Nincs flash telepitve.

IrisDekor - magyar nyelvű könyvek webáruháza Vajdaságban
hirdetés
2014. szeptember 18., csütörtök   Ma  Diána napja van
Diána, József, Ambrus, Metód, Richárd, Rikarda

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1981
Rokkantak napja Magyarországon

1905
Stockholmban megszületett Greta Garbo (eredeti nevén: Greta Lovisa Gustafsson) svéd színésznő (Ninocska).

1917
Szombathelyen megszületett Asbóth József teniszező, edző.

1917
Megszületett Pataki Ferenc olimpiai bajnok tornász.

1970
Meghalt Jimi Hendrix amerikai blues gitáros, énekes, szerző.

52
Megszületett Trajanus római császár, aki 98-117 között uralkodott, üldözte a keresztényeket.

1810
A Chilei Köztársaság nemzeti ünnepe

1897
Meghalt Péchy Tamás köztisztviselő, politikus, miniszter.

1903
Megszületett Claudette Colbert francia színésznő, aki 1934-ben a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat nyerte az "It Happened One Night" című filmben nyújtott alakításáért, és a "Cleopatra" főszerepét játszotta szintén 1934-ben.

1916
Megszületett Simándy (Simándi) József operaénekes.

Jó reggelt
Jó reggelt

Ebben az országban is mind több politikai faktor ismeri fel a társadalmat fenyegető egyik legnagyobb veszélyt, az elvándorlást. Épp ezért, szózataikban most is grandiózus tervekkel állnak elő a vezetőink, új városokról, milliárdos beruházásokról és sok-sok ezer munkahelyről regélnek, de sajnos ezt halljuk már lassan negyed évszázada, ám valahogy sem a szláv testvérek, sem az arabok, sem pedig a kínaiak nem húztak ki bennünket a csávából, azt pedig tudjuk, hogy az EU-s országok addig nem is adnak, amíg mi nem adunk el bagóért mindet nekik, hogy aztán mindenkit kirúgjanak, mert a nyugati államokban meg égetően szükségük van a melósokra.

Igaza volt jó Pásztorunknak, amikor azt mondta, van ebben egy jó adag tömegpszichózis is, ám valamelyik éjjel annyi gépkocsireklámot láttam a tv-ben, hogy óhatatlanul azon kezdtem gondolkodni, vajon az én életemben lesz-e még olyan időszak, amikor esetleg egy új kocsit engedhetek meg magamnak. Természetesen – mondanák a bankok, akik meg a járgányreklám után mindjárt „igen jó feltételű” kölcsönt kínálnak a képernyőn, csak az a baj, hogy jobban félek a pénzintézményekkel való üzleteléstől, mint a fekete ördögtől, mert láttunk mi már falon pókot, tudjuk, miként jártak honfitársaink, például Magyarországon.

Ezért nem is ítélem el azokat, akik megunták már az itteni nélkülözést, s legalább azt akarják elérni (még ebben az életükben), hogy legalább egyszer tapasztalhassák meg, mi az, hogy valaki vadiúj négykerekűbe ül bele. Ha az ember épp nem örököl, itt ezt meg lehet csinálni?



Szerző: (li)

További cikkek >>

Még egyszer a Buksiról

2008. december 1., 03:26 >> 2008. december 1., 04:26

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Nagygyörgy Zoltán gyűjteményéből Nagygyörgy Zoltán gyűjteményéből

A közelmúltban két ízben foglalkozott a Magyar Szó a Buksival. Ez az egykor közkedvelt lap – a 7–77 évesek hetilapja – 1957 és 62 között igen hamar nagy népszerűségnek örvendett. Az olvasók már várták a megjelenését.


Az említett 2 írásból az első 2008. szeptember 25-én jelent meg Ötvenéves lenne a Buksi címmel, a második Gyászol Vakarcs, Clifton ezredes és a többiek címmel november 3-án. Ez utóbbi tulajdonképpen egy híres rajzregény (sztrip)-készítő haláláról szól, akinek számos műve először a belgrádi Kekecben és párhuzamosan a Buksiban látott napvilágot szerb illetve magyar nyelven. Mindkét írás szerzője Nagygyörgy Zoltán, akit korábban nem ismertem, csak annyit hallottam róla, hogy karate tanár és hogy többféle dologgal foglalkozik. A Buksival kapcsolatos egész oldalas írását szeretném néhány helyen kiigazítani, pontosítani, mivel – bizonyára információ hiánya miatt – téves adatok is megjelentek. Sikerült vele felvenni a kapcsolatot és megegyeztünk, hogy ezeket mint az egykori Buksi egyetlen élő munkatársa helyreigazítom.

A BUKSI TÖRTÉNETÉRŐL

Előzetesként: A magyar Szó 1956-ban költözött át régi szűkös helyiségéből a mai székházába, fölvette a Forum nevet és saját nyomdát is szervezett. Ennek munkatársai a zágrábi nemzetközi vásáron alkalmi vétellel beszereztek négy szín nyomására alkalmas nyomdagépet. Ez nagyméretű gép volt, a nemrég befejezett épület egyik falát ki kellett bontani, hogy elhelyezhessék a kijelölt helyére. Ez volt az egykori Jugoszlávia egyik legkorszerűbb nyomdagépe.

Körülbelül ezzel egy időben, 1957-ben a szerbiai Gornji Milanovacon két tanító arra a közös nézőpontra jutott, hogy a gyerekeknek szánt korabeli sajtó érdektelen, unalmas. Kidolgoztak egy tervet, hogyan lehetne egy egészen újszerű, a gyermekeket valóban érdeklő színes hetilapot létrehozni, amit a kis olvasók várnak és szívesen olvasnak. Első lépésként megalapították a Dečje novine kiadót, majd a tervükkel kutakodni kezdtek, hogyan is tudnák azt megvalósítani. A belgrádi Borba kiadónál találtak megértésre, ott vállalták a segítséget. Mindenekelőtt szerződést kötöttek egy nyugati szerzői jogvédő irodával, hogy tőlük rendszeresen kapjanak rajzregényeket, és megszervezték a sokoldalú szerkesztőségi támogatást. De tüstént figyelmeztették a szervezőket arra, hogy nekik nincs megfelelő nyomdagépük és ilyet csak Újvidéken találnak. Ekkor a két agilis tanító elutazott Újvidékre. Itt is megértésre találtak, a Forum nyomda egy egész csoportot szervezett, hogy maradéktalanul kiismerjék a gépet és hogy fennakadás nélkül eleget tehessenek a kívánalmaknak (Erről Kalapis Zoltán és a minap elhunyt Horváth Gyula A Forum nyomda fél évszázada címmel tavaly megjelent könyvében olvashatunk.).

A főbb adatok: 1957 nyarán indult meg, a kezdeti nehézségek leküzdése után, a Kekec cirill és latin betűs változata nagy sikerrel: hétről hétre ugrásszerűen nőtt a vásárlók száma. A nagy érdeklődés láttán Bogdánfi Sándornak támadt az ötlete, hogy a lapot magyar változatban is ki lehetne adni. Erről is megállapodtak, mégpedig olyan kedvező feltétellel, hogy a magyar változatért nem kellett külön jogdíjat fizetni, csak a képregények és a többi szöveg fordításához kell munkatárs. Bogdánfi előzőleg éveken át az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének megszervezésén dolgozott. Ott ismert meg kettőnket: Hornyik János lektort, aki emellett regényeket is fordított, és e sorok íróját. Kettőnket kérdezett meg, vállalnánk-e egy ilyen lap fordítását, amelynek ő már nevet is adott – a Buksit. Ebben kezdetben volt folytatásos regény és több kisebb szöveg. János bácsi ezt vállalta, nekem jutottak a képregények és a rövidebb szövegek – főleg érdekességek. Rajzregényt ugyan még nem fordítottam (nem is nagyon olvastam) de ezt a feladatot kihívásnak tekintettem és igyekeztem ennek eleget tenni neki. Nem volt könnyű feladat – az apró, néha csak körömnyi ,,buborékokba”– kihagyott fehér mezőkre – minél tömörebb szövegeket beírni úgy, hogy az folyamatos és érthető legyen.

A Buksi első száma 1957 karácsonyán jelent meg és nagyon hamar elérte a tízezres példányszámot. Kezdetben 16 oldalon jelent meg, részben rotációs gépen készült fekete-fehér oldalakon, amelyeket külön kellett egyenként behelyezni. De hamarosan az egész újság színes lett, az első folytatásos regény, amit szerbről kellett fordítani, véget ért. Ekkor Hornyik János bejelentette, hogy visszalép és ettől kezdve Bogdánfi Sándorralketten maradtunk. Ő a rejtvényoldalt, időnként a nyeremény pályázatokat gondozta, továbbá az olvasókkal tartott kapcsolatot. Buksi a 37. számtól kezdve lett 24 oldalas, még több rajzregénnyel egészen a 249. számig, amikor hirtelen megszűnt. A képregényeket és a többi szerb nyelvű szöveget Belgrádból kaptuk.

Tehát a Buksi valójában nem Újvidéken született, a belgrádi Kekec szerb változatavolt.A szeptember 25-i írásban több utalás olvasható arról, hogy az ,,államkassza” pénzelte illetve támogatta a Buksit és cserébe beleszólt a szerkesztési politikába. A Buksi igazából önfenntartó lap volt és nem tudok arról, hogy beleszóltak volna aszerkesztésébe.Ha ilyesvalami megtörtént, az Belgrádban lehetett. A váratlan megszűnés oka nem volt politikai egyszerűen az történt, hogy a belgrádi Borba kiadó 1962-ben szert tett egy többszínnyomásra alkalmas gépre, és a felmondási határidő szigorú betartásával felmondta a szerződést a Forummal.

Valóban történtek próbálkozások a Buksi fenntartására. A belgrádiak felajánlották, hogy folytatják a magyar nyelvű változat kiadását, de azzal a feltétellel, hogy a szerkesztő, a fordító, a korrektor és legalább két rajzoló menjen át Belgrádba. (Velem is tárgyaltak, hogy felvesznek a Borba kiadó állományába, havi fizetéssel, de erről szó sem lehetett, hiszen lakást nem kínáltak.) Hogy ezek után a Kekec sorsa hogyan alakult, nem tudom, mert nem kísértem figyelemmel, csak annyit hallottam, hogy idővel megszűnt.

,, KÁR A BUKSIÉRT''

A Buksi kis munkaközösségéhez tartozott még a korrektor – a rendkívül lelkiismeretes Harmath Konrád (főállásban a Magyar Szó egyik korrektora, akit a rajzolók Buksi Konrádnak neveztek) és természetesen a rajzolók, akik a már említett ,,buborékokba” írták különleges tollal a szöveget. Főnökük Aladics Sándor volt, ő irányította a nyomdaipari tanulókat, akiknek ezt is meg kellett tanulniuk. Szoros kapcsolatban voltunk a nyomdai előkészítő csoporttal, amelyből ma már csak Rácz Edmund – Mundi van életben. Vele egyeztettük a neveket, hogy ki ne maradjon valaki: Boldizsár Iván, Osznovics Oszkár, Vál András, Sábli Mihály.

Amikor 1962 őszén megszűnt a Buksi, Szeli István írt róla, ilyen értelemben: Kár a Buksiért, mert érdekes volt és olvasmányos, lekötötte az olvasók figyelmét, és szórakoztatva fejlesztette, bővítette a szókincsüket.

Végül néhány szó a sztripekről. Ezt az angol eredetű szót a magyarországi Idegen szavak szótárában nem találjuk, de a Szerbhorvát-magyar szótárban igen. Eszerint strip: szalag, csík, sáv; roman u stripovima = képregény. Gyakran megkérdezték, hogyan születtek azok az elnevezések, amelyek a Gru-gru, Antracit, Rusty Ryley, Valiant herceg stb.-től eltérően fordítással jelentek meg. Nos, a Hápi, a Vakarcs közös szülemény volt Bogdánfival, Borzasztó Bojtorjánt magam ötlöttem ki (az eredetiben is ilyen alliteráció szerepelt a kis ,,hős” nevében). De megtörtént, hogy kívülállók is belesegítettek a névadásba, mint például Gál László.

Laci bácsi közismerten korán kelő volt, nagy hajnali sétákat tett a városban, és reggel felé bement a Forum-klubba kávézni és sakkpartnert keresni. Ilyenkor össze is találkoztunk, és ő azt mondta: ,, Te már megint Buksizol, ahelyett, hogy megtanulnál sakkozni, hogy nekem csinálj társaságot”. Néha kisegített egy-egy érdekes ötlettel. Egy ilyen alkalommal megkérdezte: ,, Na, kell-e segítség?” Mire én: ,,Gondom van, Laci bátyám! Új képregény kezdődik, egykislány és egy kisfiú a főszereplője, az angol és a szerb eredetiben is rövid frappáns nevük van, egy betűben különbözik egymástól. Nekem magyarul kellene két érdekes, szép név, de úgy, hogy lehetőleg azok is csak egy betűben különbözzenek egymástól”. Rövid gondolkodás után már már mondta is: ,,A fiúnak az én nevemet add, annál szebb név nincs. Szóval, Laci legyen!” De a lányt hogy hívjam: ,,Luci! Luci és Laci! Megfelel? És mosolyogva hozzátette: ,,Aztán, ha majd egyszer megírod a Buksi történetét, ígérd meg, hogy engem nem hagysz ki belőle!”

Megígértem, és ígéretemet ezúttal teljesítem.

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita