Nincs flash telepitve.

IrisDekor - magyar nyelvű könyvek webáruháza Vajdaságban
hirdetés
2014. július 29., kedd   Ma  Márta, Flóra napja van
Márta, Flóra, Urbán, Orbán, Félix, Beatrix, Virág, Alicia

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1095
Meghalt I. (Szent) László magyar király, aki 1077-től uralkodott. Az általa alapított monostorban temették el Somogyváron, majd hamvait Váradra vitték. Szentté avatták 1192-ben.

1506
Meghalt Lisszabonban Martin Behaim felfedező és térképész, az első földgömb megalkotója.

1856
Meghalt Robert Schumann német zeneszerző, a zenei romantika egyik vezéregyénisége.

1890
Auvers-ben (Franciaország) önmagán okozott lőtt sérülés következtében meghalt Vincent van Gogh holland posztimpresszionista festő (Napraforgók).

1905
Jönköpingben (Svédország) megszületett Dag Hammarskjöd Nobel-békedíjas svéd politikus, diplomata. 1953-tól haláláig az ENSZ főtitkára.

1952
Budapesten megszületett Andrassew (Andrasev) Iván újságíró, író.

1756
Megszületett Báró Podmaniczky József politikus, tudományos- és közíró, a londoni Royal Society első magyar tagja.

1883
Megszületett Benito Mussolini olasz politikus, diktátor (1922-43).

1886
Meghalt Adolf Müller magyar származású osztrák zeneszerző, karmester.

1936
Megszületett Elizabeth Hanford Dole amerikai kormánytisztviselő, aki 1983 és 1987 között közlekedési, 1989-90-ben pedig munkaügyi miniszterasszony, 1991-től 1999-ig az Amerikai Vöröskereszt elnöke volt.

Jó reggelt
Jó reggelt

Az emberekben alapvetően ott lapul a szépérzék és a természet iránti szeretet. Legalább is én hiszek ebben. Csak vannak, aki szeretik gondozni a virágokat, míg mások nem éreznek erre késztetést.

Egy nagyvárosban, mint amilyen Belgrád, ahol sokszor a balkon is kicsinek bizonyul egy cserép virág számára, egy-egy kis növénynek megnő az értéke. Talán a zöld iránti vágy adta a késztetést arra, hogy a korábban csupa kő és beton téren, a több betonkockából álló válaszfalat különböző növényekkel díszítsék ki. Valószínűleg voltak, akik nem hosszú életet jósoltak az aprócska virágcserepekből kirakott növénykék kompozíciójának, mégis tavasz óta ott vannak, élnek és fejlődnek, aprócska virágokkal ajándékozzák meg a járókelőket, akik csodálattal figyelik az aprócska növények változásit. Egyre többen pihennek itt meg a rohanó délutánokon és estéken. A Đoka Vještica, ismert helyi újságíró emlékére kialakított tér, talán az egyik legnépszerűbb terévé vált a városnak. A járókelők nem kizárólag a szökőkút miatt fordulnak itt meg, hogy felfrissüljenek a rekkenő hőségben, hanem a betonfalban fejlődő növényeket nézegetve fogyasztják el többen napi kávéjukat.



Szerző: mh

További cikkek >>

Még egyszer a Buksiról

2008. december 1., 03:26 >> 2008. december 1., 04:26

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Nagygyörgy Zoltán gyűjteményéből Nagygyörgy Zoltán gyűjteményéből

A közelmúltban két ízben foglalkozott a Magyar Szó a Buksival. Ez az egykor közkedvelt lap – a 7–77 évesek hetilapja – 1957 és 62 között igen hamar nagy népszerűségnek örvendett. Az olvasók már várták a megjelenését.


Az említett 2 írásból az első 2008. szeptember 25-én jelent meg Ötvenéves lenne a Buksi címmel, a második Gyászol Vakarcs, Clifton ezredes és a többiek címmel november 3-án. Ez utóbbi tulajdonképpen egy híres rajzregény (sztrip)-készítő haláláról szól, akinek számos műve először a belgrádi Kekecben és párhuzamosan a Buksiban látott napvilágot szerb illetve magyar nyelven. Mindkét írás szerzője Nagygyörgy Zoltán, akit korábban nem ismertem, csak annyit hallottam róla, hogy karate tanár és hogy többféle dologgal foglalkozik. A Buksival kapcsolatos egész oldalas írását szeretném néhány helyen kiigazítani, pontosítani, mivel – bizonyára információ hiánya miatt – téves adatok is megjelentek. Sikerült vele felvenni a kapcsolatot és megegyeztünk, hogy ezeket mint az egykori Buksi egyetlen élő munkatársa helyreigazítom.

A BUKSI TÖRTÉNETÉRŐL

Előzetesként: A magyar Szó 1956-ban költözött át régi szűkös helyiségéből a mai székházába, fölvette a Forum nevet és saját nyomdát is szervezett. Ennek munkatársai a zágrábi nemzetközi vásáron alkalmi vétellel beszereztek négy szín nyomására alkalmas nyomdagépet. Ez nagyméretű gép volt, a nemrég befejezett épület egyik falát ki kellett bontani, hogy elhelyezhessék a kijelölt helyére. Ez volt az egykori Jugoszlávia egyik legkorszerűbb nyomdagépe.

Körülbelül ezzel egy időben, 1957-ben a szerbiai Gornji Milanovacon két tanító arra a közös nézőpontra jutott, hogy a gyerekeknek szánt korabeli sajtó érdektelen, unalmas. Kidolgoztak egy tervet, hogyan lehetne egy egészen újszerű, a gyermekeket valóban érdeklő színes hetilapot létrehozni, amit a kis olvasók várnak és szívesen olvasnak. Első lépésként megalapították a Dečje novine kiadót, majd a tervükkel kutakodni kezdtek, hogyan is tudnák azt megvalósítani. A belgrádi Borba kiadónál találtak megértésre, ott vállalták a segítséget. Mindenekelőtt szerződést kötöttek egy nyugati szerzői jogvédő irodával, hogy tőlük rendszeresen kapjanak rajzregényeket, és megszervezték a sokoldalú szerkesztőségi támogatást. De tüstént figyelmeztették a szervezőket arra, hogy nekik nincs megfelelő nyomdagépük és ilyet csak Újvidéken találnak. Ekkor a két agilis tanító elutazott Újvidékre. Itt is megértésre találtak, a Forum nyomda egy egész csoportot szervezett, hogy maradéktalanul kiismerjék a gépet és hogy fennakadás nélkül eleget tehessenek a kívánalmaknak (Erről Kalapis Zoltán és a minap elhunyt Horváth Gyula A Forum nyomda fél évszázada címmel tavaly megjelent könyvében olvashatunk.).

A főbb adatok: 1957 nyarán indult meg, a kezdeti nehézségek leküzdése után, a Kekec cirill és latin betűs változata nagy sikerrel: hétről hétre ugrásszerűen nőtt a vásárlók száma. A nagy érdeklődés láttán Bogdánfi Sándornak támadt az ötlete, hogy a lapot magyar változatban is ki lehetne adni. Erről is megállapodtak, mégpedig olyan kedvező feltétellel, hogy a magyar változatért nem kellett külön jogdíjat fizetni, csak a képregények és a többi szöveg fordításához kell munkatárs. Bogdánfi előzőleg éveken át az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének megszervezésén dolgozott. Ott ismert meg kettőnket: Hornyik János lektort, aki emellett regényeket is fordított, és e sorok íróját. Kettőnket kérdezett meg, vállalnánk-e egy ilyen lap fordítását, amelynek ő már nevet is adott – a Buksit. Ebben kezdetben volt folytatásos regény és több kisebb szöveg. János bácsi ezt vállalta, nekem jutottak a képregények és a rövidebb szövegek – főleg érdekességek. Rajzregényt ugyan még nem fordítottam (nem is nagyon olvastam) de ezt a feladatot kihívásnak tekintettem és igyekeztem ennek eleget tenni neki. Nem volt könnyű feladat – az apró, néha csak körömnyi ,,buborékokba”– kihagyott fehér mezőkre – minél tömörebb szövegeket beírni úgy, hogy az folyamatos és érthető legyen.

A Buksi első száma 1957 karácsonyán jelent meg és nagyon hamar elérte a tízezres példányszámot. Kezdetben 16 oldalon jelent meg, részben rotációs gépen készült fekete-fehér oldalakon, amelyeket külön kellett egyenként behelyezni. De hamarosan az egész újság színes lett, az első folytatásos regény, amit szerbről kellett fordítani, véget ért. Ekkor Hornyik János bejelentette, hogy visszalép és ettől kezdve Bogdánfi Sándorralketten maradtunk. Ő a rejtvényoldalt, időnként a nyeremény pályázatokat gondozta, továbbá az olvasókkal tartott kapcsolatot. Buksi a 37. számtól kezdve lett 24 oldalas, még több rajzregénnyel egészen a 249. számig, amikor hirtelen megszűnt. A képregényeket és a többi szerb nyelvű szöveget Belgrádból kaptuk.

Tehát a Buksi valójában nem Újvidéken született, a belgrádi Kekec szerb változatavolt.A szeptember 25-i írásban több utalás olvasható arról, hogy az ,,államkassza” pénzelte illetve támogatta a Buksit és cserébe beleszólt a szerkesztési politikába. A Buksi igazából önfenntartó lap volt és nem tudok arról, hogy beleszóltak volna aszerkesztésébe.Ha ilyesvalami megtörtént, az Belgrádban lehetett. A váratlan megszűnés oka nem volt politikai egyszerűen az történt, hogy a belgrádi Borba kiadó 1962-ben szert tett egy többszínnyomásra alkalmas gépre, és a felmondási határidő szigorú betartásával felmondta a szerződést a Forummal.

Valóban történtek próbálkozások a Buksi fenntartására. A belgrádiak felajánlották, hogy folytatják a magyar nyelvű változat kiadását, de azzal a feltétellel, hogy a szerkesztő, a fordító, a korrektor és legalább két rajzoló menjen át Belgrádba. (Velem is tárgyaltak, hogy felvesznek a Borba kiadó állományába, havi fizetéssel, de erről szó sem lehetett, hiszen lakást nem kínáltak.) Hogy ezek után a Kekec sorsa hogyan alakult, nem tudom, mert nem kísértem figyelemmel, csak annyit hallottam, hogy idővel megszűnt.

,, KÁR A BUKSIÉRT''

A Buksi kis munkaközösségéhez tartozott még a korrektor – a rendkívül lelkiismeretes Harmath Konrád (főállásban a Magyar Szó egyik korrektora, akit a rajzolók Buksi Konrádnak neveztek) és természetesen a rajzolók, akik a már említett ,,buborékokba” írták különleges tollal a szöveget. Főnökük Aladics Sándor volt, ő irányította a nyomdaipari tanulókat, akiknek ezt is meg kellett tanulniuk. Szoros kapcsolatban voltunk a nyomdai előkészítő csoporttal, amelyből ma már csak Rácz Edmund – Mundi van életben. Vele egyeztettük a neveket, hogy ki ne maradjon valaki: Boldizsár Iván, Osznovics Oszkár, Vál András, Sábli Mihály.

Amikor 1962 őszén megszűnt a Buksi, Szeli István írt róla, ilyen értelemben: Kár a Buksiért, mert érdekes volt és olvasmányos, lekötötte az olvasók figyelmét, és szórakoztatva fejlesztette, bővítette a szókincsüket.

Végül néhány szó a sztripekről. Ezt az angol eredetű szót a magyarországi Idegen szavak szótárában nem találjuk, de a Szerbhorvát-magyar szótárban igen. Eszerint strip: szalag, csík, sáv; roman u stripovima = képregény. Gyakran megkérdezték, hogyan születtek azok az elnevezések, amelyek a Gru-gru, Antracit, Rusty Ryley, Valiant herceg stb.-től eltérően fordítással jelentek meg. Nos, a Hápi, a Vakarcs közös szülemény volt Bogdánfival, Borzasztó Bojtorjánt magam ötlöttem ki (az eredetiben is ilyen alliteráció szerepelt a kis ,,hős” nevében). De megtörtént, hogy kívülállók is belesegítettek a névadásba, mint például Gál László.

Laci bácsi közismerten korán kelő volt, nagy hajnali sétákat tett a városban, és reggel felé bement a Forum-klubba kávézni és sakkpartnert keresni. Ilyenkor össze is találkoztunk, és ő azt mondta: ,, Te már megint Buksizol, ahelyett, hogy megtanulnál sakkozni, hogy nekem csinálj társaságot”. Néha kisegített egy-egy érdekes ötlettel. Egy ilyen alkalommal megkérdezte: ,, Na, kell-e segítség?” Mire én: ,,Gondom van, Laci bátyám! Új képregény kezdődik, egykislány és egy kisfiú a főszereplője, az angol és a szerb eredetiben is rövid frappáns nevük van, egy betűben különbözik egymástól. Nekem magyarul kellene két érdekes, szép név, de úgy, hogy lehetőleg azok is csak egy betűben különbözzenek egymástól”. Rövid gondolkodás után már már mondta is: ,,A fiúnak az én nevemet add, annál szebb név nincs. Szóval, Laci legyen!” De a lányt hogy hívjam: ,,Luci! Luci és Laci! Megfelel? És mosolyogva hozzátette: ,,Aztán, ha majd egyszer megírod a Buksi történetét, ígérd meg, hogy engem nem hagysz ki belőle!”

Megígértem, és ígéretemet ezúttal teljesítem.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita