-Elég bosszantó az ilyesmi a sokat hangoztatott nagy fene kisebbségi nyelvhasználat mellett – jegyzé atata. –De végeredményben miért nem jó a mamának a tyirilicás bizonylat?

-Azért nem jó, mert a magyar kettős állampolgárságért akar folyamodni. Ha pedig szerbül adják ki a bizonylatot, akkor azt még le is kell fordíttatni, ami plusz pénzbe kerül. És ez csak az első papír, amire szükség van a magyar útlevélhez.

-Hát igen – bólogata atata. –Látom, maga is azok közé a naívák közé tartozik, Zacsek, akik azt hitték, hogy csak úgy, ukmukfuk hozzá lehet jutni a magyar passzushoz. Hogy majd postán elküldi magának Budepestről az Orbán, és a kisujját se kell érte mozdítani. Bizony, végig kell járni a hivatali kálváriát, bármennyire is egyszerűsített az eljárás.

-És miért annyira sürgős a mamának az új útlevél? – érdeklőde amama.

-Azért, mert hallotta, hogy magyarban a hetvenévesek ingyen utazhatnak. Fejébe vette, hogy elutazik ingyen a hajdúszoboszlói fürdőbe, onnan a Balatonra, azután pedig Győrbe, majd Pesten végigvillamosozik a Stefánián, este hétre pedig ott lesz a nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll.

-Ez olyan szépen hangzik, mint egy operett! – lelkendeze amama. –De hol fog közben megszállni?

-Én is ezt kérdeztem, de azt válaszolta, hogy nem gond, majd a rokonoknál, akik állítólag repesve várják. Mire én rögtön elmeséltem neki egy viccet.

A vidéki Gyöngyike néni beállít a pesti rokonokhoz. Lerakja a poggyászát és körbepuszilja a háziakat.

-És mondja, kedves Gyöngyike, meddig gondol nálunk maradni? – érdeklődik szép finoman a háziasszony.

-Amíg rám nem untok! – viccelődik a vendég.

-Jaj, ilyen rövid ideig tetszik maradni?

Belgrádban viszont a valutaalap küldöttségét minél tovább marasztalnák, mert attól félnek, hogy faképnél hagyják őket, és akkor lőttek az újabb hitelnek.

-Azért sajnálom azt a szegény Dinkics gyereket – sopánkoda amama. –Mégse volt szép a vendégektől, hogy miniszter létére a sarokba állították.

-Ne beszélj szamárságot, Tematild! – izgula atata. –Nem állították a sarokba, csak éppen hallani se akarnak a Mlagyan ötletéről, hogy már októberben oldják fel az állami tisztviselők fizetését és a nyugdíjakat, mert állítólag összesöpörtek egy kis többletre valót a büdzsében.

-Akkor a Dinkics is úgy járt, mint én – sóhajta amama. –Én is találtam egy kis többletet a büdzsénkben, de te pont olyan konok vagy, Tegyula, mint a valutaalaposok. Hallani se akarsz arról, hogy vegyek egy új sparheltot.

-A gazdasági miniszter nem sparheltre spekulál, hanem új szavazókra – röhöge a Zacsek. –Úgy tünteti fel magát, mint gondoskodó politikust, aki fel akarja emelni a jónép fizetését, de azok a cudar külföldi pénzemberek nem engedik neki. Mert a kormánynak mindennel takarékoskodnia kell.

-Én nem is fogok csodálkozni, ha a takarékosság miatt a jövő hónapban leszavaznak minket a Zenszben – okoskoda amama.

-Hogy jön most ide az ENSZ-közgyűlés, ahol beterjesztik a sokat emlegetett szerb Koszovó-rezolúciót, Tematild? – döbbene atata.

-Úgy, hogy azt olvastam, hogy a Jeremics utolsó rohamra indult a szavazatokért, a fél világgal levelez meg összevissza telefonál, és az se egy dinár. Közben a Clintonné is bőszen levelez, de ő meg ellenünk agitál. Képzeld el, Tegyula, mennyivel több pénze van postaköltségre az amerikai Hillarynak, mint a Jeremicsnek?

Jaés a Jeremic még diákkorában szorgalmasan írogatott vidéken élő szüleinek. Rendszeresen beszámolt, hogy jól érzi magát, hogy tetszik neki az iskola, csak sajnos, elfogyott a pénze, ezért sürgősen küldjenek neki tízezer dinárt.

Egy hét múlva érkezik a válaszlevél.

„Drága fiacskánk, örülünk, hogy jól érzed magad, de annak is, hogy nem feledkeztél meg rólunk, és ilyen szorgalmasan írogatsz nekünk. Mi is jól vagyunk és sokszor csókolunk.

Utóirat: Azt a levelet, amiben pénzt kértél, nem kaptuk meg.”

PISTIKE, gondoskodó politikus és fütyülős szittya