Vóli Mátyás háza

Dušan Radić házán, amely a Köztársaság tér 16-os szám alatt, a homlokzatban kiépített bemélyedésben található. Nepomuki Szent János, Jan Wolfin IV. Vencel cseh király udvarában volt pap, s mivel az uralkodónak nem szolgáltatta ki a királyné gyónási titkát, a Moldva folyóba dobták. Szobra a prágai Károly-hídon található, ő Csehország védőszentje, a hídépítők védőszentje, a gyónási titok mártírja, 1721-ben szentté avatták. Szobra a vizek mellett áll, hogy megvédje a lakosokat az árvizektől.

Egyébként, Nepomuki Szent Jánosnak a Dušan Radić háza homlokzatán levő szobra nem az egyetlen e szentet ábrázoló szobor a városban, és nem is az egyetlen jele a város területén egykoron található vizeknek. A figyelmes szemlélő láthatja a Május elseje utca 44-es számú épületén azt a pontyot ábrázoló domborművet, amely mind a négy ablak fölött a háromszögletű timpanonok alatt megtalálható. A kapu fölötti gipsz frízen is a vizekkel kapcsolatos ábrák láthatók, a jobb és a bal szélen levő figurák halászt ábrázolnak, magasan a fejük fölé emelt kezükben a kifogott halak, mellette vízi szörnyeteg női testtel, lólábbal, szárnnyal és sárkányfarokkal, a középső részen pedig három ifjú, vállukon két hattyúval. Ez a homlokzati díszítés, az emberi figurák mérete, a naiv ábrázolásmód miatt bizton állítható, hogy egyedi, eredeti, amely e ház számára készült, ellentétben a XIX. században a szabadkai mesterek által sorozatban gyártott és a háztulajdonosok által tömegesen rendelt díszítésekkel. A ház korábbi tulajdonosa szerint egykoron ebben az épületben halászember élt. A ház előtt, a Május elseje utcán a Fűzfás-ér folyt egykoron. E homlokzat tehát emléket állít e valamikori vízfolyásnak. A Fűzfás-ér nem volt alkalmas halászatra, a ház egykori tulajdonosa a Palicsi-tavon űzte ezt a mesterséget. Lehet, hogy ma ezt megmosolyogjuk, de tény az, hogy 1899-ben a Palicsi-tóból 73 804 kilogramm halat fogtak ki. Ez a halász a kifogott halak eladásából egészen jól meg tudott élni, ezt bizonyítja ez a ház a Május elseje utcában, amelyet 1887-ben Vóli Mátyás épített, Gáli Adolf tervei alapján. A terveken is látszik a nyitott csatorna, amelyben a Fűzfás-ér folyt az utca közepén. A ház neoreneszánsz stílusban épült. A lizénák, azaz a falfelületet tagoló keskeny, kis kiugrású falsávok az adaptálás során eltűntek, de a díszítések megmaradtak. Az ablak fölötti halfigurák még a tervrajzon is helyet kaptak, ami azt bizonyítja, hogy a titokzatos halász Vóli Mátyás volt. A ház alatt szerény pince található, amely az utca alacsony fekvése miatt gyakran megtelt vízzel. A ház alaprajza L alakú, a kapubejárat mellett két utcára néző szoba van, míg a hálószoba, a konyha, a kamra, a cselédszoba az udvari szárnyban volt található. A szobákba a fedett tornácról lehetett bejárni, míg a konyhába, kamrába és cselédszobába az udvarról.

A Makszim Gorkij, Belgrádi út, Blaško Rajić és Zentai út által határolt terület részletes rendezési terve alapján ez a ház lebontható és a helyén a jövőben parkot kellene kialakítani. Ezzel eltűnne a jelképe egy egészen más kornak, amikor a Palicsi-tó sok szabadkai élelmezéséről gondoskodott.