Putyin lerótta kegyeletét Katynban

„E sírok között, azok előtt, akik eljönnek megemlékezni szeretteikről, képmutatás lenne azt mondani, felejtsük el. Kötelességünk őrizni a múlt emlékét, és természetesen nem felejtünk, bármilyen keserű is az igazság. A múltat megváltoztatni nem lehet, de meg tudjuk őrizni és helyre tudjuk állítani az igazságot, s vele a történelmi igazságosságot" – mondta Putyin.

Hangsúlyozta: „bármily nehéz legyen is, közelednünk kell egymáshoz, nem felejtve, de megértve, hogy nem lehet csak a múltba tekintve élni".

Tusk arra figyelmeztetett, hogy lengyelekre és oroszokra „a megbékélés útja" vár. Putyinhoz fordulva azt mondta: az áldozatok „néznek és várnak", hogy képes-e a két ország felcserélni „az erőszakot és a hazugságot a kibékülésre". Útmutatóként az „emlékezésnek és az igazságnak" kell szolgálnia.

Putyin elismerte, hogy évtizedeken át „cinikus hazugságokkal próbálták leplezni a valóságot", de úgy vélte, ugyanilyen hazugság lenne Katinyért az orosz népet felelőssé tenni. Hangsúlyozta: a katinyi bűntetteket és általában a sztálinizmus bűneit nem lehet igazolni, Oroszországban a totalitárius rezsim bűneit világosan megbélyegezték politikailag, jogilag és erkölcsileg, és ez az értékelés nem változik. Emlékeztetett arra, hogy a repressziónak milliós nagyságrendben estek áldozatul a Szovjetunió lakosai is.

A két kormányfő számos közéleti személyiség, köztük Andrzej Wajda filmrendező kíséretében előbb a lengyel áldozatok emlékhelyén helyezett el virágokat, ahol több vallás papjai imádkoztak, majd az oroszok emlékhelyére vittek virágot. Az ünnepélyes megemlékezés után közösen lerakták egy új templom alapkövét.

Katiny nevét lengyelesen, Katynként ismeri a világ, annál is inkább, mert az egykori Szovjetunióban ritkán, s a lengyelekével homlokegyenest ellenkező felfogást vallva foglalkoztak a témával.

1940-ben a katinyi erdőben és másutt a Molotov–Ribbentrop paktum nyomán orosz fennhatóság alá került területeken becslések szerint összesen több mint 20 ezer lengyel hadifoglyot és civilt végeztek ki a Szovjetunió Kommunista Pártja politikai bizottságának döntése alapján.

A Szovjetunió sokáig állította, hogy a lengyelek a Szovjetuniót megtámadó németeknek estek áldozatul. Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó elnöke 1990-ben elismerte Moszkva felelősségét a katinyi tömegmészárlásért, de a vonatkozó dokumentumok jelentős része ma is titkos, noha Varsó jó ideje követeli felszabadításukat. A hivatalos nyomozást az orosz ügyészség 2004-ben lezárta, az áldozatok rokonai eredmény nélkül kimerítettek minden jogi lehetőséget a nyomozás folytatásának kicsikarására.

Mindazonáltal pénteken az orosz Kultúra tévécsatorna bemutatta Andrzej Wajda Katyn című filmjét. Wajda édesapja a kivégzettek között volt.

A katinyi ügy orosz megközelítésében bekövetkezett változást Putyin először tavaly szeptemberben, a Gazeta Wyborcza című lengyel lapban közölt írásában jelezte. Ekkor hoztak létre egy történészekből álló bizottságot a közös történelem bonyolult kérdéseinek feldolgozására. Putyin cikkében emlékeztetett arra, hogy Oroszországban nem felejtették el az 1920-as orosz–lengyel háborúban elesett vörös katonákat, és az orosz fél folyamatosan emlékeztet arra is, hogy Katinyban nem csupán lengyel, hanem orosz áldozatok is nyugszanak.