IrisDekor - magyar nyelvű könyvek webáruháza Vajdaságban
hirdetés
2014. december 19., péntek   Ma  Viola napja van
Viola, Urbán, Orbán, Pelágiusz, Dárius, Anasztáz

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1895
A vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte, hogy az egyetemek bölcsészettudományi és orvosi karát női hallgatók is látogathassák.

1945
Újra megalakult az Osztrák Köztársaság.

1562
Kezdetét vette a francia vallásháború, ami a nemesi és a polgári származású francia protestánsok, a hugenották és a katolikusok között tört ki.

1813
Megszületett Thomas Andrews ír kémikus, akinek először sikerült bebizonyítania, hogy az ózon a légköri oxigén egyik megjelenési formája, ami pajzsot képez a Föld körül.

1915
Megszületett Edith Piaf francia sanzonénekesnő.

1915
Meghalt Alois Alzheimer német ideggyógyász, aki elsőként írta le a róla elnevezett betegséget az Alzheimer-kórt.

1686
Defoe szerint Robinson Crusoe elhagyta azt a szigetet, amelyen 28 évig élt hajótöröttként.

1790
Megszületett Sir William Parry angol sarkkutató, több expedíción részt vett, amely az Északnyugati Átjáró megtalálásával foglalkozott, valamint a Északi-sark elérésére tett kísérletet, sikertelenül.

1820
Megszületett Mary Ashton Rice Livermore amerikai újságírónő, társadalom újító, előadó. 1869-ben a "The Agitator", 1870 és 1872 között a "Woman's Journal" szerkesztője volt, 25 éven keresztül tartott előadásokat a mértékletességről és a nők választójogáról.

1868
Megszületett Eleanor H. Porter amerikai regényírónő, akinek legismertebb regénye az 1912-ben megjelent "Az élet játéka - Polyanna".

Jó reggelt
Jó reggelt

Csak néhányszor jártam gyerekkoromban moziban. Akkor is az oktatási program részeként, szervezett iskolai látogatás kereteiben néztünk meg egy-egy filmet. Egyszer például az Istenek a fejükre estek címűt. Izegtünk-mozogtunk a kemény moziszékeken, sült gesztenyét majszoltunk, a talpunk alá szórtuk a lehántott gesztenyehéjat ‒ akkor még a felnőttek is műveltek ilyesmit, sőt, egyes tanárok dohányoztak is ‒, és sutyorogva nevetgéltünk a vicces jeleneteken.

Nagykamasz koromban „magamtól” tévedtem be párszor a moziba. Akkor már lepusztulóban volt az épület. Hullott a vakolat, be is ázott itt-ott, a vásznon sérülések látszottak, a terem áporodott levegője facsarta az orrom. Többször leállt a vetítőgép, olyankor „bozsezott” a gépész, a nézőtéren ülők pedig füttyögtek. Azokat a másfél órákat leginkább a külföldi filmek miatt ücsörögtem végig.

A cinemaplexek és művészmozik teljesítették ki számomra a moziélményt. Az óriási vetítővászonnak, a kiváló hanghatásnak és az igényes filmkínálatnak köszönhetően váltam végérvényesen mozifüggővé. Felnőttként. A huszonegyedik században. A szélesvásznú tévék korában.

Nem is szeretnék belőle kigyógyulni.



Szerző: nika

További cikkek >>

Még egyszer a Buksiról

2008. december 1., 03:26

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Nagygyörgy Zoltán gyűjteményéből Nagygyörgy Zoltán gyűjteményéből

A közelmúltban két ízben foglalkozott a Magyar Szó a Buksival. Ez az egykor közkedvelt lap – a 7–77 évesek hetilapja – 1957 és 62 között igen hamar nagy népszerűségnek örvendett. Az olvasók már várták a megjelenését.


Az említett 2 írásból az első 2008. szeptember 25-én jelent meg Ötvenéves lenne a Buksi címmel, a második Gyászol Vakarcs, Clifton ezredes és a többiek címmel november 3-án. Ez utóbbi tulajdonképpen egy híres rajzregény (sztrip)-készítő haláláról szól, akinek számos műve először a belgrádi Kekecben és párhuzamosan a Buksiban látott napvilágot szerb illetve magyar nyelven. Mindkét írás szerzője Nagygyörgy Zoltán, akit korábban nem ismertem, csak annyit hallottam róla, hogy karate tanár és hogy többféle dologgal foglalkozik. A Buksival kapcsolatos egész oldalas írását szeretném néhány helyen kiigazítani, pontosítani, mivel – bizonyára információ hiánya miatt – téves adatok is megjelentek. Sikerült vele felvenni a kapcsolatot és megegyeztünk, hogy ezeket mint az egykori Buksi egyetlen élő munkatársa helyreigazítom.

A BUKSI TÖRTÉNETÉRŐL

Előzetesként: A magyar Szó 1956-ban költözött át régi szűkös helyiségéből a mai székházába, fölvette a Forum nevet és saját nyomdát is szervezett. Ennek munkatársai a zágrábi nemzetközi vásáron alkalmi vétellel beszereztek négy szín nyomására alkalmas nyomdagépet. Ez nagyméretű gép volt, a nemrég befejezett épület egyik falát ki kellett bontani, hogy elhelyezhessék a kijelölt helyére. Ez volt az egykori Jugoszlávia egyik legkorszerűbb nyomdagépe.

Körülbelül ezzel egy időben, 1957-ben a szerbiai Gornji Milanovacon két tanító arra a közös nézőpontra jutott, hogy a gyerekeknek szánt korabeli sajtó érdektelen, unalmas. Kidolgoztak egy tervet, hogyan lehetne egy egészen újszerű, a gyermekeket valóban érdeklő színes hetilapot létrehozni, amit a kis olvasók várnak és szívesen olvasnak. Első lépésként megalapították a Dečje novine kiadót, majd a tervükkel kutakodni kezdtek, hogyan is tudnák azt megvalósítani. A belgrádi Borba kiadónál találtak megértésre, ott vállalták a segítséget. Mindenekelőtt szerződést kötöttek egy nyugati szerzői jogvédő irodával, hogy tőlük rendszeresen kapjanak rajzregényeket, és megszervezték a sokoldalú szerkesztőségi támogatást. De tüstént figyelmeztették a szervezőket arra, hogy nekik nincs megfelelő nyomdagépük és ilyet csak Újvidéken találnak. Ekkor a két agilis tanító elutazott Újvidékre. Itt is megértésre találtak, a Forum nyomda egy egész csoportot szervezett, hogy maradéktalanul kiismerjék a gépet és hogy fennakadás nélkül eleget tehessenek a kívánalmaknak (Erről Kalapis Zoltán és a minap elhunyt Horváth Gyula A Forum nyomda fél évszázada címmel tavaly megjelent könyvében olvashatunk.).

A főbb adatok: 1957 nyarán indult meg, a kezdeti nehézségek leküzdése után, a Kekec cirill és latin betűs változata nagy sikerrel: hétről hétre ugrásszerűen nőtt a vásárlók száma. A nagy érdeklődés láttán Bogdánfi Sándornak támadt az ötlete, hogy a lapot magyar változatban is ki lehetne adni. Erről is megállapodtak, mégpedig olyan kedvező feltétellel, hogy a magyar változatért nem kellett külön jogdíjat fizetni, csak a képregények és a többi szöveg fordításához kell munkatárs. Bogdánfi előzőleg éveken át az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének megszervezésén dolgozott. Ott ismert meg kettőnket: Hornyik János lektort, aki emellett regényeket is fordított, és e sorok íróját. Kettőnket kérdezett meg, vállalnánk-e egy ilyen lap fordítását, amelynek ő már nevet is adott – a Buksit. Ebben kezdetben volt folytatásos regény és több kisebb szöveg. János bácsi ezt vállalta, nekem jutottak a képregények és a rövidebb szövegek – főleg érdekességek. Rajzregényt ugyan még nem fordítottam (nem is nagyon olvastam) de ezt a feladatot kihívásnak tekintettem és igyekeztem ennek eleget tenni neki. Nem volt könnyű feladat – az apró, néha csak körömnyi ,,buborékokba”– kihagyott fehér mezőkre – minél tömörebb szövegeket beírni úgy, hogy az folyamatos és érthető legyen.

A Buksi első száma 1957 karácsonyán jelent meg és nagyon hamar elérte a tízezres példányszámot. Kezdetben 16 oldalon jelent meg, részben rotációs gépen készült fekete-fehér oldalakon, amelyeket külön kellett egyenként behelyezni. De hamarosan az egész újság színes lett, az első folytatásos regény, amit szerbről kellett fordítani, véget ért. Ekkor Hornyik János bejelentette, hogy visszalép és ettől kezdve Bogdánfi Sándorralketten maradtunk. Ő a rejtvényoldalt, időnként a nyeremény pályázatokat gondozta, továbbá az olvasókkal tartott kapcsolatot. Buksi a 37. számtól kezdve lett 24 oldalas, még több rajzregénnyel egészen a 249. számig, amikor hirtelen megszűnt. A képregényeket és a többi szerb nyelvű szöveget Belgrádból kaptuk.

Tehát a Buksi valójában nem Újvidéken született, a belgrádi Kekec szerb változatavolt.A szeptember 25-i írásban több utalás olvasható arról, hogy az ,,államkassza” pénzelte illetve támogatta a Buksit és cserébe beleszólt a szerkesztési politikába. A Buksi igazából önfenntartó lap volt és nem tudok arról, hogy beleszóltak volna aszerkesztésébe.Ha ilyesvalami megtörtént, az Belgrádban lehetett. A váratlan megszűnés oka nem volt politikai egyszerűen az történt, hogy a belgrádi Borba kiadó 1962-ben szert tett egy többszínnyomásra alkalmas gépre, és a felmondási határidő szigorú betartásával felmondta a szerződést a Forummal.

Valóban történtek próbálkozások a Buksi fenntartására. A belgrádiak felajánlották, hogy folytatják a magyar nyelvű változat kiadását, de azzal a feltétellel, hogy a szerkesztő, a fordító, a korrektor és legalább két rajzoló menjen át Belgrádba. (Velem is tárgyaltak, hogy felvesznek a Borba kiadó állományába, havi fizetéssel, de erről szó sem lehetett, hiszen lakást nem kínáltak.) Hogy ezek után a Kekec sorsa hogyan alakult, nem tudom, mert nem kísértem figyelemmel, csak annyit hallottam, hogy idővel megszűnt.

,, KÁR A BUKSIÉRT''

A Buksi kis munkaközösségéhez tartozott még a korrektor – a rendkívül lelkiismeretes Harmath Konrád (főállásban a Magyar Szó egyik korrektora, akit a rajzolók Buksi Konrádnak neveztek) és természetesen a rajzolók, akik a már említett ,,buborékokba” írták különleges tollal a szöveget. Főnökük Aladics Sándor volt, ő irányította a nyomdaipari tanulókat, akiknek ezt is meg kellett tanulniuk. Szoros kapcsolatban voltunk a nyomdai előkészítő csoporttal, amelyből ma már csak Rácz Edmund – Mundi van életben. Vele egyeztettük a neveket, hogy ki ne maradjon valaki: Boldizsár Iván, Osznovics Oszkár, Vál András, Sábli Mihály.

Amikor 1962 őszén megszűnt a Buksi, Szeli István írt róla, ilyen értelemben: Kár a Buksiért, mert érdekes volt és olvasmányos, lekötötte az olvasók figyelmét, és szórakoztatva fejlesztette, bővítette a szókincsüket.

Végül néhány szó a sztripekről. Ezt az angol eredetű szót a magyarországi Idegen szavak szótárában nem találjuk, de a Szerbhorvát-magyar szótárban igen. Eszerint strip: szalag, csík, sáv; roman u stripovima = képregény. Gyakran megkérdezték, hogyan születtek azok az elnevezések, amelyek a Gru-gru, Antracit, Rusty Ryley, Valiant herceg stb.-től eltérően fordítással jelentek meg. Nos, a Hápi, a Vakarcs közös szülemény volt Bogdánfival, Borzasztó Bojtorjánt magam ötlöttem ki (az eredetiben is ilyen alliteráció szerepelt a kis ,,hős” nevében). De megtörtént, hogy kívülállók is belesegítettek a névadásba, mint például Gál László.

Laci bácsi közismerten korán kelő volt, nagy hajnali sétákat tett a városban, és reggel felé bement a Forum-klubba kávézni és sakkpartnert keresni. Ilyenkor össze is találkoztunk, és ő azt mondta: ,, Te már megint Buksizol, ahelyett, hogy megtanulnál sakkozni, hogy nekem csinálj társaságot”. Néha kisegített egy-egy érdekes ötlettel. Egy ilyen alkalommal megkérdezte: ,, Na, kell-e segítség?” Mire én: ,,Gondom van, Laci bátyám! Új képregény kezdődik, egykislány és egy kisfiú a főszereplője, az angol és a szerb eredetiben is rövid frappáns nevük van, egy betűben különbözik egymástól. Nekem magyarul kellene két érdekes, szép név, de úgy, hogy lehetőleg azok is csak egy betűben különbözzenek egymástól”. Rövid gondolkodás után már már mondta is: ,,A fiúnak az én nevemet add, annál szebb név nincs. Szóval, Laci legyen!” De a lányt hogy hívjam: ,,Luci! Luci és Laci! Megfelel? És mosolyogva hozzátette: ,,Aztán, ha majd egyszer megírod a Buksi történetét, ígérd meg, hogy engem nem hagysz ki belőle!”

Megígértem, és ígéretemet ezúttal teljesítem.

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita