Ezer szerencse, hogy Mák Ferenc tévedett Ptk-Btk ügyben, mert különben nem olvashattuk volna a mai Magyar Szó-ban kitűnő feleletét Letsch Endre észrevételeire, és a telibe találó megállapításai talán örökre benne rekedtek volna!

Az első képen látható Újsor utcai beszakadt aszfaltút teljesen újnak tűnik, egy kátyút sem látok rajta. Vajon mikor épülhetett? "A szakemberek egyelőre nem tudják megmondani, mi okozta a beomlást" - olvasom a szövegben. Nem kell hozzá nagy szakértelem, már a bibliai idézetből is tudhatjuk, hogy homokra (megfelelő alap nélkül) nem lehet tartósat építeni. A Szép utcában lévő sportpálya egyik sarka már az átadását követő évben beszakadt. Így építünk mi.

Balassy Gyula megjegyzése : Nemes gondolat a Magyar Szó felajánlkozása

különböző reklámszövegek tartalmának helyes megfogalmazására és helyesírási hibáinak kijavítására. Sajnos, ebben a dologban a bökkenő csak az, hogy azért valakinek el kellene vállalnia a Magyar Szó megjelentetett cikkeinek is a lektorálását .

Nem vagyok dr., még csak magyar szakos tanár sem (német-angol szakon végeztem anno a belgrádi egyetemen, tehát szerbh. nyelven), de azon a jogon, hogy szeretem, olvasom, hallgatom és kísérem szép anyanyelvem fejlődését, megkontráznám egy-két dologban dr. Kontra Miklós véleményét.

Először is: nem egyezem azzal, hogy 14 éves kor után lehetetlen egy új nyelvjárási kiejtést megtanulni. Hogyan történhetett akkor, hogy az akkor negyvenes éveiben járó, Debrecenbe került öcsém úgy nyomja a "t" hangot a szó végén, mint a született debreceniek? És hogyan használhatja a felvidéki, valamikor "pálócosan" beszélő sógornőm negyven év után hibátlanul a bácskai nyelvjárást, aki szintén felnőttként került vidékünkre? Biztos vagyok benne, nem erőltették a dolgot, nem szégyellték az eredeti, otthon tanult kiejtésüket. Egyszerűen megszokták, megtanulták, rájuk ragadt a mostani.

Azt sem hagyhatom szó nélkül (persze, nem feltétlenül gúnyolódva), ha valaki suk-süközik. Nálam itt kezdődik a nyelvismeret. Ha az egyetemet végzett egyén is hibázik (hibázik!), az igénytelenség, nemtudás, no, meg veszélyes is, mert tőle tanulnak az alacsonyabb végzettségűek.

És még valami: Én nem sorolom magam az "elithez", amiért nem suk-süközöm, és vigyázok a helyes nyelvhasználatra. Az "elit" szembeállítása a "népies beszéd"-del, nyelvjárási kiejtéssel számomra elfogadhatatlan. Szerintem két kategória van: helyes és helytelen beszéd, bármilyen nyelvjárást, kiejtést is használ a beszélő.

Remélem ehhez magyar szakos nyelvészek is hozzászólnak!

Immár szerencsésen túljutottam a lap nyomtatott példányában tegnap megjelent 3. részen. Hát nem volt könnyű, bevallom, de nem adtam fel. Ezért szerintem, jutalomban is részesülhetnék, meg talán azok is, akik velem együtt végrehajtották ezt a bravúros tettet. Szerény kívánságom: ha már ennyi kiadó oldal van a Magyar Szó-ban, el ne mulasszák a kíváncsiaknak lehozni a fenti írásban említett Szex a nappaliban (szerző: Hazai Attila) című, valóban könnyen narratizálható narratív narrációját. Előre is köszönöm!

Úgy tűnik, a felismerések és megtapasztalások folyamata még nem ért véget. A No Limit tegnapi adásában Pék Zoltán úr nagy meglepetéssel hallotta, hogy az előző napi Magyar Szó Tiszavidék rovatában megjelent a Mercator épületének terve. Nála csak én voltam jobban meglepve: lehetséges az, hogy városunk első embere nem olvas újságot, különös tekintettel a városunkat érintő rovatra? Fogadjon el tőlem, jelentéktelen alattvalójától egy jó tanácsot. Amikor a Levéltárban dolgoztam, nagyon ügyeltem arra, nehogy a korán érkező kutató tájékozottabb legyen, mint én, az információkat osztogató levéltáros. Ezért a reggeli tea, kávé mellett kötelezően átfutottam egyetlen napilapunk aznapi számát. Erre napi 5 perc elegendő, de elengedhetetlen!

Fenti baleset ellenére (miért nem tudhatjuk meg a kutyatulajdonos nevét?) továbbra is azt fogjuk hallani a szabadon rohangáló kutyák gazdáitól, amit már betéve tudunk: "Nem harap, csak játszani akar". Én ezt már nem hiszem, csak ha maga a kutya mondja, amióta "csupa játékból" egy hatalmas farkaskutya végigszántotta a lányom hátát a zentai strandon. Én is csak akkor jelentettem fel a különben jól ismert tulajdonost, miután a támadást követően sem távolította el a "gyerekszerető ebet" a tömegből. Ő is ilyen olcsón megúszta. Legyen a büntetés köztéren történt kutyatámadás miatt 8000 euró, akkor majd betartják a törvényt, és mi félelem nélkül sétálhatnánk a töltésen, Népkertben, Tisza-parton.

Most, miután figyelmesen elolvastam a Nincs többé Koszovó-járulék című cikket, csak remélni merem, hogy a Zentának is feladatul kitűzött szisztematizáció (a közalkalmazottak létszámcsökkentése) nem egy politikai huncutság, egy előre kitervezett gondoskodás új munkahelyekről a Koszovót várhatóan hamarosan tömegesen elhagyó szerb alkalmazottak részére! Mi itt nagy buzgón szélnek eresztjük a magyar dolgozókat, helyet csinálva az újonnan jötteknek.

Nesze semmi, fogd meg jól! Talán nem akad elég közölnivaló, uborkaszezon van? Ezért a cikkért mennyi fizetés jár? Igaz, ez is teljesítmény, sőt! Kitölteni semmivel egy rubrikát! Szerencsére a napom ilyen üres köszöntés mellett, nyugdíjas létemre is tartalmas volt tegnap

És még valami: Azért, ahol lehet, ne idegen kifejezést használjunk akkor, ha arra van szép magyar szavunk is! Nem lesz magyar szó az idegenből "lopott"-ból csupán annak okán, mert én magyarként használom azokat! ("Minden szó magyar, amit magyar ember használ"??!!).

Balkáni országba drága zsolnai kerámialap köztérre?! Gránittömbök kellenek ide, vaskerítéssel, szögesdróttal körülvéve.

Fentiek ellenére sajnos, még mindig mennek, mennek a határainkon kívül jobb sorsot remélők.

Akinek maradt még könnye, olvassa el Bogdán József: Ima az elmenőkért című versét.

Istenem, ugye látod az elmenőket

kicsiny gyermekeket, férfiakat, nőket,

ugye látod, amint összecsomagolnak,

ám kofferjeikat nem dagasztja holnap,

mert nem lehet benne dió roppanása,

csínytevésből eltört anyáknapi váza,

gyermeked legelső selypítős miértje,

mikor barackot nyomtál szöszke fejére.

Hogyan vinnéd el az első titkos csókot,

mikor fülön csípett jövendő anyósod?

Látod a fiút egy kopott farmeringben,

hiába kutatják, valutája nincsen.

Nem jut az eszébe neve és lakcíme,

nyelve hegyén van még az anyatej íze.

A vámos csak legyint - nem tudja, hogy ki vagy,

mit érdekli őt, ha szívverésed kihagy.

A vámos csak legyint: "Jó utat kívánok!",

és elröppennek a gyermekkori álmok.

Istenem, te látod, mindig látod őket,

légy hát útitársa minden elmenőnek.

Végre kibújt a szög a zsákból!

Köszönjük, Magyarország!

Vajon lesz-e (elfogadható, érthető) válasz?

Ez a fura cím felkeltette a figyelmemet. Gondolom, másokét is. Ez volt a cél? A folytatás sem kutya: "...amit már különböző petíciók formájában jelezte a városvezetésnek..." Lehetne magyarabbul? A téma megérdemelné.

Válasz #1-nek: "Thurzó kétségtelen költői tehetségét semmi sem dícséri jobban, mint az, hogy e józan és fantáziátlan világban is színes és egyéni tudott maradni. Nem a nagy költészet elvitathatatlan jegyeivel, de annak ígéretével". (Szeli István, 1970.)

Az új bevásárlóközpontok tervezésekor azt az örvendetes tényt is olvastuk, hogy általuk új munkahelyek nyílnak. De mit csinál az elárusító, pénztáros, árufeltöltő stb., ha nincs vevő? Azért fizetést rendszeresen kapnak majd? Miből, kitől? Vagy idővel mennek ők is az utcára a sztrájkolók csapatát növelni?

Remélem, P.K. nem ússza meg egy ejnye-bejnyével, és példás büntetést kap! Két ismerősömet is megtámadta, és a káruk nem csak anyagi! Címük, kulcsaik birtokában a tettes bármikor, éjjel is rájuk törhetett volna. Képzelhetik, milyen félelemben éltek a magányos nők! Zárcsere stb. költségeiket is beszámítva több a kár, mint 15 000 dinár!!! Példás megbüntetéséről szeretnénk olvasni, és reméljük, nagyon soká jelenik meg ismét a zentai utcákon!

Hasznosnak tartom a fenti "ijesztgetést", "pszichikai felkészítést".

Nagyon örülök a végre elérhető kettős állampolgárságnak, de valóban nem szabad reménykednünk, hogy az csak úgy magától, ingyen, simán az ölünkbe fog hullani. Egy dolog pl. kimaradt: Ne várjuk, hogy ügyintézés közben mosolygós, udvarias, barátságos arcok fognak majd bennünket fogadni "odaát".

Amikor a magyarigazolványomat vettem át Szegeden, (ott is) megjegyeztem, csodálom, hogy Magyarországon szerbül írják ki a magyar nevemet az első sorban, holott magyarul is hibásan tüntették fel. Erre a "szemtelen" megjegyzésre a hivatalnoknő kiborult, mérgesen a fejemhez vágta, ha ő adófizető magyar állampolgárként ilyen kedvezményeket kapna a SAJÁT országától, mint mi, idegenek, nagyon boldog lenne. Nos, remélem, ezúttal testvériesebb bánásmódban fogok részesülni. Mert, hogy az elsők között jelentkezem, az biztos. Nem is értem, miért nem voltam én eddig is magyar állampolgár (is): édesanyám születésétől haláláig az volt, 1911-ben magyar állampolgárként született apámtól sem a szerbek vették el...Eddig nem kellettem a magyar államnak. Most majd meglátjuk...

Még mindig tréfálkozom, de pontosítok: Mezei Szilárd többet tett VÁROSUNK JÓ HÍRNEVÉÉRT...Mi más is juthatna az ember eszébe, amikor "odaát" megkérdezik, hol is van az a Zenta, és Savoyai neve is ismeretlen? Lám, a nagy törökverőt Zentán sem tartották méltónak egy sétány elnevezésére. De Mezei Szilárd utca, tér még lehet városunkban, nem?

Jobban szeretnék a további hozzászólásokban a két tehetséges fiatalról olvasni. És (mea culpa) nem viccelődve.