A Muzslyaiak Klubja szervezésében vasárnap egész napos Adventi könyv- és CD-vásárt rendeztek a muzslyai Magyar Házban. Kovács László, a Muzslyaiak Klubja elnöke lapunknak elmondta, hogy idén ötödik alkalommal rendezték meg az adventi könyvvásárt. Elmondása szerint az ötlet a búcsúi kirakodóvásárból ered. Felfigyeltek arra, hogy a helyiek nagy érdeklődést tanúsítanak a magyar nyelvű könyvek iránt, mivel azokhoz helyben és a környéken nehezen lehet hozzájutni. A Muzslyaiak Klubja emiatt hiánypótlás céljából évente négy-öt alkalommal szervez könyvvásárt. Kovács László azt is elmondta, hogy mindig élénk érdeklődés van a könyvek iránt, amelyek közt nagyon sok házi olvasmány és gyermekkönyv található, de az igényes klasszikusok és a bestseller-irodalom keresett darabjai között is válogathatnak az érdeklődők. A civil szervezet elnökének szavai szerint jó együttműködés alakult ki az adai Korona könyvkereskedéssel, így nagyon sok helybeli előre megrendeli a szükséges olvasmányokat. A tegnapi vásáron az Agapé Könyvkiadó kiadványait is megtekinthették és megvásárolhatták a vásárra látogatók.

Napjainkban gyakran találkozunk azzal a megállapítással, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, holott az igazság az, hogy folyamatosan azt teszik: tévézés, internetezés vagy mobiltelefon-használat közben. Pontosabb azt mondani, hogy a tudatos olvasás került háttérbe, ami miatt sokszor halljuk azt, hogy a Gutenberg-galaxisnak vége. A könyvpiac ugyanakkor sohasem volt akkora, mint manapság, amikor könyvtestbe csomagolva tonnányi papírhalmazok lepik el a könyvesboltokat és a könyvkiállításokat. Felmerül a kérdés, mekkora szerepet töltenek be ezen a piacon a szépirodalmi művek, s azok szerzői, kiadói, nem utolsósorban pedig terjesztői, és mekkora hatással lehetnek rá a könyvkritikák és a folyóiratok. A témáról Szabó Tibor Benjáminnal, az Új Könyvpiac felelős szerkesztőjével beszélgettem.

Törvényekre ott van szükség, ahol a közerkölcs oly mértékben eltávolodott a jó szokások diktálta magatartásformától, ami már a közösség fennmaradását veszélyezteti… Mit bambultál annyira el, nem ismered fel egy régi barát hangját?! No meg úgy látszik, hogy államügyészként az isten olyannyira felvitte a dolgod, hogy már az egykor általad sokat szajkózott megállapítást is elfelejtetted… Persze hogy én vagyok az, ki más lenne?! Hogy vagy, öreg haver? Remélem, jól mennek dolgaid. Istenem, évek óta nem láttalak, pedig ugyanabban a városban élünk, bassza meg!

A Magyar Televízió nézőinek az utóbbi években gyakran volt alkalmuk találkozni a képernyőn Al Ghaoui Hesna szerkesztő-riporterrel. A kollégák részéről frontkóros újságírónak tartott, magát pacifista háborús tudósítónak nevező Hesna az elmúlt években tizenöt országból tudósította a magyar közszolgálati televíziót. Mindenekelőtt a Közel-Kelet és Észak-Afrika háborús övezeteiben készült helyszíni tudósításaival és riportjaival hívta fel magára a figyelmet. Riportjaival kétszer is Kamera Hungária Díjat nyert, a Gázai övezetben forgatott tudósítása pedig bekerült a Monte-carlói Televíziós Fesztivál döntős alkotásai közé. Vallomásait a válságövezetek megrázó hétköznapjairól a Háborúk földjén című kötetében tette közzé.

„Ez egy sajátos utazás. Csak úgy. Nem a valahová való eljutás a cél. A látszólag semmibe révedő tekintet is valamire rögzül. Nézek. Látok. Az út, a tudat pillanatképei maguktól exponálódnak agyamban. Izgalmas és misztikus az idő végtelen folyamatából kiragadni egyetlen intervallumot. Elkapni a lényegest. Az egyszerit. A nem reprodukálhatót. Átmenteni a tárgyiasult világot a formai világba. Formába önteni az érzetet, amit kelt a nézés. Befogadni a fényérzékeny örök valóságba. Időtlenné, méltóságteljessé, fennköltté tenni a pillanatot. Az időt kimerevítő kézmozdulat nyomán a látvány múlttá válik, matériává, tapinthatóan porózussá. Lassan telítődik fénnyel a papír. Megannyi itt és most. Fénymágia. A pillanatnyi valóság kivonatolt vetülete. Lét-kvintesszencia. Instant” – írja Csík Mónika Instant című kötetének címadó alkotásában, önmaga határozva meg hetvenkét rövid- és mikroprózát tartalmazó művének lényegét. Kötetbe gyűjtött írásaiban a szerzőnő legtöbbször az idő roskatag várfalából kiragadott pillanatot örökíti meg, annak mozdulatlanságát foglalja szavakba, illetve egy tényleges képet hív életre szavak által. Ez sok esetben szó szerint értendő, hiszen – bár a kötetben nem említődik – Csík Mónika prózáinak zömét fényképek alapján írta meg. Nem is akármilyen fotóművészek alkotásai nyomán, amiről a Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat és a Magyar SzóÜveggolyó című kulturális mellékletének olvasói korábban már meggyőződhettek: Bartis Attila, Gergely József, Kószó Attila, Lennert Géza, Molnár Edvárd és Vicai Olivér egyes képei segítették elő e prózák egy részének a létrejöttét.

A politikailag, társadalmilag és szellemileg megosztott magyar társadalom múltja, jelene és (rém)álmodott (közel)jövője váltakozik a közép-kelet-európai életképekkel a huszadik század második feléből Spiró György Kémjelentés című novelláskötetében. Kisprózáiban a szerző egy különleges utazásra kalauzol el bennünket, amelynek során (újra) szembesülhetünk a nekünk megadatott idő és tér árnyoldalaival.

Impressziók a XXVIII. Nišville Jazzfesztiválról

XXVIII. NIŠVILLE JAZZFESZTIVÁL