Nincs flash telepitve.

IrisDekor - magyar nyelvű könyvek webáruháza Vajdaságban
hirdetés
2014. október 30., csütörtök   Ma  Alfonz napja van
Alfonz, Kolos, Fanni, Stefánia, Éneás, Aszter

Kövessen bennünket: Kövess minket a Facebookon is! Kövess minket a Twitteren is! Használd az RSS csatornánkat is!


°C
Ezen a napon
Ezen a napon

1918
Budapesten a felfegyverzett munkások és a katonák tüntetésével kezdetét vette az "őszirózsás" forradalom.

1821
Megszületett Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író (Bűn és bűnhődés).

1823
Hastingsban 80 éves korában meghalt Edmund Cartwright brit textilipari feltaláló, aki a gépi szövőszék feltalálásával forradalmasította a textilipart.

1896
Megszületett Ruth Gordon amerikai színésznő, aki 1952-ben férjével megírta az "Adam's Rib"-et, és aki 1968-ban Oscar-díjat kapott a "Rosemary's Baby"-ért.

1907
Megszületett Ránki György zeneszerző.

1917
Megszületett Dobozy Imre Kossuth-díjas író, újságíró.

1946
Megszületett Vhris Slade, aki olyan zenekarokben dobolt, mint a Manfred Mann's Earth Band, az AC/DC, Gary Moore és a The Firm.

1960
Megszületett Diego Armando Maradona argentín focista.

1520
Megszületett Francois Clouet francia festő.

1839
Párizsban megszületett Alfred Sisley angol származású francia impresszionista festőművész.

Jó reggelt
Jó reggelt

Valamikor nagyon régen, általános és középiskolás koromban nagyon kedveltem a focit. A hatvanas években még sokat lehetett hallani az Aranycsapatról, az olimpia Helsinkiben játszott meccseiről, Jugoszláviának a római olimpiai döntőben, az 1960-as első Eb-döntőben, majd a 68-as zárótornán is szurkolhattunk, Magyarország 1964-ben olimpiai bajnok volt, két évvel ezután legyőzte Brazíliát a vb-n, Albert Flórit pedig a világ legjobbjának kiáltották ki. S persze akkor játszott BL-döntőt a Partizan, és jutott elődöntőbe a Vojvodina, az MTK pedig a KEK-ben vívhatott döntőt.

A szerbiai és magyar foci szép évei régen elmúltak, s nem hiszem, hogy rá tudnám venni magam akár egyetlen bajnoki mérkőzésük végignézésére. Megpróbáltam, de már pár perc után nyúltam a távirányító után, és nem értem azokat, akik hetente kilátogatnak a stadionokba. Hogyan elégedhetnek meg azzal, amit ott kapnak, ha már életükben néztek egy Real Madrid–Barcelonát vagy Chelsea–Manchestert?!

Az egyetlen lehetőség, hogy kizárólag saját népük mámorában tudnak élni, és a magukét akkor is a legjobbnak tekintik, ha az éppenséggel semmit sem ér.

Emlékszem egy budapesti esetre a hentesnél, amikor egy idősebb asszony megkérdezte a fiatal árust, a magyaros nevű két szalámi közül melyiket tudja neki ajánlani. A hentes csak ennyit mondott: nem tudom, én egyiket sem enném.



Szerző: cs.

További cikkek >>

Ötvenéves (lenne) a Buksi

(Újvidék, 1957. december 26–Belgrád, 1962. október 1.)

2008. szeptember 25., 04:00

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Ötven évvel ezelőtt az itteni magyarság egy csodálatos hetilappal lett gazdagabb. Ez volt a mai nemzedékek által sajnos már feledésbe merült Buksi, a 7–77 éves fiatalok hetilapja. A ma is élő akkori fiatalok viszont még mindig meleg nosztalgiával emlékeznek erre a remek kiadványra. Abban az időben mindenki alig várta a csütörtököt, hogy az újságárusok kinyissanak, hogy olvashassák kedvenc képregényhőseik történeteit, melyek egyoldalas folytatásokban jelentek meg. Sok gyűjtő, mind hazánkban, mind Magyarországon, ma ezeket az összegyűjtött példányokat féltett kincsként őrzi.

Akkor párhuzamosan, magyarul Buksi, szerbül pedig Kekec néven megjelenő lap színes nyomtatásban látott napvilágot, és elsősorban képregények voltak benne, de tudománnyal, sporttal, filmmel is foglalkozott, érdekességeket és rejtvényeket is közölt. A belgrádi Borba lapkiadó vállalat és az újvidéki Forum lap- és könyvkiadó közös törekvéseként jelent meg. A magyar nyelvű kiadás főszerkesztője Bogdánfi Sándor (1912–1987) volt. Majdnem öt éven át – amíg nem szűnt meg – magyarul 249 szám jelent meg belőle.

A Buksi a vajdasági magyarság körében kedvelt lap volt, nagy olvasótáborra tett szert, amely egyre csak növekedett, és ez az akkori hatalomnak nem biztos, hogy megfelelt. Egy kisebbségi lap pénzelése talán „teherré vált az államkasszának” és az is elképzelhető, hogy a belgrádi Borba számára az újvidékiek által szerkesztett lap tartalma sem „megfelelő ideológiákat” prezentált az olvasók felé. A folytatásokban közölt nyugati képregényekben a belga rajzoló, Macherot Raymond figurái, Vakarcs és Pöttömke mindig az igazságért harcoltak, úgy, mint Clifton ezredes is. Az amerikai Harold Foster képregényhőse, Valiant herceg a demokráciáért küzdött. A szintén belga Fred Funcken figurája, a fehér lovas az elnyomás és a zsarnokság ellen harcolt stb. A tudományos munkák és a szórakoztató rovatok is lehet, hogy szerintük túlságosan olyan „nyugati” nézeteket közvetítettek az olvasóknak, amelyek a II. világháborút követően túlságosan megnyitották a világot a Jugoszláviában „összezárt” nemzetiségek előtt. Így a belgrádi Borba úgy határozott, hogy 1962. október 1-jétől megváltoztatja a lap tartalmát és külalakját.

Az újvidéki Forum a Buksi fennmaradása érdekében tárgyalásokat indított és folytatott ugyan a belgrádi Borba lap-kiadóvállalattal, de mindannak ellenére, hogy az addig Újvidéken szerkesztett és kiadott szórakoztató lap magyar kiadványa a magyarok körében nagy népszerűségnek örvendett, a Borba lap-kiadóvállalat sajátos érdekei megakadályozták a további megjelenést magyar nyelven. A Buksi megszűnésekor az olvasók leveleinek tömege borította be a távozó főszerkesztő íróasztalát. Az állam a Buksi helyett inkább a szocialista ifjúságot központosítottan nevelő Jó Pajtás, majd a Képes Ifjúság hetilap kiadását irányozta elő. E két lap, valamint a legkisebbeket megcélzó Mézeskalács lett a magyar ifjúságot „nevelően szórakoztató” magyar nyelvű kiadvány. E kiadványok a mai napig is léteznek, értékelésüket bízzuk az olvasókra.

A Buksi azután csak szerbül, Kekec elnevezéssel jelent meg még egy ideig, de a nem megfelelő szerkesztés, a megváltoztatott tartalom és külalak miatt nagyon lemorzsolódott a szerb olvasótábor. Nem is csoda, hiszen a szerb ifjúságtól is megvonták a demokratikus gondolkodást, és irányítottan szűkítették a látószögüket. Így végül a Kekec is megszűnt. Bár a Kekec újraindításával később még voltak próbálkozások, azonban az egynyelvűség és a pártirányvételű szerkesztéspolitika nem tette újra közkedvelté. Így mára a Kekec hetilap is a feledés homályába veszett.

Az egykori Buksi-rajongók viszont nem felejtenek, és értesüléseim szerint a magyar nyelvű Jó Pajtás és Képes Ifjúság mellett az akkor egyszeriben megszüntetett Buksi című lap megfelelő kezekben ma is megnyerné a magyar olvasók táborának a szívét, és talán túl is tenne valamennyi mai ilyen jellegű újságon. Ismerősöket kereső internetes oldalt nyitottam a Buksinak és Macherot Raymond rajzmesternek, majd az akkori ifjúságot sorra bejelöltem. Íme néhány visszajelző lelkes írás.

Laluja Aleksandar (56 éves bajsai) írását így kezdte: „…A Buksik megvannak – bekötve – az első számtól az utolsóig… Kár, hogy minden jelzés nélkül és befejezetlenül vége lett....!!!”

Pekality Rózsa (55 éves, becsei): „Emlékszem, hárman voltunk testvérek, amikor anyukámék esténként kiruccantak, akkor mi előhoztuk a Buksikat és nézegettük. Azok a szép idők.....!”

Boros Anna (57 éves, zentai): „Sok-sok szép emléket hozott vissza a múltból. Kislányka voltam, amikor a Buksi hetilap megjelent, nagyon sokáig az első számtól az utolsóig megőriztem, de sajnos az évek folyamán elkallódtak. A 70-es, 80-as években a Magyar Szó újvidéki szerkesztőségében dolgoztam és ott módomban volt a Buksi archivált számait átolvasni, de már ez is régen volt. Sajnálom, hogy ma már nincsenek ilyen jó kis lapok.”

A magam részéről el kell mondanom, hogy nem szűnő nosztalgiából 1980 után felvettem a kapcsolatot a belga és francia kiadóházakkal (Lombard, Dupuis, Dargaud, Glénat, stb), ahol a Buksiban megjelent képregényeket eredetileg kiadták, és ahonnan az újvidéki Forum kiadóház is átvette őket. Így Belgiumból és Franciaországból megvásároltam a Buksiban megjelent képregények zömét, kitűnő nyomású, keménykötésű albumok formájában. Ez némileg kárpótolta az akkor letört lelkesedésemet. De mi van a többi cserbenhagyott „öreg ifjúkkal”?!

A mai fiataloknak tudniuk kell, hogy mit jelentett nekünk ez a lap – amit aztán egyik napról a másikra elvettek tőlünk. Ezt nagyon szépen megfogalmazta Szőke Zsolt (58 éves szabadkai): „Nagyon örülök, hogy sikerült találkoznom még egy emberrel, akinek szerintem éppen olyan sokat jelent ez a ma már talán megmosolygott lap, mint nekem. Nekem még mindig megvan minden száma, a ma már anyává érett lányom is végigolvasta őket, és ő is tudja, ki volt Gru-Gru, Pöttömke és Antracit... Annak idején megvettem minden számát, az elsőtől az utolsó utánig (tehát néhány szerbet is). Valamennyi sajnos elkallódott belőlük...”

Német István (58 éves topolyai): „Mondhatom, szívet melengető érzés újra látni a gyermekkori kedvenceket! Halvány a remény, de még ÉL, talán lesz még egyszer BUKSI!”

Emlékezzünk vissza a Buksi közkedveltebb képregényeire és a ma is élő, vagy azóta elhunyt alkotóikra, akik e művészetben nemzetközileg is elismert életműveket, alkotásokat hagytak az újabb generációkra: Raymond Macherot (1924– ): Vakarcs és Pöttömke, eredeti francia nevén Chlorophyllle et Minimum, Clifton ezredes Colonel Clifton, Vihar kapitány Pére la Houle. Joseph Gillain – Jijé (1914–1980): Jerry Spring. Fred Funcken (1921– ): Fehér lovas Chevalier Blanc. Hal Foster (1892–1982): Valiant herceg Prince Valiant.Maurice de Bévère –Morris (1923–2001): Talpraesett Tom Lucky Luke. André Franquin (1924–1997): Luci és Laci Modeste et Pompon. Albert Weinberg (1922– ): Dan Cooper. Eduardo Teixeria Coelho (1919–2005): Till Eullenspiegel, Davy Croket. Walt Disney (1901–1966): Csibi és Csibész. Mon Lón: Csapa és Gru-Gru stb.

Azóta Amerikában Hal Foster munkásságának emlékére múzeumot létesítettek. Morris világhírű Talpraesett Tomjának rajzfilmjein derülnek a mai nebulók, és Franciaországban múzeumot nyitottak munkásságára emlékezve. Belgiumban Macherot Raymond mestert, a rajzművészt ma nemzeti hősként tisztelik. Ügyes kis figurái és elragadó történetei csaknem felülmúlják Walt Disney művészetét is. Azóta Macherot figuráiból szobrocskákat is készítettek, és készült már rajzfilm is, sőt a belgák Vakarcs-postabélyeget is kiadtak. Macherot mesternek a Buksiban megjelent képregényei minden bizonnyal a mai ifjúságnak is ugyanolyan nagyszerű szórakoztatást nyújtanának, mint 50 évvel ezelőtt nekünk, mi a szívünkbe zártunk őt, aki talán a Buksi legkedveltebb rajzregényét tette elénk. Kedves Buksi hetilapunk, emléked örökké a szívünkben él!

Az első Buksi Az első Buksi

 Macherot Raymond napjainkban Macherot Raymond napjainkban

Vakarcsék az elvarázsolt berekben Vakarcsék az elvarázsolt berekben

Vakarcs vészhelyzetben

Vakarcs és a fekete patkányok Vakarcs és a fekete patkányok

Clifton ezredes New Yorkban Clifton ezredes New Yorkban

Értékelem a cikket:

Könyvjelzok & Megosztás
Az oldal nyomtatása
!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


hirdetés
EuMedPersonal
  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2014     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Development: CNT | Hosting: CNT

Firefox Internet Explorer Opera Safari Chrome
Avast antivirusna zaštita