– Honnan veszed ezt a marhaságot, Tematild, hogy megszűnhet egyetlen napilapunk?! – izgula atata.

– Nem marhaság, Tegyula. Olvastam a Dudás Karcsi kijelentését a nemzeti tanács múlt heti zentai tanácskozásán, amikor kerek-perec kimondta, hogy Magyarzó csak addig lesz, amíg a közösség akarja és eltartja. Én csak attól félek, nehogy valamivel felbosszantsuk a Karcsit, aki már így is nagyon pipás a lapra, és még képes lesz odaszólni a közösségnek, hogy ne tartsa el többé.

– Várjál, Tematild! Nem eszik olyan forrón a kását, ahogyan azon a zentai tanácskozáson kifőzték! – nyugtatá őt atata. – Ezt csak amolyan figyelmeztetésnek szánták a lapnak, mert egyes MNT-tagok ilyen-olyan okokból elégedetlenek a Magyarzó szerkesztésével. Állítólag szembemegy a közösséggel. Nem építi a közösséget, mint a helyes úton járó Hét Nap, hanem rombolja.

– Na, én aztán jól felhúztam magam azon a tudósításon – háborga a Zacsek. – Főleg azon a javaslaton, hogyaszongya: a Magyar Szó szerkesztéspolitikáját felügyelő laptanácsot kell létrehozni! Előbb azt hittem, hogy káprázik a szemem, vagy hogy tévedésből egy húsz évvel ezelőtti újságot olvasok, amikor a komitét így próbálta megzabolázni az újságírókat. De hogy a mai demokráciában egyes MNT-tagoknak ilyesmi jusson az eszébe, az már tényleg minden képzeletet felülmúl!

– Jó, talán úgy gondolták, hogy nem árt egy testület, amely bölcs tanácsokkal segíti a szerkesztőket – csitítá őt atata. – Eligazítja őket a bonyolult pártpolitikai útvesztőkben.

– Egy frászt akarnak ezek segíteni! – folytatá a Zacsek. – A maguk szűk látását akarják rákényszeríteni a lapra, nem törődve az olvasók igényével. Én csak azt kérdem, hogy hol voltak eme aggódó káderek, amikor a Magyarzó firkászai, állásukat kockáztatva, tüntettek a Bozsovics tartományi kormányfő próbálkozásai ellen, aki mindenáron rá akarta kényszeríteni őket a háborús politika dicsőítésére? Akkor sikerült megvédeni a lapot az állami diktatúrával szemben, most pedig a saját nemzeti tanácsunk fenyegeti megszüntetéssel?! Erre mondom én: ments meg, Uram, az ilyen barátoktól és segítőktől, az ellenségeimmel pedig elbánok magam is!

– Ti csak politizáljatok, de én mégis aggódok a Pistiért, akit sehogyse tudunk leszoktatni a szájaskodásról – sopánkoda amama. – Még majd tényleg előveszik a nádpálcát a felügyelő laptanácsban. Nem szeretném, ha egyszer lila hurkákkal jönne haza. Mit mondana az osztálytársainak?

– Ne beszélj szamárságot, Tematild – inté őt atata. – A Józsa László csak átvitt értelemben emlegette a nádpálcát a laptanáccsal kapcsolatban. Biztosan csak atyai intelmekre gondoltak a fegyelmezés kapcsán.

Jaés a Kovács kék-zöld foltokkal, hiányos fogsorral állít be a munkahelyére.

– Képzeljétek – meséli a kollégáknak – tegnap este nem ismert meg a kutyám, amikor a kocsmából hazamentem. Nekem ugrott, és jól ellátta a bajom.

A társai összenéznek, egyikük megjegyzi:

– Te Kovács, én elválnék az ilyen kutyától...

A Jeremics viszont annyira ragaszkodik a Koszovóhoz, hogy semmi szín alatt nem válna el tőle. A héten Budapesten figyelmeztette a nyugatiakat, hogy nagy tévedésben ringatják magukat. Mert ha Szerbiát válaszút elé állítanák, hogy Európa vagy Koszovó, akkor irtó meglepődnének, mert mi az utóbbit választanánk.

– Érdekes, úgy látszik, ez valami járvány mostanában a politikusainknál – jegyzé a Zacsek.

– Már megint rébuszokban beszél, Zacsek. Mi a járvány maga szerint?

– Az, hogy annyira beképzeltek, hogy fejedelmi többes számban beszélnek. A Jeremics az egész ország nevében jelenti ki, hogy nekünk mi a fontosabb, a Dudás Karcsi pedig az egész közösségünk nevében fenyegetőzik napilapunk megszüntetésével. Közben engem a kutya se kérdez, se mint olvasót, se mint nyavalyás manyinás állampolgárt, hogy na, te balek, mi kell neked?

Jaés cigányzenekar játszik a híres étteremben, utána vacsorát kapnak, a pincér kihozza az ételt. A prímás elveszi a legnagyobb szelet húst. A brácsás mérgesen rászól:

– Miért pont a legnagyobb szelet húst vetted el?

– Miért, te melyiket vetted volna el?

– Én a legkisebbet!

– Ott van előtted, egyed!

PISTIKE, pimasz messélő és eltartott brácsás