Már a népi bölcsességre se lehet számítani! Mert ha igaz lenne, hogy január, február, itt a nyár, ahogy a Zacsek anyósa szokta mondogatni, akkor most nem vacognánk, mint amama kocsonyája. Mert a zidei február olyan szibériai zimankóval kopogtatott be, hogy tán még a radik is meggondolják a Putyinlandhoz való csatlakozást.
Hiába, a zőseim se haladnak a korral! Uopste nem akarják megérteni, hogy a napkitörés miatt zúgtam be földrajzból, és nem azért, mert nem készültem. Ahogy az orvosok megjósolták, engem is olyan álmosság fogott el a napvihartól a földrajzórán, mint amamát szokta, amikor atata meg a Zacsek zomzéd elkezdi mesélni a jönöhás katonaélményeit.
Amama nem győz sopánkodni a Concordia luxushajó hajótöröttei miatt, akiket a könnyelmű olasz kapitány ilyen nagy veszélybe sodort. Sziklának vitte az óceánjárót, hogy megviccelje főpincér barátját.
Amama szerint illene csomagot küldeni a Sejsej Vójónak a hágai fogdába. Egy kis aprósüteményt meg befőttet, az jót tesz a gyengélkedőknek. – Mit gondolsz, Tegyula, szereti a linzert vagy inkább a mákos strúdlit? A Ljajics Raszim el is vihetné neki. – Elment az eszed, Tematild? – izgula atata. – Szeretetcsomagot küldeni eme elvetemült bajkeverőnek, aki annak idején nekünk kínálgatta a szendvicseket, ha eltakarodunk az ő Nagy-Zerbiájából?
Amama egész héten azon sóhajtoza, hogy már megint elviharzott egy év, amikoris mindenki öregebb lett: atata, a szomszédok meg a zösszes barátnői. Még szerencse, hogy ő egészen jól tartja magát.
Az új évben azt kívánom, A szerencse molesztáljon. Menjen agyadra a gazdagság, Nyugton ne hagyjon a boldogság! BÚÉK!
„A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép. Nem is sárba, latyakba, ropog a hó alatta!” Ezt a régi karácsonyi dalt énekelé amama a zünnepi bejgli gyúrása közben, nagyokat sóhajtozva, hogy a boldog fiatalsága alatt milyen szép havas karácsonyok voltak! Nem ilyen latyakosak, mint a mostani. Mire aző baritonján atata is rázendíte fenyőfadíszítés közben a szobában:
Amamát annyira letörte a tagjelöltség, hogy napok óta csak rántottlevessel meg krumplifőzelékkel örvendezteti meg a családot. − Mi van veled, Tematild, meddig akarsz koplaltani minket eme borzalmas húsmentes ételekkel? – lázadoza atata. – Tudtommal a nagyböjt még odébb van. − Jó lesz, ha hozzászoktok a böjtöléshez – kontráza amama. – Amilyen világ következik, miután kikosaraztak bennünket Brüsszelben! Úgy becsapták előttünk az uniós éden kapuját, mint te szoktad, Tegyula, ha a bazilikára gyűjtenek. Azt mesélik a piacon, hogy minden meg fog drágulni.
Ne is mondjam, hogy már megint mekkorát csalódtam a Mikulásban! Aki nálunk személyesen atata. Mert hiába próbáltam egész héten példásan viselkedni, csak néhány egészségtelen csokidrazsé került a téli csukámba, ami a fél lukas fogamra se elég. Elektronikából meg egy kilobájt se!
Amama nem győz lelkendezni, hogy milyen melegszívű, gondoskodó elnöke van az országnak! Ahogy beköszöntött a cudar zimankó Koszovóban, rögtön hazaküldte az önfeláldozó barikádosokat, nehogy megfázzanak. Mert nem elég a talaj menti fagy, hanem még a durva káforosok is folyton hideg vízzel locsolják őket.
