Ha már poénkodunk hál'Istennek, érdemes lenne azt is észrevenni, hogy paripalovon pózik ez a snájdig oláj menyecske. Nem tudom, zoknniját nem látom, de kíváncsi vagyok a veszkócsizmába gründölt-é kapcát?

Szólni köllene neki, hogy az a szerencsétlen dög nem biztos, hogy élvezi, ha rátehénkednek, míg elalél. Elénáról eddig a Csau rosszemlékű neje jutott az eszembe. Ez a liba töppedt valagával tett róla, hogy szelektív memóriám hangyányit bővüljön. Előnyömre.

Azt hittem a színes kis csukrok rovatát olvasom. Hökkentem látom, hogy a művelődés rovat.

Gratulálok a Magyar Szó új(?) szerkesztéspolitikájához. Csak így tovább, hármas sebességben a Bulvár buleváron! Érzésem szerint a Sziget Fesztivál sem lett kellő módon és mennyiségben a nyájas közönség előtt bemutatva. A szerk. kedvéért: prezentálva.

Visszasiramlik a hárompluszkettő időszaka, vagy csak egyszerűen a magyar irodalom tart itt ma, a napilapunk megítélése szerint?

Valószínűleg "csucsavac" van megette. Mert Brüsszelből ugyanazok az altesti hangok hallatszanak, mint a falusi budikból a lakodalom másnapos reggelén. Végre megértjük a Diadalív és a szarkofág közötti áttételes hasonlóságot. Zseniális rajz!

A cikk jó, a hangvétele pontosan tükrözi azt a lelkületet, pontosabban hozzáállást, ami a többségi(?!) nemzet részéről nap mint nap ér bennünket. Már meg sem botránkozunk a diszkrimináció állami lepelbe csomagolt módozatán, amikor úgy stafírozzák diszkréten a vajdasági művelődést, történelmi múltat, hagyatékunkat, épített örökségünket, kultúránk egyéb becses darabjait, hogy a lelkes külföldi nem lát belőle egyebet, mint ősi szerb jussot.

És, hogy idáig zülljünk, abban bizony ludas a szabadkai magyar értelmiség színe-virága, akik engedték-engedik anno a kutyaütő Fekete Jovánt a központba álmodni, a Szabadka történelméből "kihagyhatatlan" Dusán cárt fröccsönteni a bíróság elé. (Szükség volt rá, hisz jó egy heti járóföldre Szabadkához kezdődött az akkori államocska határövezete.) Nem az első és nem az utolsó eset. Ezek belénk akarják szuggerálni, hogy a magyar kapálni, rakodni, takarítani jó, az asszonyok szebbjei ágyasokként használhatók, a piros csizma az egyetlen értékünk, és amúgy is: Mindannyian Pisták vagyunk. Nem Istvánok.

Tényleg csak a tapasztalat mondatja velem, de aki nem hiszi - járjon utána és csütörtök reggel, a nagypiac napján próbáljon egy kicsit közlöködni a postakerttől a Városháza előtti kisparkig meg vissza: Meg fogja érezni a bőrén, milyen lehetett a főhősnek a Félelem bérében nitroglicerines teherkocsival megpakoltan. A szűk, leterhelt főutcán, zöldségekkel, gyümölcsládákkal megpakolt halált megvető foszöld-színű Wartburg karavánokkal szlalomoznak a táblákra fittyet okádó peremlakók, akik egyenként mind-mind becsületes falusi emberek, de megszokásból és az erősebb jogán vezetnek munkagépet, ami gyalogosra, kerékpárosra egyaránt veszedelem. És akkor még nem beszéltem a kosaras-biciklis anyókákról, akik vakon és süketen...

A film trailere, vagyis rövid előzetese megtekinthető a www.tomegsirok.hu oldalon.

Tisztelt Ferenc!

Szerb ez a ketyere amin irok, pardon amiert nincs ekezet.

Csak taviratilag. Koszonom az adresszt, megtekintettem. Es nem nekem kell egy apparatcsikk doktorhoz fordulnom majdan, hanem egy szep napon ennek a nyalonc Csengerinek, hogy a megkekult valagarol hideg prizniccel leborogatassek a cipotalpam nyomat.

Es ha ez a vagyam kimeriti a verbalis fenyegetes buntetojogi passzusat, citaljon a birak ele. Neki mar akkor keso lessz. Rola az egesz vajdasagi magyarsag iteletet mondott mar. Ilyen disznosag miatt meg a kobor kutyak is meg fogjak harapni.

Lépcsőházi effektus, azt hiszem így hívják, ha megkésetten bár, de eszünkbe jut még valami fontos dolog.

Szóval: nem ártana, ha a féldecis rezsimek végén, a szavazófülke magányában kicsit a szívünkre is hagyatkoznánk a rengeteg eszünk mellett, és úgy karikáznánk vagy ixelnénk, hogy az ilyen bitangoknak esélyük se legyen a közjó kenyerét enni.

Elolvastam a hozzászólások szabályait és ott többek között az is áll, hogy tartózkodni köll mások kommentjeit bárminemű módon illetni, de most áthágom ezt a tiltást, lett légyen töröltetés a karmám.

Ide másolom, mert az ilyen magvas gondolatok megérdemlik a kópiát. Aszongya: ..."Legcélszerűbb feloszlatni a pénznyelő magyarkodó(sic!) és önmagukért való(megint sic!), szervezeteket és figyelembe véve az erőviszonyokat- Integrálódni(!), de ügyesen! A magyar kultúra és nyelv ápolása és megörzése, különben is magánüggyé(!!!) aszalodott. Minek ez a kétszinü nyafogás?!"...

Volna pár ajánlatom a sorok írójának, hogy ő magánügyként hol integrálódjon, vagy aszalodjon. De nagy marha lehetsz te Kis Bertalan!

A Kispál és a borz is rendszeresen jár haknizni ide, pedig a székelyeket - is - vérig sértették, amikor a hírhedett turistás trikójukban gyalázták a határon túliakat... Arrafelé azóta sem kívánatosak, csak mi lihegjük túl az olyan ószövetségi intelmeket, hogy a pofán csattintott képünk épen maradt felét is képesek vagyunk oda fordítani még egy nyaklevesért. A zentai önkormányzat ráadásul éppen most készül valagba rugatni magát egy olyan rágógumi-sztárral, aki MSZP-majálison karaókizik azoknak, akik december 5-én ellenünk mocskolódtak.

Ha már mazochizmus, akkor inkább Korda Gyuri. Ja! Itt valaki emlegette Palya Beát. SzDSz kampányarc volt... És ez önmagában a föntebb írottakhoz passzol.

Hö!

Most látom, hogy a hétvégi melléklet címlapjára meg odatették Lovasit. (az előbb tévesen Lovassit írtam... meg a Borz is nagy betű, ejnye.)

Lehet, hogy így kerek a világ? Kozsó, Lovasi, Zorán, Gerendás, Papp Rita, Aradszky Laci bácsi, meg Padödö a sztár? Ez lenne Kodály népe?

Hát kedves "sunshine".

Kellemesen meglepődtem sorain. Mindig díjazom, ha valaki a veszett balta nyele mellé maga is kútba ugrik. Olyan aranyosak a máig harcoló partizánok. De már 4o véleménnyel szemben nekiindulni (ide se számolom az ikercím alatt bekommentelgetett tucatnyi jóembert) higyjen nekem: dőreség. Ali Babának sikerült, de az is csak egy perzsa mese. Paulus tábornok jó katona volt, de Sztálingrádnál ő is belátta.

Ennyit nem ér meg Gyöngyike szeme.

Bizonyára ott sem lehet egyszerű sorköteles katonának lenni. Annál is inkább, mert az északi tesóval még nem sikerült zöld ágra vergődni. A följebbi Korea vezetését-népét látva pedig a hadiállapot még egy darabig alapállás lesz.

De ez a hanyattvetett szivar nem kiskatona, hanem profi. Ne kívánkozzunk Uraim Dél-Koreába! Jók a mosógépek, technikai kütyük, de bármikor mozgósíthatnak bennünket. Amiből nekem egy életre elegem van. Ugye vagyunk így ezzel?

"Csiki"!

Ráéreztél a lényegre. Tényleg nem vagyunk akkora faktorok Európa szemében, hogy - egy még csak előszobázgató tagjelölt ország fogyatkozó kisebbségeként - komoly kül- vagy nemzetpolitikai babérokra pályázhatnánk. Ezért nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a vajdasági magyarság ügye mellett síkra szálló Európa Parlamenti képviselők segítségét gőgünkben elutasítsuk. Lett légyen szó bármelyikről: Becseyről, a szoci Tabajdiról, vagy éppen Bokros Lojziról. Gál Kinga egymaga többet tud tenni Brüsszelben, mint a komplett ide való vajdasági magyar politikumunk, és ez nem dehonesztáló megállapítás, hanem rideg tény, ami a jelenlegi Európa Ház struktúrájából, hitvallásából és kisezernyi akaratából adódik.

Nekünk egy litván küldött jó szándéka is annyit ér, mint bármelyik romániai vagy szlovákiai magyar képviselőé. És köszönjük meg. Mert amúgy bizonyára mindnek lenne odahaza is "problémálya".

Elmúlott Karácsony, vége a szeretetdömpingnek, talán megírhatom csöppet se hízelgő véleményemet "Lófütty" barátunk, meg a "hejhó"-félék hozzáállásáról.

Amikor olyan világban vagyunk kénytelenek élni, amelyben minden mögé, ami kicsit is magyar vonatkozású, bizonyos okok miatt "barátaink" kérdőjeleket rakosgatnak;

amikor nap nap után azzal szembesítenek bennünket, hogy a puszta létünk sem az isteni kegyelemnek köszönhető, hanem a tolerancia világbajnokainak jóváhagyásával működik tél-túl;

amikor önbecsülésből, példaadásból, emberi vagy nemzeti fajfenntartásból a mindennapokban sűrűn-sűrűn föl köllene mondanunk a leckét - nos éppen ilyenkor megengedhetetlen az a fajta tunya, hányaveti álláspont, a minden mindegy magatartása (vagy magunk nem tartása?...), ami az előttem posztolók beírásából fakad.

Fruška Gora igenis Tarcal. És az is lesz még sokáig. Míg a "Maradík" így hívja.

Mohawkkal ellentétben megértem a horvát szándékot. És díjazom!

A rohangáló világban, ahol értékét veszti minden, horvát barátaink a hétvége pihenőnapját, vagy ha tetszik: Úr napját szeretnék megszentelni. (Tízparancsolat,ugye?) Ahogy építik hazájukat - az példaértékű. Nem csak Szerbiának, hanem a régió összes országának. Talán Európának is. Egyedül a horvát, és a lengyel demográfiai mutatók biztatóak. A lakosság hitében pedig egy szemernyi kivetni való sincs.

Talán még a szlovénok ilyen karakánul öntudatosak. Van jövőképük. Építik a hírképüket. Önerőből.

Magyarország minden szinten csak tanulhat a déli szomszédjától.

Mik vannak?!

Izrael állam is antiszemita?

Ezeket a tudósokat mindenütt bántják.

Talpraesett Tomban olvastam, amikor egy álmormon prédikált: Aki coltot ránt, colt által ismeri meg a halált. Alfőldit meg már megint kiírta magát. Egy szavát se érteni.

Csak a tisztán látás végett:

Ez a Szilárd-Tvrtko alig húsz éves kis nyikhajként került a Magyar Rádióhoz, gondolom a több évtizedes szakmai múltja, vagy valami tinédzser zseniknek nyitott állami zseniképző egyetem abszolválása után. Az akkori rádiónál az volt a legnagyobb érdeme, hogy egy követ fújt a kirúgott 139 rádióssal, azokkal a lakájokkal, akiket az óvatos Antall-kormány is vállalhatatlannak vélt az előző rendszerben végzett "tevékenységükért", ha a valagnyalást lehet így aposztrofálni.

Nyikhajocskánk akkor lett "házy" sztár Farkasházy pártsemlegesnek nevetett Hócipő nevű hunyorlapjában, és a kapcsolatok, csókosok révén gyorsan be is vették az akkor induló szintén korrekt tudósításaikról hírhedett kereskedelmi tévék valahonnét - nem tán az átkos rendszerből? - ismerős arcai közé.

Nagy kalandjairól, a horvátországi jelentgetéseiről csak annyit, hogy amikor a boldogult Rózsa-Flores Eduárdónak megemlítettem a nevét: hát nem írom le miket mondott róla. Higgyük el Bobetko tábornok egykori szárnysegédjének, hogy ez a pécsi micisapkás irdancs nem csak a horgosi határon, hanem Szlavóniában is méltán remélhetett pofonokat, az ottaniaktól. Szaniszló Ferenc tényleg haditudósító volt, de ő bele is zavarodott a végén, szegény.

Hősünk viszont tovább lubickol, most éppen író. Hamingway elvonókúrára kéretné magát, málnaszörpön élne a másvilágon is, csak ne emlegessék együtt őket, soha, semmilyen kontextusban. Én sem teszem többet. Ígérem.

A végére egy jóindulatú kritika, a Magyar Szó mellékletének szerkesztőjéhez:

Annyi tehetséges művészünk (nem csak színész!!!), jó arcú, sokra hivatott fiatalunk, becsületesen tevékenykedő közéleti emberünk, sokat megélt, elismerésre méltó vajdasági magyar honfitársunk van! Ne importáljunk sehonnét széles vigyorú senkiket! Ne a talmi legyen az érték.

Hitvány emberből azért itten sincsen hiány.