(fotó: Ótos András)
(fotó: Ótos András)Halász Enikő munkatársunk emlékére tegnap délelőtt gyászülést tartottunk a Magyar Szó épületében, ezen Varjú Márta főszerkesztő méltatta halottunk életútját.
– Élete fő mozgatórugója a közlés és a szervezés nemes vágya volt, ez hajtotta, hogy bekopogjon az írott szó, a híreket kereső és ismerni akaró emberek otthonába. Munkáját még nemesebbé tette kiváló szervezőkészsége, tudott irányítani, segíteni és munkára serkenteni. Főszerkesztő-helyettesként minden erejével azon tevékenykedett, hogy lapunk minél szerteágazóbb legyen, és hogy minden közölni valót magában foglaljon, de egyben érthető és érdekes is legyen. Ez volt az éltetője, ez a kincs, amit most elveszített, mert a kegyetlen halál, a gyilkos kór elragadta tőlünk, a munkatársaitól, az olvasóktól, a családtagjaitól, a barátaitól. Enikő, köszönünk mindent neked, fájó szívvel búcsúzunk tőled – mondta többek között Varjú Márta.
Ami ezúttal is elmaradt

Kollégánk H. Z. Enikő halálára
Mindig csak öt perc hiányzik. Öt perc lapzártáig, öt perc műsorkezdésig vagy ahhoz, hogy megálljunk, hogy hamisítatlan önmagunkkal találkozzunk, hogy elcsendesedjünk és a teljesség reményében önmagunktól elindulhassunk. Öt perc hiányzik hófúvásban, zimankóban is, hogy megérkezzünk. Öt percen innen még van elképzelésünk az öt percen túliról. Még van remény. Öt percen túl már remények nélkül szabadok vagyunk, szabadok leszünk. Vagy csak reméljük? Kedves Kolléganő, most, hogy a keskeny pallón már átlépett, megerősítheti reményeinket, azt, hogy minden más, mint hittük, hinni szerettük volna. Tudja, mi még reményeink rabjai vagyunk. Azt hirdetjük. Egy ideig. Most, hogy haláláról beszélünk, Önről emlékezünk, egy kissé mesterkéltek vagyunk. Megérti. Nem lehet a halálról úgy beszélni, hogy közhelyeket ne mondjunk, vagy írjunk. Talán ezért keresgél az ember mondatok, szavak között és szerencsés, ha talál olyat, amely nem több mint öt perc csendben, magányosan és talán éppen ezért a mindenséggel.
Várható a fertőzött személyek számának növekedése
Január közepétől 11 bosznia-hercegovinai egyetemista jelentkezett mumpszra utaló tünetekkel az Újvidéki Egyetemista Egészségvédelmi Intézetben, miután visszatértek az otthon töltött karácsonyi és újévi ünnepekről.
(fotó: Dávid Csilla)
(fotó: Dávid Csilla) Kedden este Újvidék város napja alkalmából ünnepi műsort szerveztek az Újvidéki Színházban. 1748. február elsején Mária Terézia osztrák uralkodónő szabad királyi várossá nyilvánította Újvidéket, a város nevét maga választotta ki a lakók javaslatai közül. A felterjesztésre a császárnő saját kezűleg írta: Nominetur Neoplanta, azaz: neveztessék Újvidéknek! Azóta lakosai, ki-ki a maga nyelvén Újvidéknek, Novi Sadnak vagy Neusatznak nevezi.
(Fotó: Tóth Bátori Erzsébet) Újvidéken hétfőn megalakult a Planta Újvidéki Magyar Civil Szervezetek Szövetsége , melynek alapító tagjai a Promoart , az Újvidéki Módszertani Központ , a Szülők Fóruma , a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium , a Vajdasági Magyar Diákszövetség , a Jövő Fiataljai , a Kossa János Magyar Nyelvművelő Egyesület és Olvasókör , a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács és a Vajdasági Magyar Ifjúsági Központ .
(fotó: Dávid Csilla) A régi épületet óvodává alakítják
Még a mostani községi vezetést megelőző radikális párti hatalomgyakorlók kezdték meg Temerinben a Staro Đurđevo helyi közösség városrészben a régi iskolaépület felújítását és egy új épületszárny hozzáépítésével a bővítését. Az épületet a két világháború közötti időben betelepített szerb önkéntesek gyerekeinek építették. Később az intézményt a Petar Kočić Általános Iskolához csatolták. De mivel az épületben óvoda és szolgálati lakás is volt, a felsős tanulók a temerini központi iskolaépületbe jártak.
Az újvidéki Városi Távfűtő Művek csütörtökön lekapcsolta a szerb pravoszláv egyházközségben a fűtést, mivel kétmillió dináros tartozást halmozott fel. A városi képviselő-testület elnökének felhívására a Távfűtő Műveknek és az egyházközségnek pénteken sikerült megállapodniuk, aminek eredményeként a fűtést visszaállították.