Nincs flash telepitve.

Vargha Terapia
hirdetés
2014. október 20., hétfő   Ma  Vendel napja van
Vendel, János, Artúr, Irén, Cintia, Ödön

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1554
Zólyom városában megszületett Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet kiemelkedő alakja.

1740
VI. Károly német-római császár halála után - a "Pragmatica Sanctio" értelmében - leánya, Mária Terézia lépett a trónra. Örökölte az osztrák tartományok, Csehország és Magyarország feletti uralmat, amelyre többen is igényt tartottak, így kirobbant az osztrák örökösödéi háború.

1875
Magyarország miniszterelnökévé nevezték ki Tisza Kálmánt, miután a kormánypárt tagja lett. Tizenöt évi sikeres kormányzása alatt ő kezelte a belügyi tárcát is.

1854
Megszületett Arthur Rimbaud francia költő, a szimbolizmus képviselője, akinek művei - "A részeg hajó", "Illuminációk", "Egy évad a pokolban" - sötétek és ezoterikusak.

1883
Megszületett Lugosi Béla magyar származású amerikai filmszínész (Drakula).

1884
Budapesten meghalt Bókai János, a hazai gyerekgyógyászat megalapítója.

1884
Meghalt id. Bókay (eredeti nevén: Bock) János gyermekgyógyász, egyetemi tanár, aki a mai SOTE 1-es számú gyermek klinikájának létrehozója.

1900
Átadták a pesti Duna-parti villamosvonalat, mely az akkor épülő Erzsébet híd hídfőjét kötötte össze az Akadémia terével.

1921
IV. Károly volt magyar király feleségével ismét Magyarországra érkezett, hogy visszaszerezze a magyar trónt.

1949
Norman Joseph Woodland és Bernard Silver szabadalmaztatta a ma használatos vonalkódok elődjét, a koncentrikus körökből álló kódot.

Jó reggelt
Jó reggelt

Azt hiszem, nem kell senkinek sem külön bizonyítanom, hogy huncut emberek a bankárok. Ez így is van rendjén. Képzelje el a kedves olvasó, ha egy mafla bankár a bank kárára szabná meg az ön hitelét. Nem hiszem, hogy sokáig maradna a szakmában. Az ügyes banki dolgozó kedves, előzékeny, mindig mosolyog az ügyfélre (majdnem azt írtam, hogy a páciensre), mindent részletesen elmagyaráz, az ügyfél (páciens) mindent tökéletesen megért, legfőképpen azt, hogy ha a felkínált hitelt felveszi, akkor csakis ő jár jól. Nem a bank, nem az állam, nem a világ, de még a hitelt kínáló „kofa” sem. Csakis ő.

Persze, a nyomorban szenvedő ember ezt el is hiszi, de ha nem hiszi el, akkor is odanyúl a pénzhez. És ismételten, és ismételten, mindaddig, amíg el nem temeti magát.

Ne gondolja a kedves olvasó (de a bankárok sem), hogy most a bankok ellen agitálok. Távol áll tőlem. A bank olyan, mint egy piaci árus, aki paradicsomot kínál. Ha drága, nem veszem meg. Odébbállok, veszek mást, vagy nem veszek semmit.

Ám mi van akkor, ha nem hitelt és nem paradicsomot kínálnak fel megvételre, hanem ideológiát? Most nem a bankosokról beszélek. Akkor is álljunk sorba? Én azt mondom, hogy igen, de jól gondoljuk meg, melyik sorba, mert nemcsak a bankhitel lehet végzetes.



Szerző: (néz)

További cikkek >>

A Symposion legújabb tematikus számának képregény-kiállításáról

Bűn és ártatlanság képekben

Berényi Emőke

2009. szeptember 21., 12:04 >> 2013. május 10., 15:02

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

A képregény ma már nemcsak az ifjúsági irodalom része Fotó:Vojnić Mónika A képregény ma már nemcsak az ifjúsági irodalom része Fotó:Vojnić Mónika

A hatvanas években a gyermek- vagy ifjúsági irodalom fattyaként aposztrofált, pedagógiai-ideológiai szempontból is erősen megbélyegzett comic műfaj az elmúlt években támadt fel hamvaiból. A strip száztíz éves története alatt most először nyerte el méltó, az irodalom és a képzőművészet közötti mediátor szerepét. Ennek első vajdasági megjelenése a Symposion folyóirat júniusban kiadott legújabb tematikus száma: a Bűn – ártatlanság/szag – illat alcímet viselő képregény-antológia, amely másfél éves szerkesztőségi munka eredménye. A kétnyelvű, A3-as formátumban megjelenő kiadvány 27 szerbiai, szlovéniai, horvátországi és magyarországi képzőművész, grafikus, szobrász, animátor, illetve képregényrajzoló és irodalmár együttműködése által jött létre.

„A betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami „A betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami vonzó, valami bizsergető, valami megmagyarázhatatlan”

A folyóirat témájául a kortárs képregény és annak kiszélesített, szabadon értelmezett művészi felfogása szolgált. A nagy elődök kezdeményezésének megújítása, a szöveg vizualizálása sokféle változatban jelenik meg a Symposionban: a nevezetes szövegbuborék alkalmazásával vagy anélkül, a narrációt nehezen összekapcsolható képek sorozataiba tördelve, esetleg vizuális költészet létrehozásával. A szám bemutatójára nyáron, a Dombos Fest irodalmi hétvégéjén került sor, a képregényekből összeválogatott kiállítást pedig szeptember 4-én nyitották meg a városnapi rendezvénysorozat keretén belül, a szabadkai Vinko Perčić Galériában. Ennek kapcsán a Symposion főszerkesztőjével, Sirbik Attilával folytattam elektronikus beszélgetést.

- Honnan jött a képregényszám ötlete?

– Régóta foglalkozom a képzőművészet rejtett és rejtetlen útjaival, többek között az irodalom, illetve a szövegvilág és a vizualitás kapcsolataival, mivel az egyikhez gyakorlati közöm is van, a másik pedig súrolta már a bőröm. Szerkesztőként egyszerűen adta magát a dolog, hogy egy kísérletet tegyek ezek összepárosítására, főként, hogy jártomban-keltemben számos képzőművésszel ismerkedtem meg, olyan emberekkel, akik hihetetlen módon nyitottak és érzékenyek a minket körülvevő hangulatokra, történésekre… és akik képesek mindezt önmagukon átengedve, újraértelmezve megjeleníteni. Köztük számos olyan ismert és elismert képzőművész is van, aki még életében soha nem próbálkozott a képregényrajzolással, nemhogy az újraértelmezésével. Kell ennél izgalmasabb feladat? Mivel a hazai hagyományos képregénykultúra vizuálisan már nem tudott teljes mértékben kielégíteni, ezért az a véghezvihető ötletem támadt, hogy szabadon értelmezett képregényeket kellene csinálni, olyanokat, amelyek írók szövegeire reflektálnak és a történetiséget, vagy épp a líraiságot vizuális eszközökkel fejtik fel, tárják elénk. Mivel a megint csak hagyományos értelemben vett szövegillusztrálást sem kedvelem egy folyóirattesten belül, legalkalmasabbnak az tűnt, hogy egy már meglévő, létező műfajt értelmezzünk át. Ekkor kezdődött az írók és a képzőművészek kommunikáltatása, tehát a tényleges szerkesztői munka, amelyet persze megelőzött egy adag tépelődés.

- Mit gondolsz, milyen helyet foglalnak el a stripek az irodalom- és művészetelméletben?

– Azt hiszem, minden megközelíthető irodalom-, illetve művészetelméleti fogalmakkal, minden boncolható, fércelhető, analizálható, meg- és kimagyarázható, így a képregény is. A műfaj jelenléte az elméleti őserdőben valószínűleg fellelhető, de mivel erre irányuló kutatásokat nem végeztem, nem szeretnék bozótvágó kés hiányában mellébeszélni. Fontosabbnak tartom e szám kézbevételekor a vizualitásából fakadó azonnali élményt, amelyet ezután még csak fokozhat a szövegek időben visszafogottabb felfejtése, befogadása, amelynek során számtalan rejtett jelre, kis – a szövegek és a vizuális felületek között keletkező térben elrejtett – játék(osság)ra bukkanhatunk. Voltaképp nem a hagyományos értelemben vett képregényt kell e szám formájának tekinteni, hiszen félig rejtett célunk az volt, hogy valamilyen módon éppen ezt a hagyományt bontsuk meg, ami bizonyos értelemben sikerült is, és egy a térségben még nem látott kiadványt eredményezett. Megtalálja helyét az ún. underground és alternatív kultúra berkein belül, rejtett ösvényein, de ugyanakkor galériák falain is megállja a helyét, sőt felfrissíti azokat. De manapság már ezek a meghatározások kissé avíttasak, sokkal inkább számít a szenzibilitás, az intuíció és az élmény.

 „Célunk az irodalom- és művészetelméleti hagyomány lebontása volt” „Célunk az irodalom- és művészetelméleti hagyomány lebontása volt”

- Miért pont ezt a címet – meg egyáltalán témát – választottátok?

– Bizonyos mértékben ehhez kapcsolódik a tépelődés. Valami olyasmit kellett kitalálni, amit vizuálisan könnyű megjeleníteni, mégis kihívást rejt magában. Ezen fogalmak magukban rejtenek egy adag egymásnak feszülést, egy hajlékony, rugalmas ívet, amelyre szabadon aggathatók a súlyok, anélkül, hogy az ív túlságosan elhajlanék ahhoz, hogy eltörjön esetleg, rugalmasabb annál. Így jöhettek létre olyan súlyos témákra, mint a holokauszt vagy a délszláv háború, finoman áttetsző képzőművészeti alkotások, amelyek önmagukban is megjelenítik a szörnyűséget, illetve kommunikálnak az inspirációs anyagként szolgáló szöveggel, de ugyanakkor „szépségükkel” lenyűgöznek, hiszen a betegesben, a szörnyűben, a csúnyában, a rettenetesben mindig ott rejtőzik valami vonzó, valami bizsergető, valami megmagyarázhatatlan, aminek semmi köze már a szépséghez, semmi köze az ellentétpárokhoz, hanem sokkal több ezeknél, valami éteri egymásbaolvadás-vegyülés, eksztatikus pillanat.

- Mennyi idő alatt sikerült megvalósítani a viszonylag nagyszámú művész együttműködését?

– Ez egy folyamatos, másfél éves munka volt. Igen sok művészt, írót, grafikust, képzőművészt, dizájnert, képregényalkotót vonultat fel a kiadvány. De emellett újdonság, hogy kétnyelvűek lettünk. A kiadvány szerb, illetve horvát nyelvű részének szerkesztésében, valamint az együttműködés kialakításában nagy segítséget nyújtott a szerkesztőség két új tagja, Antal Géza és Orcsik Roland. Azzal, hogy kétnyelvűek lettünk, számos kapu nyílt meg a Symposion előtt, és újra rá kellett jönnünk arra is, hogy a folyóiratot nemcsak magyar nyelvterületen, hanem a volt Jugoszlávia tagköztársaságaiban is szép számban ismerik, ebből kifolyólag jó visszhangra talált a kiadvány, számos visszajelzés érkezett, többen jelentkeztek, hogy az elkövetkezőkben szeretnének részt venni munkáikkal a folyóiratban. De a régión kívül a szám eljutott San Franciscóba, Berlinbe, Stuttgartba is és ugyancsak pozitív visszhangra talált. A következő számban már ezen városok képzőművészei is képviseltetik majd magukat. Tehát nem vagyunk olyan messze egymástól.

A Symposion következő száma novemberre várható. Reméljük, az is hasonlóan sikeres és sok művészt megmozgató, újszerű kezdeményezésként vonul a vajdasági irodalom történetébe.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita