Krízishelyzet alakult ki a demokraták háza táján, s ahogyan az az ilyen esetekben lenni szokott, a „válságstáb” is igen hamar összeült: a párt szűkebb elnöksége már az elnökválasztás második fordulójának másnapján ülésezett, melyen „kielemezte a választási eredményeket”. Ennél sokkal több, hivatalosan, nem derült ki magának a találkozónak az eredményéről, az utána kiadott szűkszavú közleménybe csupán annyi fért bele, hogy a demokraták tárgyalást kezdenek a szocialistákkal az új kormány megalakításáról.

Földrengés rázta meg Szerbiát – kommentálta az egyik külföldi lap a vasárnapi szerbiai elnökválasztást. Sokak számára valóban nem kis meglepetéssel bírt a hír még vasárnap éjjel, hogy Nikolićra annyian voksoltak, hogy a végeredmény alig valamivel kilenc óra után már nyilvánvalóvá vált. Azt is tudtuk, hogy ez az eredmény megkérdőjelezhet minden eddigi küzdelmet, hogy felzárkózzunk a világ fejlettebb feléhez.

Nikolić harmadszor szállt versenybe Tadić ellenében az elnökválasztáson. Ő volt eddig az örök második. Most harmadjára sikerült neki.

A legtöbb iskola betartja a minisztériumi rendeletben előírtakat, és éttermek, kávézók, pizzériák helyett a végzős nyolcadikosok az iskola épületében tartják meg a bankettjüket. A minisztérium ugyanis döntött: az ünnepségnek – értsd: az esti bulinak is – csakis az iskola épületében szabad zajlania.
Nos, azt gondolnánk, hogy egyszerű a képlet: csak a helyszín változik. Amit megszerveznének a külső helyszíneken, azt most ugyanúgy megteszik csak máshol, vagyis ez esetben az iskola ebédlőjében, tornatermében, halljában… Ám ez nem ilyen egyszerű.

Kedvenc informatikai viccem szerint 10 féle ember van, aki ismeri a bináris számrendszert, és aki nem. Valahogy így vagyok a közösségi portálokkal, kiváltképp a Facebookkal kapcsolatban. Vagy nyitott valaki fiókot, vagy nem. Köztes állapot nincs, hacsak számba nem vesszük, azokat akik megunták a virtuális életet vagy elegük lett a közösségi oldalból, és kitörlik adatlapjukat.

Nincs okunk az örömujjongásra – nyilatkozta Božo Prelević, miután belgrádi bíróság felmentő ítéletet hozott a Bitiqi fivérek meggyilkolásában bűnrészességgel vádolt védence ügyében. Neki elhihetjük, tudja, mit beszél, mire céloz. Mint a kormány tényfeltáró bizottságának elnöke ugyanis elismerésre méltó eltökéltséggel, bátorsággal rákényszerítette a katonai hatóságokat annak elismerésére, hogy a topčideri kaszárnyában likvidáltak két kiskatonát.

Kit támogat az elnökválasztás második körében?

Boris Tadićot 57,5%
Egyikőjüket sem 31,7%
Tomislav Nikolićot 10,8%

Megpróbálom összegezni a mögöttünk lévő hetet. Van két köztársasági elnökjelöltünk, akik 20-án várhatóan „egymásnak esnek” a választás második körében. Volt egy internetes szavazásunk, ahol Boris Tadić körülbelül olyan támogatottságot élvez mint egy, pénteken megjelent, a biztos szavazók körében készített országos felmérésen. A mi, nem reprezentatív felmérésünkből az derül ki, hogy az emberek egyharmada nem szimpatizál sem Boris Tadićtyal, sem Tomislav Nikolićtyal.

Számos elemzés jelent meg arról ki nyert és ki veszített a múlt vasárnapi választásokon. A legtöbb helyen – és ide sorolhatjuk a nyugati sajtót is – Ivica Dačićot és a szocialistákat jelölik meg a legnagyobb győztesként, pedig igazából a „Slobo-párt” eredményére számítani lehetett.

Dačić bizonyította, hogy – szimpatikus-e nekünk ő vagy sem – a politikában töltött 20 év alatt rengeteget tanult, elsősorban egykori mentorától, Miloševićtől. Emlékezhetünk még a 90-es évekre, amikor szinte törvényszerű volt, hogy az épp aktuális választások előtti időszakban hetente fizettek nyugdíjat, mellé „kísérő” gyanánt pedig olajat, cukrot, lisztet, a célközönség, a nyugdíjasok tömege pedig szavazatokkal hálálta meg a törődést. Emellett pedig mára, a 2000 óta elvesztegetett több mint 10 év után nem csak az a bizonyos jugónosztalgia van jelen a társadalomban, hanem az idő múlásának köszönhetően jelentős mértékű a kilencvenes évek iránti nosztalgia is. A célcsoport fejében pedig a két időszak szinte összemosódik, a „régen jobb volt” jelszó égisze alatt.