A vasárnapi választások végeredménye Óbecsén sokak számára meglepően alakult: a Demokrata Párt és a Szerbiai Szociáldemokrata Párt koalíciója szerezte meg a szavazatok 23,32 százalékát, ezzel együtt a 36 fős képviselő-testület 11 mandátumát. A sorokat alaposan átrendezte két új induló: a Miša Vrebalov – Fordulat Óbecséért (a Liberális Demokrata Párt és a Szerb Megújhodási Mozgalom koalíciója) 16,81 százalékos szavazatarányt, a Szerb Haladó Párt 16,55 százalékos eredmény ért el – mindkettő 8 képviselői helyre jogosult. A Vajdasági Magyar Szövetség Óbecsén a negyedik helyen szerepelt, a rájuk adott szavazatok 15,94 százaléka szintén 8 képviselőre lett elegendő, és bár mindössze 2,44 százalékot ért el, kisebbségi pártként a VMDP is jogot szerzett egy mandátumra. A 13 induló közül a többi párt nem jutott képviselői helyhez.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke tegnap sajtótájékoztatóján bejelentette, meggyőződése, hogy a vasárnapi választásokon meglopták a pártot. Szerinte a szavazóhelyek bezárása és kedd este között a VMSZ nagyjából 30 ezer szavazatot veszített el. A pártelnök nem árulta el, hogy kit gyanúsít a szégyentelen tettel.
Pásztor kijelentése rossz emlékeket ébreszt. A kilencvenes években nagyon sokszor téma volt a választási csalás – gondoljunk csak az 1996/97-es téli sétákra –, 2000. október 5-e óta azonban egyszer sem kérdőjelezte meg senki hasonló okokból kifolyólag különösebb módon a választások eredményét.

Balašević, a népszerű dalszerző és énekes, a választások előtti napon egy koncertet ajándékozott Újvidéknek. Persze erélyesen cáfolta azokat a célzásokat, hogy a koncertnek bármiféle köze volna a választásokhoz, a politikához, bármelyik párthoz. Igen, ezt elhiszi az, aki nem ismeri Balašević dalait, ugyanis azok egytől egyig „politikamentesek”. De most hagyjuk ezen eszmefuttatást, mert nem az általam is nagyra becsült zenész furcsamód időzített koncertjéről akarok írni, hanem a választásokról. Őt csak azért említettem meg, mert írt egykoron egy dalt a cirkuszról, arról a cirkuszról, amelyik távozik városunkból. Ezt a dalt énekelte el fellépése záródalául.

A kultography.hu elnevezésű magyar webmagazin fölmérése szerint továbbra is a könyv a legnépszerűbb kultúrfogyasztási cikk Magyarországon. A megkérdezettek 18 százaléka válaszolta, hogy könyvek olvasásával érintkezik legközvetlenebbül a kultúrával, míg a közösségi sporteseményekre mindössze két százalékban voksoltak. Miként az MTI is hírül adta, ezen a fölmérésen a kirándulások, a mozi, a színház, a koncertek és a szabadtéri rendezvények egyaránt 12–13 százalékos támogatottságot élveznek. A válaszadók közel 10 százaléka az esti filmnézést, 2 százaléka pedig a közösségi sporteseményeket nevezte meg kedvenc időtöltésnek. Legtöbbeknek csupán hétvégén, vagy szabadság idején jut ideje valamilyen művelődési jellegű befogadó tevékenységre. A megkérdezettek 20 százaléka naponta fogyaszt kulturális tartalmakat, 31 százaléka pedig hetente. A fölmérésből az is kiderült, hogy kis mértékben ugyan, de nőtt a kulturális tájékozódás mértéke, valamint, hogy a megkérdezettek a korábbiakkal ellentétben inkább a kortárs programokban bizonyultak járatosabbnak, mint a klasszikusokban.

Adán a demokraták, Zentán a haladók, Szabadkán a szocialisták, Topolyán az államelnök. Csak néhány kampányhír a sok közül, melyekből arra is lehet következtetni, hogy a mostani választáskor többre taksálják majd a magyarok szavazatait. A szerb pártok ugyanis akkora rámenősséggel járják a magyarok által is lakott településeket, mint soha eddig. Mintha legalább is kettőt érne a szavazatunk. Pedig nem.

Javában dúl a választási kampány, kilométerszámra adnak át a politikusok aszfaltutakat, parkokat, szökőkutakat, jelentik be új gyárak indulását, és ígérnek rengeteg új munkahelyet, gyorsvasutakat és egekbe szökő életszínvonalat. Miközben mindenkit az foglalkoztat, mi lesz május 6-án, ki nyer és ki veszít, és végül ki alakíthat kormányt, senki sem beszél arról, hogy május 6-a után mi lesz. A válasz viszonylag egyszerű: ígérhetnek a pártok amit akarnak, az új kormányra átkozottul kemény feladatok várnak, a lakosságra pedig újabb megszorítások.

Ismét tornyosulnak a viharfelhők az egészségügy felett, egyre többen csatlakoznak ugyanis a két héttel ezelőtt megkezdett sztrájkhoz. Az ágazatban dolgozók a kollektív szerződés életbe léptetését követelik, és erélyesen tiltakoznak, mert attól tartanak, hogy a korrekciós koefficiensekről szóló kormányrendelet hatályba lépésével, amely július 1-jétől esedékes, 10 százalékkal csökken az alapfizetésük.

„Hollandia és Magyarország visszavágót játszhat. Amszterdamban 29 fokot mértek, Budapesten 25-öt. A gouda (ismert holland sajtféleség – a szerz. megj.) kilója 27, a tokaji bor palackja 25 euró”... Ilyen és ezekhez hasonló kódolt üzenetek ezrei keringtek a Twitteren a francia elnökválasztás vasárnapi első fordulója vége táján, amikor a mozaik jól kivehető képpé állt már össze, azaz kiderült, hogy a szocialista jelölt François Hollande (kinek vezetéknevéből alkották a szójátékokat) nagyobb (végül 28,63 százalékos) támogatottságot kapott, a második mandátumáért küzdő Nicolas Sarkozynél (kinek magyar származását használták fel a kódoláshoz), aki a voksok 27,08 százalékát szerezte meg.

A hatalom felelős tisztségviselői egymás szájából mohón kapkodva a szavakat, azt bizonygatják nekünk, hogy Luka Bojović gengszter és kenyeres pajtásainak spanyolországi letartóztatása után felgöngyölítették a zimonyi bűnbanda maradékát, olyan végzetes csapást mértek az alvilágra, hogy ezt többé nem heverheti ki.

Slobodan Milo šević 1987-ben Kosovo Poljeban azt mondta a népnek: „Senki sem verhet benneteket! ” A térség újabb kori történelmének egyik legismertebb politikai kijelentéséhez köthető Milo šević felemelkedése. Nyilván a néhai diktátor szállóigévé magasztosult gondolata járhatott Tomislav Nikoli ć fejében is, amikor a napokban Kosovska Mitrovicán a következő szavakat intézte szimpatizánsaihoz: „Ha azt mondom, hogy barikádok állíttassanak föl, akkor elsőként állok ki rájuk, s így kénytelenek lesznek legelőször engem verni, és csak utánam a népet!”