a szépséghez, semmi köze az ellentétpárokhoz, hanem sokkal több ezeknél, valami éteri egymásbaolvadás-vegyülés, eksztatikus pillanat.

- Mennyi idő alatt sikerült megvalósítani a viszonylag nagyszámú művész együttműködését?

– Ez egy folyamatos, másfél éves munka volt. Igen sok művészt, írót, grafikust, képzőművészt, dizájnert, képregényalkotót vonultat fel a kiadvány. De emellett újdonság, hogy kétnyelvűek lettünk. A kiadvány szerb, illetve horvát nyelvű részének szerkesztésében, valamint az együttműködés kialakításában nagy segítséget nyújtott a szerkesztőség két új tagja, Antal Géza és Orcsik Roland. Azzal, hogy kétnyelvűek lettünk, számos kapu nyílt meg a Symposion előtt, és újra rá kellett jönnünk arra is, hogy a folyóiratot nemcsak magyar nyelvterületen, hanem a volt Jugoszlávia tagköztársaságaiban is szép számban ismerik, ebből kifolyólag jó visszhangra talált a kiadvány, számos visszajelzés érkezett, többen jelentkeztek, hogy az elkövetkezőkben szeretnének részt venni munkáikkal a folyóiratban. De a régión kívül a szám eljutott San Franciscóba, Berlinbe, Stuttgartba is és ugyancsak pozitív visszhangra talált. A következő számban már ezen városok képzőművészei is képviseltetik majd magukat. Tehát nem vagyunk olyan messze egymástól.

A Symposion következő száma novemberre várható. Reméljük, az is hasonlóan sikeres és sok művészt megmozgató, újszerű kezdeményezésként vonul a vajdasági irodalom történetébe.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
EuMedPersonal
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita