Valahol, egy kerekasztal-beszélgetésen hallottam egy igen érdekes megjegyzést, amelyre szinte senki sem figyelt fel. Rajtam kívül. A politikus szakértő ugyanis – csak úgy mellékesen – megállapította, hogy: itt a Balkánon sohasem tudni mikor kezdődik egy háború és mikor fejeződik be. Boszniában és a volt jugoszláv térségben például jelenleg is tart a háború, csak nem lőnek! Ahogyan mondani szokták: szöget ütött a fejembe, és azonnal találtam is néhány igazoló példát, hogy ebben a mi térségünkben valóban most is tart a háború.

Hangosan is ki merem mondani, hogy nagy túlzás és mellébeszélés azt állítani, hogy az állam gondoskodik a polgárairól. Mert lényegében ennek az ellenkezője van közelebb az igazsághoz, hiszen a polgárok tartják el az államot, és adó formájában tejelnek, mint a jámbor fajta tarka marha. Már-már meg sem próbáljuk követni, hogy miért és mennyi adót fizetünk, ezért azt sem vesszük észre, hogy az állam mit ad nekünk ezért, és mennyit tart meg magának, illetve a hétfejű sárkány pártoknak, minisztereknek, ügynökségeknek, a parlamentnek és a képviselőknek. Arra is oda kellene figyelni, hogy az állam mind többet kér, noha kiadásai csökkentek: nincs százezres létszámon feletti néphadsereg, nincs háború és nemzetközi zárlat.

Még az a szerencsém, hogy nem dohányzom, mert különben még arra sem lenne időm, hogy Újvidéktől Szabadkáig elszívjak egy cigarettát – ha elkészül ez a gyorsvasút Nistől és Belgrádtól egészen Bécsig, Újvidéken, Szabadkán és Budapesten keresztül. Ahogyan én megértet tem a gyorsvasút jelentőségét ecsetelő politikusainkat, olyan sebesen száguldanak majd ezek a vonatok, hogy az Újvidéken felszálló utasok csak Verbászon, Kishegyesen és Topolyán vesznek levegőt, Szabadkán pedig elégedetten sóhajtanak: máris megérkeztünk!

Milyen előrelátó volt és jó politikai érzékkel rendelkezett az a nemzedék, amely az 1950-es és 70-es években oroszul kezdett tanulni, nem csak az általános és a középiskolában, hanem az egyetemen is. Megérezték, hogy a kolhozból Gazprom lesz, és hogy az orosz nyelv akkor is megmarad, ha a nagy Szovjetunió széthullik. Megjegyzem, igen furcsa orosz nyelvtudás volt ez abban az időben a lelkes szocialista táborban. Fantasztikus akarattal a fiatalok nagy többsége elérte azt, hogy 6-8 év alatt egy szót sem tanult meg oroszul.

Ezek az újgazdagok és újsütetű milliomosok rosszabbak a valamikori földesuraknál és gyártulajdonosoknál – szokta mondogatni egyik nyugdíjas ismerősöm. Aki a munkás önigazgatás idején alapozta meg jövőjét, annak ellenére, hogy meggazdagodott volna. Sőt, egy kicsit szégyenli is, hogy az ő nyugdíja több a nagy áruházak pénztárainál dolgozó lányok, havi 16–18 000 dinárjánál.

Az idősebbek bizonyára emlékeznek még arra a régi kommunista élcelődésre, hogy: „ami a tiéd, az az enyém is, de ami az enyém, az nem a tiéd”. Szerintem ez volt az egyik ősi megnyilvánulása az úgynevezett kettős mércének, amely különösen Jugoszlávia szétesése és a délszláv testvérháború óta éli aranykorát.

Az utóbbi időben valahogy ismét divatba jött valamiféle titói diktatúra emlegetése, elmarasztalása és bírálata. Viszont sok igazság van abban, hogy ha egy párt és jelképesen egy ember kezében van a hatalom, akkor az már igen közel áll a diktatúrához. Ezek szerint beszélhetnénk, sőt beszélünk is az úgynevezett titói diktatúráról és érdekes, hogy azok a leghangosabbak, akikből éppen az átkos szocialista diktatúra csinált jelenleg is futó politikusokat vagy újgazdag üzletembereket, vállalkozókat.

Egyszer valahol olvastam a tréfának szánt szellemes javaslatot, hogy Szerbiát tulajdonképpen Delta Holding köztársaságnak kellene nevezni, mert az jobban megfelel a valóságnak, hiszen Szerbia már nem is igazi Szerbia – Koszovó nélkül. Az immár a leggazdagabbak világranglistáján is jelenlévő Delta Holding kompánia viszont végérvényesen bizonyította életképességeit. Mindenekelőtt azt, hogy ebben a térségben, pontosabban Szerbiában, 10–15 év alatt világméretekben is hihetetlenül meg lehet gazdagodni és akkor is nyereséggel dolgozni, amikor maga az ország a csőd szélén van, sőt a világ legerősebb cégei is nehezen tudnak talpon maradni. A Delta tulajdonképpen a cirill ABC legfontosabb betűje.