Nincs flash telepitve.

VARGHA GYGYMD  AZ EGSZSG VLASZTSA
hirdetés
2014. július 23., szerda   Ma  Lenke napja van
Lenke, Brigitta

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1914
Ultimátumot intézett az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiához Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása miatt. Ez a vita vezetett az I. világháború kitöréséhez.

1290
Trónra lépett III. András magyar király. Lodomér esztergomi érsek Székesfehérvárott koronázta királlyá András herceget, az utolsó Árpád-házi királyt, aki 1301-ig uralkodott.

1995
Meghalt Rózsa Miklós magyar származású Oscar-díjas filmzene-szerző. Ismertebb filmzenéi: Tű a szénakazalban; Ben Hur Oscar-díj (1960); Ivanhoe; Quo Vadis?; A dzsungel könyve; A bagdadi tolvaj.

1863
Megszületett Bródy Sándor író.

1875
Az angliai Devonban meghalt Isaac Merritt Singer, aki a varrógépnek köszönhetően lett dúsgazdag.

1976
Megszületett Polgár Judit sakkozó, a legfiatalabb Polgár-lány.

1989
Megszületett Daniel Radcliffe színész (Harry Potter).

2003
Meghalt Cserháti Zsuzsa énekesnő (Hamu és gyémánt).

1826
Megszületett Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev orosz irodalomtörténész, népmesegyűjtő.

1829
William Burt szabadalmaztatta a tipográfot, ami az első írógép volt.

Jó reggelt
Jó reggelt

Nap mint nap találkozhatunk a híradásokban népszaporulati statisztikai adatokkal, amelyekből szépen kiszűrhető, milyen mértékben csökken az ország, tartomány, egy-egy község lakosainak a száma. Különböző fórumokon, miután megállapították ezt a sajnálatos tényt, akcióterveket dolgoznak ki a népszaporulat növekedésének ösztönzésére.

Tíz év alatt a negyedére csökkent volna a férfiak teljesítőképessége, vagy a családok vállalkozói kedve? Nem csupán arról van szó, hogy havonta százak hagyják el kisvárosainkat új hazát keresve a nagyvilágban? Csak a topolyai község lakosságának száma közel 5000 fővel csökkent tíz év alatt.

Családvállalási ösztönzés ide, akcióterv oda, reális megélhetési perspektíva nélkül, új munkahelyek és megfelelő gazdasági stratégia hiányában bizony nehéz lesz javítani a demográfiai mutatókon.



Szerző: (kiss)

További cikkek >>

A Symposion legújabb tematikus számának képregény-kiállításáról

Bűn és ártatlanság képekben

Berényi Emőke

2009. szeptember 21., 12:04 >> 2013. május 10., 15:02

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

A képregény ma már nemcsak az ifjúsági irodalom része Fotó:Vojnić Mónika A képregény ma már nemcsak az ifjúsági irodalom része Fotó:Vojnić Mónika

A hatvanas években a gyermek- vagy ifjúsági irodalom fattyaként aposztrofált, pedagógiai-ideológiai szempontból is erősen megbélyegzett comic műfaj az elmúlt években támadt fel hamvaiból. A strip száztíz éves története alatt most először nyerte el méltó, az irodalom és a képzőművészet közötti mediátor szerepét. Ennek első vajdasági megjelenése a Symposion folyóirat júniusban kiadott legújabb tematikus száma: a Bűn – ártatlanság/szag – illat alcímet viselő képregény-antológia, amely másfél éves szerkesztőségi munka eredménye. A kétnyelvű, A3-as formátumban megjelenő kiadvány 27 szerbiai, szlovéniai, horvátországi és magyarországi képzőművész, grafikus, szobrász, animátor, illetve képregényrajzoló és irodalmár együttműködése által jött létre.

„A betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami „A betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami vonzó, valami bizsergető, valami megmagyarázhatatlan”

A folyóirat témájául a kortárs képregény és annak kiszélesített, szabadon értelmezett művészi felfogása szolgált. A nagy elődök kezdeményezésének megújítása, a szöveg vizualizálása sokféle változatban jelenik meg a Symposionban: a nevezetes szövegbuborék alkalmazásával vagy anélkül, a narrációt nehezen összekapcsolható képek sorozataiba tördelve, esetleg vizuális költészet létrehozásával. A szám bemutatójára nyáron, a Dombos Fest irodalmi hétvégéjén került sor, a képregényekből összeválogatott kiállítást pedig szeptember 4-én nyitották meg a városnapi rendezvénysorozat keretén belül, a szabadkai Vinko Perčić Galériában. Ennek kapcsán a Symposion főszerkesztőjével, Sirbik Attilával folytattam elektronikus beszélgetést.

- Honnan jött a képregényszám ötlete?

– Régóta foglalkozom a képzőművészet rejtett és rejtetlen útjaival, többek között az irodalom, illetve a szövegvilág és a vizualitás kapcsolataival, mivel az egyikhez gyakorlati közöm is van, a másik pedig súrolta már a bőröm. Szerkesztőként egyszerűen adta magát a dolog, hogy egy kísérletet tegyek ezek összepárosítására, főként, hogy jártomban-keltemben számos képzőművésszel ismerkedtem meg, olyan emberekkel, akik hihetetlen módon nyitottak és érzékenyek a minket körülvevő hangulatokra, történésekre… és akik képesek mindezt önmagukon átengedve, újraértelmezve megjeleníteni. Köztük számos olyan ismert és elismert képzőművész is van, aki még életében soha nem próbálkozott a képregényrajzolással, nemhogy az újraértelmezésével. Kell ennél izgalmasabb feladat? Mivel a hazai hagyományos képregénykultúra vizuálisan már nem tudott teljes mértékben kielégíteni, ezért az a véghezvihető ötletem támadt, hogy szabadon értelmezett képregényeket kellene csinálni, olyanokat, amelyek írók szövegeire reflektálnak és a történetiséget, vagy épp a líraiságot vizuális eszközökkel fejtik fel, tárják elénk. Mivel a megint csak hagyományos értelemben vett szövegillusztrálást sem kedvelem egy folyóirattesten belül, legalkalmasabbnak az tűnt, hogy egy már meglévő, létező műfajt értelmezzünk át. Ekkor kezdődött az írók és a képzőművészek kommunikáltatása, tehát a tényleges szerkesztői munka, amelyet persze megelőzött egy adag tépelődés.

- Mit gondolsz, milyen helyet foglalnak el a stripek az irodalom- és művészetelméletben?

– Azt hiszem, minden megközelíthető irodalom-, illetve művészetelméleti fogalmakkal, minden boncolható, fércelhető, analizálható, meg- és kimagyarázható, így a képregény is. A műfaj jelenléte az elméleti őserdőben valószínűleg fellelhető, de mivel erre irányuló kutatásokat nem végeztem, nem szeretnék bozótvágó kés hiányában mellébeszélni. Fontosabbnak tartom e szám kézbevételekor a vizualitásából fakadó azonnali élményt, amelyet ezután még csak fokozhat a szövegek időben visszafogottabb felfejtése, befogadása, amelynek során számtalan rejtett jelre, kis – a szövegek és a vizuális felületek között keletkező térben elrejtett – játék(osság)ra bukkanhatunk. Voltaképp nem a hagyományos értelemben vett képregényt kell e szám formájának tekinteni, hiszen félig rejtett célunk az volt, hogy valamilyen módon éppen ezt a hagyományt bontsuk meg, ami bizonyos értelemben sikerült is, és egy a térségben még nem látott kiadványt eredményezett. Megtalálja helyét az ún. underground és alternatív kultúra berkein belül, rejtett ösvényein, de ugyanakkor galériák falain is megállja a helyét, sőt felfrissíti azokat. De manapság már ezek a meghatározások kissé avíttasak, sokkal inkább számít a szenzibilitás, az intuíció és az élmény.

 „Célunk az irodalom- és művészetelméleti hagyomány lebontása volt” „Célunk az irodalom- és művészetelméleti hagyomány lebontása volt”

- Miért pont ezt a címet – meg egyáltalán témát – választottátok?

– Bizonyos mértékben ehhez kapcsolódik a tépelődés. Valami olyasmit kellett kitalálni, amit vizuálisan könnyű megjeleníteni, mégis kihívást rejt magában. Ezen fogalmak magukban rejtenek egy adag egymásnak feszülést, egy hajlékony, rugalmas ívet, amelyre szabadon aggathatók a súlyok, anélkül, hogy az ív túlságosan elhajlanék ahhoz, hogy eltörjön esetleg, rugalmasabb annál. Így jöhettek létre olyan súlyos témákra, mint a holokauszt vagy a délszláv háború, finoman áttetsző képzőművészeti alkotások, amelyek önmagukban is megjelenítik a szörnyűséget, illetve kommunikálnak az inspirációs anyagként szolgáló szöveggel, de ugyanakkor „szépségükkel” lenyűgöznek, hiszen a betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami vonzó, valami bizsergető, valami megmagyarázhatatlan, aminek semmi köze már a szépséghez, semmi köze az ellentétpárokhoz, hanem sokkal több ezeknél, valami éteri egymásbaolvadás-vegyülés, eksztatikus pillanat.

- Mennyi idő alatt sikerült megvalósítani a viszonylag nagyszámú művész együttműködését?

– Ez egy folyamatos, másfél éves munka volt. Igen sok művészt, írót, grafikust, képzőművészt, dizájnert, képregényalkotót vonultat fel a kiadvány. De emellett újdonság, hogy kétnyelvűek lettünk. A kiadvány szerb, illetve horvát nyelvű részének szerkesztésében, valamint az együttműködés kialakításában nagy segítséget nyújtott a szerkesztőség két új tagja, Antal Géza és Orcsik Roland. Azzal, hogy kétnyelvűek lettünk, számos kapu nyílt meg a Symposion előtt, és újra rá kellett jönnünk arra is, hogy a folyóiratot nemcsak magyar nyelvterületen, hanem a volt Jugoszlávia tagköztársaságaiban is szép számban ismerik, ebből kifolyólag jó visszhangra talált a kiadvány, számos visszajelzés érkezett, többen jelentkeztek, hogy az elkövetkezőkben szeretnének részt venni munkáikkal a folyóiratban. De a régión kívül a szám eljutott San Franciscóba, Berlinbe, Stuttgartba is és ugyancsak pozitív visszhangra talált. A következő számban már ezen városok képzőművészei is képviseltetik majd magukat. Tehát nem vagyunk olyan messze egymástól.

A Symposion következő száma novemberre várható. Reméljük, az is hasonlóan sikeres és sok művészt megmozgató, újszerű kezdeményezésként vonul a vajdasági irodalom történetébe.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita