Amikor ma 13 órakor – ami Ausztráliában 23 óra lesz – Melbourne-ben befejeződik a napi műsor, az egyesek mezőnyében már csak a 8-8 legjobb teniszező marad versenyben az idény első Grand Slam-tornáján. Hogy e között az összesen 16 között marad-e szerbiai is, az csak ma dől el, hisz Novak Đoković a nap utolsó meccsén a helyiek volt világelső veteránjával, Lleyton Hewitt-tal mérkőzik, Ana Ivanović pedig még hajnali egykor, az időjósok szerint 37 fokos melegben mérte össze erejét a ranglistán jelenleg második cseh Petra Kvitovával, Wimbledon tavalyi bajnoknőjével.

A fentiből adódik, hogy Bojana Jovanovski után a női mezőnytől Jelena Janković is búcsút vett, Viktor Troickit pedig a kijáraton Janko Tipsarević is követte. Utóbbi kettő így már készülhet a három hét múlva Nišben esedékes Davis-kupa-mérkőzésre, amelyen Szerbia Svédországot fogadja. Mivel valószínű, hogy Đoković ott nem lép fel, a szerb csapat tulajdonképpen majdnem teljes, hisz Nenad Zimonjić is kiesett férfi párosban, de a szlovén Katarina Srebotnikkal az oldalán vegyes párosban még érdekelt. Janković is készülhetne a két hét múlva Belgiumban sorra kerülő Fed-kupa-mérkőzésre, de Melbourne-ben szintén még a vegyes párosra koncentrál, amelyben Bernard Tomićtyal alkot csapatot, aki tegnap váratlanul gyorsan bedobta a törölközőt Roger Federer ellen.

Még a legtapasztaltabb versenyzőknek is igazi meglepetéssel szolgáltak a Dakar-rali rendezői azzal, hogy az idén Perut is bevették a „buliba”, mert az utolsó szakaszok valóságos poklot jelentettek a 33. ralin. A résztvevők szakaszról szakaszra ugyanazt nyilatkozták az utolsó napokban, nevezetesen, hogy „ez volt életük legnehezebb Dakar-szakasza”, s ezt minden bizonnyal a fesh-fesh okozta, vagyis a púderszerű homok, amelytől már elszoktak az utóbbi években a fiúk, s Peru bizony ezzel szolgált bőségesen. A kegyetlen terepen aztán a „vén rókák” mégis feltalálták magukat, vagyis az autós mezőnyben a francia Stéphane Peterhansel a 10. győzelmét ünnepelhette (ebből hatot még két keréken), honfitársa, Cyril Despres pedig negyedszer szakította át motorkerékpáron a képzeletbeli célszalagot, visszavéve ezzel az elsőséget a spanyol Marc Comától.

Az idei Dakar-rali végső összegzését a holnapi számunkban olvashatják el, Saghmeister Gábor szabadkai résztvevőnk szakkommentárjával együtt.

Páros és egyben páratlan tornyosi sikerrel ért véget Szabadkán Vajdaság idei korcsoportos egyéni kadét- és ifjúsági bajnoksága. Páros, mert a bajnokságra ifjú tehetségeiket elküldő sakk-klubok közül egyedül a tornyosi Radnički dicsekedhet két bajnoki címmel is, ami valóban páratlan eredmény a maga nemében, hisz ez azt jelenti, hogy a tartományszerte működő sakkműhelyek közül ez a kis falu bizonyult a legeredményesebbnek, megelőzve a jóval nagyobb és fejlettebb sakkcentrumokat.

A mezőnyt az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően 6-6 korcsoportra osztották (8 éves korig, majd 10-től 12, 12-től 14, 14-től 16 és 16-tól 18 éves életkorig) a fiúk és a lányok mezőnyében egyaránt. Az így felosztott csoportok legtöbbje 9 fordulós svájci rendszerben küzdött meg a bajnoki címért és helyezésekért, de volt, ahol a kellő létszám hiányában összevonták az egyes korcsoportokat, illetve egy esetben (fiúk, 18 év) Berger-rendszerben játszotta le a versenyt az összesen 5 részvevő.

Ugyanazon a napon, egészen pontosan ma, több ezer kilométerre egymástól a világsport két nagy négyese kezdi meg kéthetes erőpróbáját. Melbourne-ben a 100. Australian Openen a Đoković, Nadal, Federer és Murray összetételű kvartett indul legnagyobb eséllyel a férfi egyes serlegéért, míg Eindhovenben, a 30. vízilabda-Eb-n a babérra legérettebbnek a szerb, a magyar, a horvát és az olasz válogatott látszik.

A holland város Pieter Van Den Hoogenband elnevezésű medencéjében 12 férfi- és 8 női együttes rajtol. A férfiaknál az A jelzésű hatost Magyarország, Olaszország, Görögország, Macedónia, Hollandia és Törökország, a B csoportot Horvátország (címvédő), Szerbia, Montenegró, Spanyolország, Németország és Románia alkotják. A nőknél a 14. Eb-n az A csoportba Oroszország (címvédő), Hollandia, Magyarország és Nagy-Britannia, a B csoportba pedig Görögország, Spanyolország, Olaszország és Németország kapott besorolást.

A 100. Australian Open címvédői Novak Đoković és Kim Clijsters, akik az idén is az esélyesek legszűkebb körébe sorolhatók. Đoković talán nagyobb eséllyel, hisz a szakértők szerint csak három igazán komoly riválisa lehet, vagyis a ranglistán őt követő Rafael Nadal, Roger Federer és Andy Murray, míg – ami lent kiderül – a nőknél lényegesen nagyobb a tumultus.

Az ausztrál nyílt bajnokság a legfiatalabb a négy nagy torna közül, hisz először csak 1905-ben rendezték meg. Fennmaradt az adat, hogy az első bajnok bizonyos Rodney Hefth ausztrál játékos volt, és kevés kivétellel eleinte csak a térség adta a mezőnyt. Egészen 1928-ig, amikor a híres francia Jean Borotra is ellátogatott, és győzött. A torna csak 1970-től kapott erős mezőnyt, amikor az amerikai Arthur Ashe nyert, a nyolcvanas évektől kezdve pedig már a legjobbak Melbourne rendszeres látogatói. A maiak közül Federer például négyszer nyert, Nadal pedig egyszer, míg Đoković immár kétszeres bajnok, s holnap a 30 éves olasz Paolo Lorenzivel kezdi meg a versenyfutást a harmadik serlegért.

Đoković az idén még nem játszott tétmeccset, s mint tavaly is, kizárólag bemutatóval hangolt a versenyre. Tavaly az a Hopman-kupa volt, idén pedig az Abu-Dzabiban játszott revü, ahol a szerb kiváló teljesítménnyel verte Federert és Ferrert is. A svájci a hírek szerint hátizomgondokkal küzd, de nyilatkozataiban derűlátó, ahogyan Nadal is, aki viszont állítólag vállát és térdét is fájlalja. A nagy négyes utolsó tagja, Murray új edzővel, a legendás Ivan Lendllel rajtol Melbourne-ben, ahol kétszer már döntős volt. A skót tudásához és tehetségéhez nem fér kétség, viszont az is hagyomány, hogy a nagy tornákat idegileg nem képes végigfutni.

Vajon a szerb Novak Đoković jobb teniszező-e, mint amilyen asztaliteniszező a kínai Ma Long, a decemberi férfi-világranglista első helyén álló játékos? Aki követi mindkét sportot, az nyugodtan kijelentheti: nem.

A tagadást természetesen illik tényekkel alátámasztani. Đoković az év első felében 41 mérkőzést nyert meg sorozatban, Ma Long pedig az év második felében, június elejétől december végéig 40 egyéni találkozón nem talált legyőzőre. Ez alatt a hat hónap alatt a 23 éves játékos megnyerte a Kínában, Svédországban és Ausztriában megrendezett Pro-tour versenyt, az Ázsia-kupát, Kína országos bajnokságát és a november végén Londonban megrendezett Pro-tour torna döntőjét is!

Döbbenettel vettük tudomásul, hogy SaghmeisterGábornegyedik Dakarja az 5. szakaszon véget ért. A Chilecito és Fiambalá közötti mért távon, a dűnék között egyszerűen megállt a motorja, s többórás próbálkozás után sem akart újraindulni:

– Ez az egyik legpokolibb rész a sivatagban, helyenként 52 fok meleg volt. Előző nap jól mentem, s most is az 50. hely körül hajtottam, másodikban megpróbáltam mindent kihúzni a motorból. Volt ott egy 60km-es dűneszakasz, ennek a végén mondta fel a szolgálatot a KTM. Egyszerűen elfáradt, nem bírta a megterhelést. Értek a motorokhoz, mindjárt kivettem a gyertyát, ellenőriztem az üzemanyag- és az áramellátását, de semmi hibát nem találtam. Egyszerűen a kompresszióval volt baj, s mint később kiderült, a dugattyúk és a gyűrűk teljesen deformálódtak. Ezt egyébként az önindító használatánál is érezni lehetett. Néhány száz méteres körzetben egyébként nemcsak én jártam pórul, hanem további két motor teljesen kiégett, négy pedig ugyanúgy megrekedt, mint én. Nekem még volt vagy 2 liter vizem, de ez egy órán belül elfogyott, s ki is tört a pánik, mert már kortyról kortyra adogattuk egymásnak a csutorákat, de végül valamennyien folyadék nélkül maradtunk. Ilyen hőmérsékleten ez nem játék, s kénytelenek voltunk megnyomni a vészhelyzetgombot. A mentőhelikopter csakhamar meg is érkezett, kaptunk hat liter vizet, s jött a szállítóhelikopter is a motorokért. Később nem volt mit tennem, a táborban összeszedtem a dolgaimat, jött a kísérő terepjárónk, és Lariocába mentünk, majd onnan Buenos Airesbe – számolt be Gábor, akit tegnap is elértünk telefonon: –Itt vagyunk az argentin fővárosban, megpróbáljuk megbeszélni, mi is történt, hogyan tovább. Az a legkellemetlenebb, hogy mintegy 50 segítőm van otthon, és az ő segítségük meg az én igyekezetem is elszállt a motorhiba miatt. Ez fáj a legjobban, de nincs már mit tenni. Most rövidesen elindulunk Európába, kedden hajnalban minden bizonnyal már Ferihegyen leszünk. Örülök annak, hogy nagy volt az érdeklődés a verseny iránt, s természetesen továbbra is állja a felajánlás, tehát megy tovább a nyereményjátékunk, mert az olvasókat nem szabad megkárosítani!

Szerbiában még a sport is politika. Na jó, lehet, hogy máshol is, de hogy nincs még egy ilyen ország szerte Európában, az 2011-ben is bebizonyosodott. A sportvezetők valószínűleg a politikusoktól tanulják, hogyan kell nagyokat mondani, olyan dolgokat állítani, aminek semmilyen valóságalapja nincs. A következő lépés ezeket a frázisokat addig szajkózni, míg az emberek már el is hiszik.

2011-ben nem volt jelentős világesemény a férfilabdarúgásban, ellenben a Bajnokok Ligájával, az élbajnokságokkal, a Copa Américával, az Európa-bajnoki selejtezőkkel érdemes foglalkozni egy, az elmúlt évre visszatekintő írásban, és azt sem lenne illő elfelejteni, hogy Németország otthont adott a női világbajnokságnak, amelyet óriási meglepetésre Japán nyert meg.

Mint ahogy minden évben, az előzőben is láthattunk rengeteg jó futballt és sok rossz focit is, történtek örömteli, de szomorúságra okot adó események is. A magyar válogatott ismét lemaradt egy nemzetközi tornáról, de formájával, a mutatott játékkal, az elért eredményekkel nem lehetünk elégedetlenek, régen teljesített ennyire elfogadhatóan – sőt, itt-ott úgy is fogalmazhatunk: ennyire jól – a magyar nemzeti tizenegy, ami reménykedésre adhat okot a 2014-es világbajnokság selejtezői előtt. A magyar futball előző évére azonban nemcsak emiatt fogunk emlékezni sajnos, hanem a bundabotrány egész éves gyűrűzése miatt is, de ami még ennél is fájdalmasabb, a magyar foci egyetlen aranylabdásának halála miatt is: 2011. október 31-én ugyanis szívinfarktus következtében a mennyei focipályára költözött a Császár, Albert Flórián.

Szabadkán egy sportmunkásokból és sportújságírókból álló nyolctagú bizottság megválasztotta 2011 legjobb szabadkai sportolóit. A Nemanja Simović , Dejan Vuković , Danijela Pinter , Nikola Stantić , Dragan Šolaja , Milka Matković , Ratko Bulajić , Tóth Tibor összetételű zsűri döntése alapján a lassan mögöttünk hagyott év legjobb pionírkorú sportolója a Spartacus Úszóklub kitűnősége, Milica Šoštarec lett, megelőzve Jovana Ilić et (Spartacus Atlétikai Klub) és Bojan Rašković ot (Spartacus Úszóklub).

Ismerik, ugye, a jereváni rádióról szóló szakállas szovjet viccet?! Azt, amikor bemondják, hogy Moszkvában Ladákat osztogatnak. Majd jön a helyesbítés: a hír igaz, csak nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Ladákat, hanem Moszkvicsokat, s nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

Nos, nem kis öniróniával ez jutott eszembe magunkról Saghmeister Gábor idei dakaros felkészülése kapcsán, hiszen tudósítottunk mi a róla érkező hírekről, de valahogy mindig hiba csúszott bele. Az új motorja végsebessége ugyanis nem 18, hanem 180km óránként, a Volkswagen nem egy hónapra, hanem négy hónapra adott csapatának egy Amarok típusú járgányt, s a Dakar idei hossza nem 5000, hanem 8300km.

• Akkor mit is tudsz mondani az új motorodról? – szegeztük a kérdést Gábornak, aki csak mellékesen jegyezte meg, tulajdonképpen ez nem is a negyedik ilyen versenye, hanem az ötödik, az elsőn ugyanis biztonsági okokból az egész mezőnyt visszafordították Lisszabonban, amikor még Afrika lett volna a helyszín.