Kristóf, Lujza, Lukrécia, Kelemen, Ludovika, Zakariás napja
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc legérdekesebb, vagy legalábbis legizgalmasabb alakjainak egyike volt Damjanich János, a szerb származású honvédtábornok, későbbi aradi vértanúnk. Ahogy egyik kedves festő ismerősöm kislánya mondta három-négy éves korában: „majd benne lesz az életrajzomban, hogy »már az édesapja is festegetett«”…
Hehe… Egész jó ez a vicc, amit a címben felhasználtam, gyorsan hozzáteszem hát, hogy nem a sajátom. Alig néhány héttel ezelőtt, a budapesti BKV-sztrájk idején járt körbe egy mindenki által továbbított e-mailben a következő vers: „Elődeim szép kék busza / Rossz, mint romlott túrós csusza, / Aggódásra nincs nagy ok, / BKV sofőr vagyok. // Lusta vagyok, ez a trendi, / Nem maradi menetrendi, / Indulok, ha akarok, / BKV sofőr vagyok. // Pesti sofőr ritkán vezet, / Megvédi a szakszervezet. / Mindegy, a nép mit gagyog, / BKV sofőr vagyok. // Önző sztrájktól szép az élet, / Kárba vész sok havi bérlet, / Utast cserben így hagyok, / BKV sofőr vagyok. // Mit törődöm én a néppel, / Őket árulom most épp el, / Szmogos a Nap, nem ragyog, / BKV sofőr vagyok. // Hol a metróm, villamosom? / Át kell kelnem fél városon, / Csak nem járhatok gyalog?! / BKV sofőr vagyok. // Sztrájkjoggal a buszgarázsban, / Létemet, ha elkártyáztam, / Sírba tesznek italok, / BKV sofőr vagyok.” Azt mondja az alkalmi fűzfapoéta, aki Frady Endrének nevezi magát (de ennyi erővel akár Slendri János is lehetne… de nem! ő igazából Szepy, alias Szepessy Gábor, férj és kétlányos budapesti apuka, „lelkészmérnök”, foci- és grillcsirke-rajongó; verseit bárki olvashatja a http://fradyendre.blogspot.com címen elérhető blogjában), szóval azt mondja, hogy Petőfi nyomán… de ezt a kis apróságot csak fönntartásokkal hisszük el neki.
Nagyszerű krémeslepényt készített nagyanyám, Szabó, született Barsi Ilona (1906–1991) majd három évtizeddel ezelőtt, 1983. február 23-án. Tehát épp most kedden, a kanizsai betyárestünk napján lesz pontosan huszonhét esztendeje ennek a kiváló gyermekkori élménynek. Álljunk is meg itt egy pillanatra, csak hogy szigorúan hivatalosra váltsam néhány mondat erejéig a hangnemet: Szentesi Zöldi László barátom, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese Nagy magyar betyárkönyv című kötetét mutatjuk be a kanizsai Dobó Tihamér Képtárban (a rendezvény este hat órakor kezdődik, hegedűn közreműködik Keszég Ákos, a szervezők pedig gondoskodtak arról, hogy egy alkalmi betyárfilm-turmixot is levetítsenek…). Legyen hát akkor ez most itt ismételten egy nyilvános meghívó: mindenkit sok szeretettel várunk! És – ha nem is kerek, avagy gömbölyded az évforduló, de – ezen a napon jubilál majd nagyanyám krémeslepénye is.
Láncokba vert, holtsápadt, csonttá aszott, lengő szakállú, égnek meredő hajú vénségként írta le az egyik athéni házban kísértő szellemet az ifjabb Plinius, alias Caius Plinius Secundus Minor, aki született időszámításunk szerint 61-ben vagy 62-ben (ezt nem tudjuk pontosan…), és vélhetően 112-ben hunyt el, de ez az adat is szigorúan kérdőjeles. Leveleinek egyik ránk maradt részletében arról számol be, hogy a kísértetjárta épület lakóit a tébolyba kergette az éjszakánként feltűnő, láncait csörgető jelenés: rettegésükben nem merték lehunyni a szemüket, belebetegedtek a virrasztásba, mindennek pedig a gyorsan bekövetkező halál lett a logikus következménye. 
Sokáig tartott, mire néhány évvel ezelőtt barátaimnak és ismerőseimnek sikerült rábeszélniük, hogy regisztráljam magam az Iwiw internetes közösségi portálon. Most nézem a profiloldalamon: végül 2007. szeptember 4-én adtam be a derekam, és követtem el ezt a „meggondolatlanságot”. Sokáig nagy volt bennem az ellenállás, mert úgy gondoltam (és a témában folytatott beszélgetéseink, vitáink alkalmával minduntalan el is mondtam ezt...), hogy túl sok időt vinne el feleslegesen egy ilyen regisztráció.
Az életünk egy önismereti tesztjáték. Ha már nem tartogatok magamnak meglepetéseket, hát meghalok… Avagy: sokszor teszünk dolgokat – szinte önkéntelenül – anélkül, hogy tudatában lennénk, s anélkül, hogy tisztában lennénk azzal, mi vezérli cselekvésünket. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni (nem kell egy vonalnak megmagyaráznunk, hogy mi az a gömb…), sokkal inkább apró, hétköznapi mozdulatokra. Amelyekre legtöbbször oda sem figyelünk, vagy ha mégis, akkor is annyira mellékesnek tartjuk, hogy szinte észre sem vesszük. Önkéntelenül, ösztönből, rutinból, megszokásból, berögződésből… Mert hiszen: „Nem kell bonyolítani a gondolatokat és a szavakat ahhoz, hogy az igazságot fejezzék ki. 
(Fotó: Beta/AP)
(Fotó: Beta/AP)
(Fotó: Beta)
A fejlett nyugati országok biztosan tudják, hogy miért fontos a privatizálás, hiszen a feléjük való közeledés egyik sarkalatos pontja – korábban Magyarország és újabban Szerbia esetében – éppen a magánosítás mielőbbi végrehajtása. Azóta mindkét országnak sikerült kiárusítania csaknem az egész országot, de míg az anyaországban történt egy hatalmas fellendülés, mostanában pedig a zuhanórepülés, addig hazánkban igen nehéz lelkesítő eredményre lelni. Csökken az életszínvonal, növekedik a munkanélküliség, a gazdaság folyamatosan siránkozik.
Ha már privatizálni kell (és tömni az új- és a hadigazdagok zsebét), ám legyen. De miért nem tartunk ki a legvégsőkig?
Szerbiában van még egy-két értékes és sok értéktelen vállalat. Ha ezek is elkelnek, mi marad?
A közigazgatás és a politikum hatalmas bürokratikus háttere. Nos, azt is magánkézbe kellene adni! A miniszterek, pártvezérek hadd dumáljanak és hazudozzanak a választások előtt, ígérgessenek üresen kedvük szerint, ki tudja hány helyettesük, alminiszterük, segédminiszterük (van inasminiszter is?) pedig dolgozzon.
Akkor talán nem történhetne meg az, ami harminc évvel ezelőtt az újvidéki báni palotában.
Egy tehetséges zentai közgazdász, egyébként remek ember, tartományi miniszteri rangban, régi ismeretségünk ürügyén meghívott egy kávéra. Tátottam a számat a TVT épületében, hiszen nekem úgy tűnt, hogy az belülről nagyobb, mint kívülről.
– Imre bá’ – kérdeztem – hányan dolgoznak ebben a bazi nagy házban?
– Hát… szerintem körülbelül fele.
Vajdaságban mafelhős az ég, de délután egyre inkább derül. A hőmérő higanyszála napközben 8 Celsius-fokig emelkedik.
Az ország egyéb területein felhős lesz az ég, helyenként elered az eső, a hegyvidékeken pedig hószállingózásra kell számítani. Estére azonban az ég kiderül, és megszűnik a csapadékozás is. Egész nap mérsékelt erejű északnyugati szél fúj, amely estére gyengül. A legalacsonyabb reggeli hőmérséklet 0 és 3, a legmagasabb nappali 4 és 9 Celsius-fok között alakul.
Az előrejelzések szerint holnap tovább folytatódik a felhős, csapadékos idő. Előbb az ország északi, majd a többi területein is esni kezd az eső, a hegyvidékeken pedig a hó. Éjszaka abbamarad a csapadékozás, az ég kiderül, és a következő napokban már napsütésre lehet számítani. Csütörtöktől lényeges felmelegedésre van kilátás.
Európa északi és középső, valamint keleti részén felsős lesz az ég, és esni fog a hó. A legnagyobb mennyiségű hóra Ausztriában és Németországban kell számítani. A mediterrán országok nyugati felében erős szélre van kilátás. A leghidegebb város Moszkva lesz, ahol mindössze -2 Celsius-fokot mérnek majd, a legmelegebb pedig várhatóan Lisszabonban lesz, ahol 18 Celsius-fokra lehet számítani.
A Balkán-félsziget legnagyobb részén egész nap felhős lesz az ég, és esik majd az eső, a tengermelléken erős északkeleti szél fúj. A legmagasabb nappali hőmérséklet 4és 8, a déli vidékeken pedig 10 Celsius-fok körül alakul.
Vízállás
A Duna Bezdánnál 175 (-19), Apatinnál 247 (-24), Gombosnál 236 (-20), Újvidéknél 342 (-19), Slankamennél 452 (-18).
A Tisza Törökkanizsánál 466 (-24), Zentánál 470 (-24), Törökbecsénél 405 (-17), Titelnél 472 (-18).
A Béga Tamásfalvánál 184 (4).
A Temes Módosnál 212 (-14), Torontálszécsánynál 330 (-10).
1848
Győzött Pesten a forradalom. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.
1833
A csehországi Josefstadtban megszületett báró Fejérváry Géza miniszterelnök, gyalogsági tábornok, akit 1905-ben Ferenc József nevezett ki a "darabontkormány" élére.
1848
A pesti nép követelésére a Nemzeti Színházban bemutatatták Katona József Bánk Bánját.
1890
Gróf Szapáry Gyulát választotta a kormányzó Szabadelvű Párt Magyarország miniszterelnökének, amely tisztséget 1892. 11. 19-ig töltötte be.
1907
Európában elsőként Finnországban szavazati jogot kaptak a nők.
1943
Megszületett Balázs Péter, színész, a Vígszínház művésze.
1971
Először működött sikeresen csevegőszoba (chatroom) az interneten.
1767
Megszületett, Kassai József szótáríró, nyelvtudós.
1842
Elhunyt Kassai József szótáríró, nyelvtudós.
1901
Megszületett Ladányi Antal könyvtáros, építészmérnök. Ő építette ki az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) szerinti szakkatalógust.
Vidám pályázatot hirdetett meg kátyúfotózás és névadás témakörben a legnézettebb bulgáriai tévécsatorna.
A közlekedők beküldhetik „kedvenc útgödrük” fényképét és egy névjavaslatot, a legborzalmasabb kátyú pedig mindennap bekerül az esti híradóba. A tévécsatorna tervezi, hogy kátyúsikerlistát állít össze.
Az úthibákat Bulgáriában krátereknek „becézik”, és egyre dühödtebbek az autósok miattuk, egyrészt a lyukak jelentette balesetveszély miatt, másrészt kocsijaik károsodása okán. Szófia polgármestere a minap kapott felháborodott levelet egy honlap közvetítésével, március 22-re pedig egyenesen kátyúellenes tüntetést szerveznek az autósok a parlament elé. Tiltakozásuk a pénzpocsékolás ellen is irányul, mivel úgy találják, hogy az útjavítóknál csak a munka tart sokáig, nem pedig annak gyümölcse.
.jpg)
