Szamaraknak szentelt nappal csalogatta nemrég a Sremska Mitrovica melletti Zasavica különleges természeti rezervátum az embereket, és ezzel párhuzamosan egy rendkívüli kiállítást is kínáltak az odalátogatóknak. Ez a rendkívüli kiállítás a hannoveri Paleontológiai Múzeumból érkezett, mintegy hatvan életnagyságú dinoszauruszt tartalmaz, és április, május, június folyamán tekinthető meg a lehető legtermészetesebb közegben.

Az ismert, rekonstruált dinoszauruszok példányaiból álló kiállítás sorra járja a kontinenst, Belgrád után érkezett Zasavicába.

Fejtő Ferenc írja: „Gimnazista koromban egyre jobban élveztem a zágrábi nyaralásokat. Egyik kedvenc helyem a Tuškanec park volt, ahol kroketteztem, fokozódó érdeklődéssel nézegettem a lányokat, és kissé irigykedve figyeltem a nővéremet, amint elmélyülten társalkodik első szerelmével.

Akik figyelmesen, tüzetesen megnézték a kincsesszobában a tárolókat, azok csodálkozhattak, hogy Papp László bokszkesztyűje nem is olyan nagy és hogy ezekkel az egyszerű kesztyűkkel háromszoros olimpiai bajnok lett a magyar Botond.

Ott voltak a 200 millió éves cápafogak is Marokkóból.

Az egyik kedves látogató kérdezte, hol van a Niagara vízeséstől küldött féldecis üvegben a dübörgő víz, ahogy az indiánok hívták a Niagarát. Sajnos moravicára nem vittük el.

Fiatal újságírókoromban nagyon sokszor jártam le Belgrádba, bennünket, kezdőket küldtek mindenféle jelentéktelen szakszervezeti meg egyéb sóhivatali összejövetelekre, sajtóértekezletekre. Tízsoros jelentés volt egész napos munkánk, buszozásunk terméke, és legtöbbször még napidíj sem járt érte. Mások igen, de én valahogy soha nem dünnyögtem, nem tiltakoztam az ilyen küldetések ellen. Élveztem, hogy egyórás út után világvárosi forgatagba csöppentem, egészen más volt ott az utcák hangulata, mint itthon, az akkor még viszonylag kisvárosnak számító székvárosban. A világsikerű filmeket egy hónap után már vetítették a fővárosban, gyakran betértem a mozikba. A genfi autószalon után egy-két hétre a belgrádi parkolókban már élőben csodálhattam ugyanazokat az akkori legújabb modelleket, egyszóval világváros volt néhai hazánk fővárosa, tavasztól őszig tele átutazó, hátizsákos külföldi, nyugati fiatalokkal, akik nem győztek csodálkozni, hogy a vasfüggöny mögé jöttek bekukkantani, és talán mégis szabadabban érezhették magukat, mint otthon Stockholmban, Bécsben vagy Londonban. De az itteni fiatalok sem maradtak le mögöttük, sem öltözködésben, sem világnézetben, sem viselkedésben, különösen nem a belgrádiak.

A bácskossuthfalviak vendéglátóikkal a zágrábi Kisebbségi Tanács épülete előtt

Az immár nagy hagyománnyal bíró, az idén nyolcvanadik évfordulóját ünneplő zágrábi Ady Endre Kultúrkör a múlt szombaton és vasárnap Hangya Andrásra, egykori kultúrköri titkárra és elnökre emlékezett képeinek kiállításával, születésének 100. évfordulóján. Mintegy száz festményének és rajzának reprodukciójából és a Hangya-hagyaték dokumentumaiból rendeztek kiállítást az Ady Körben, a város Kisebbségi Tanácsának hírlevele, a Zágrábi Magyar Közlöny viszont gazdagon illusztrált különszámot jelentetett meg Kalapis Rókus szerkesztésében a születési évforduló tiszteletére. Az eseményt érdeklődőként számos jelenlegi tagon kívül megtisztelte Jósvai Lídia, az egykori újvidéki majd budapesti újságíró-riporter is, jelenleg Magyarország zágrábi nagykövetségének kulturális attaséja.

A legjelesebb főzdék megjelentek a cégbemutatókon (a szerző felvételei)

Munkaszombat, mennydörgés, felhőszakadás és világgazdasági válság – mintha minden összeesküdött volna az I. Pálinka-világkupa ellen, igen ám, de Gyulát és a szervezőket, no meg a pálinka lovagjait, pártolóit nem olyan fából faragták, hogy feladták volna. Három napra Gyula lett Magyarország fővárosa: a vár tövében őrizték a főváros kulcsát.

Peugeot 204-es 1973-ból (a szerző felvételei)

Az idén a város idegenforgalmi szervezete rendezte meg a veterán autók, motorkerékpárok és tűzoltókocsik szemléjét, amelyet egyébiránt már nyolcadik alkalommal tartottak meg Zombor főterén, aminek hivatalos neve Szentháromság tér, de a helybeliek egyszerűen Kopasz térnek nevezik. A város szívébe kerített térség ugyanis sehogy se válik közösségi térséggé, egy ideig ugyan park és szökőkút állt ezen a helyen, majd visszakerült a macskakőburkolat – a lerombolt Szentháromság-szobor viszont nem –, és ettől fogva kopasz a tér, ahol legfeljebb politikai mítingek alkalmával gyűltek össze emberek, ezért egy ideig parkolóként szolgált, de mostanság szerencsére csupán a veterán járművek nyernek bebocsátást a térre.