Egy megosztó indítvány és döntés utózöngéi

A javaslatot Širková Anikó, a község polgármestere tette, indítványozva, hogy a Zenta község díszpolgára címet ezúttal Matija Bećković zentai születésű költőnek és dr. Szeli István irodalmárnak adományozzák, „akik gazdag művészi alkotómunkájukkal hozzájárultak Zenta hírnevének öregbítéséhez”. A községi képviselő-testület augusztus 31-ei ülésén élénk vita alakult ki e javaslatról, végül az előterjesztést mind a hatalmi koalíció részét képező Demokrata Párt és Magyar Polgári Szövetség, mind az ellenzéki Vajdasági Magyar Szövetség küldöttei megszavazták (ez utóbbiak közül ugyan hárman tartózkodtak), a Vajdasági Szociáldemokrata Liga képviselői nem voksoltak, a G17 Plusz küldöttei pedig nem vettek részt az ülésen.

Az ülésről a Magyar Szó szeptember elsejei számában jelent meg tudósítás (Dr. Szeli Istváné és Matija Bećkovićé a díszpolgári cím), ezt követően pedig két kommentár is, a Született 1939. november 29-én, Zentán című (a múlt vasárnapi számban), valamint a Zenta, a legolcsóbb magyar szó című (a keddi számban).

Matija Bećković jelölése sokféle, más-más előjelű reagálást váltott ki, ennek nyomán kértünk véleményeket zentai értelmiségiektől, politikusoktól, közéleti személyiségektől, továbbá telefonon, véletlenszerűen kiválasztott alanyokat megszólaltatva, minikörkérdést is készítettünk.

Hajnal Jenő, a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója: – Magyarként és e város lakójaként örülök annak, hogy az első alkalommal kiosztásra kerülő Zenta város díszpolgára kitüntető címet kedves tanárom, Szeli István akadémikus, nyugalmazott egyetemi tanár kapja, aki áldozatos, fáradhatatlan és párját ritkító tevékenységével, egész életművével; a hazai és a nemzetközi tudományos életben végzett kivételes tevékenységével; példamutató emberi magatartásával mindenképp rászolgált erre a rendkívüli elismerésre, valamint polgáraink megbecsülésére és szeretetére. A másik javaslattal kapcsolatban pedig úgy gondolom, hogy elsősorban az itt élő szerbség felelőssége és joga, hogy erre a rangos elismerésre kit tart leginkább méltónak. Tény viszont az is, hogy a kettős javaslat körül kialakult heves vita mindkét ünnepelt fényét tompítja, az ünnep hangulatát pedig elrontotta.

Juhász Attila, volt polgármester, a Magyar Koalíció zentai frakcióvezetője: – Elvtelen pártpolitikai üzletelés eredménye lett a kettős jelölés. A VMSZ ajánlata az volt, hogy külön-külön szavazzunk a két jelöltről. Kisebbségben maradtunk, javaslatunkat elvetették. Tanárként ismerem mindkét jelölt munkásságát, így könnyebben ítélkezhetek felőlük. Látva, hogy erőből folyik a VMSZ és a Demokrata Párt csatája, végül az történt, hogy maradt a két jelölt. Megjósolhatom, hogy ez az elvtelenség előbb-utóbb visszaüt, mert kérdem én: hol marad az erősen hangoztatott zentaiság? Személy szerint erősen kifogásolom, hogy míg Bodó Józsefet kirúgták munkahelyéről, pedig 1991-ben a harctérre vonulást megtagadta, amiért börtönbe is került, addig a hírhedt memorandumot aláíró és Miloševićet támogató Bećkovićot a város díszpolgárává választottuk.

Zsoldos Ferenc civil szervezeti vezető: – Fontosnak tartom, hogy megemlékezzünk a nagyjainkról. Zenta – annak ellenére, hogy főként magyarok lakta város – többnemzetiségű is. Ez így volt már a 19. században, akkor még zsidó népesség is volt. Fontos tehát a megemlékezés a kiemelkedő személyekről, a példaállítás, viszont az is biztos, hogy elsősorban olyan személyeket kell kiválasztanunk minden nemzet esetében, akik alapjában véve a nemzetek közötti megbékélést szolgálták, akik értékeket közvetítettek, nemzeti hovatartozásuktól függetlenül. Én azért tartom Bećković kitüntetését problematikus esetnek, mert vitatkozhatunk arról, hogy mennyire nemzeti beállítottságú, ráadásul egy elég problematikus időszakban játszott fontos szerepet a szerbség életében. Ezzel szemben Szeli professzor úrról nem mondhatjuk el, hogy más nemzet ellen szított volna. Fontosnak tartom, hogy legyen valamilyen elfogadható kritérium a díszpolgári cím odaítélésénél. Mivel Zenta többségében magyarok lakta város, nem szükséges azt alkalmazni, hogy ha egy magyarnak kitüntetést adunk, akkor okvetlenül egy szerbnek is kell. Olyan személyeket kell kiválasztani, akik tettek is valamit a városért, és akikre Zenta büszke lehet.

Kubát János publicista: – Kókai Péter a Magyar Szó egy héttel ezelőtti, szombati számában mindent elmondott Bećkovićról. Teljes mértékben osztom véleményét: Bećković egy évig élt Zentán, a városért úgymond keveset tett, tehetett. De ha a demokraták jelölték, s a VMSZ is támogatta, akkor ezt a kérdést lezártnak tekintem. Szeli Istvánnak hosszú életet kívánok, s megtérést Bećkovićnak, még akkor is, ha az apját 1945 elején nyolcezer más személlyel együtt közös sírgödörbe lőtték a partizánok.

Sándor József, a G17 Plusz tartományi képviselője: – Ami dr. Szeli István jelölését illeti, nagyon örülök, hogy végre megkapta a város díszpolgári címét, az viszont elszomorít, hogy nagyon beteg, és valószínűleg nem is lesz jelen a cím átadásán. Matija Bećković jelölése kapcsán viszont el kell mondanom, hogy az irodalmi munkásságát – mert mégis ennek alapján jelölték – valójában nem ismerem, s ezért erről igazából véleményt sem tudnék mondani. Az őt jelölők bizonyára tudják, méltó-e a címre. A tevékenységét viszont ismerem, s az az elmúlt két évtizedben nem volt problémamentes. Személy szerint azért nem csinálok túl nagy ügyet az egészből, mivel az ellenzék is támogatta Bećković jelölését, és ha ők is úgy érezték, hogy elfogadható ez a döntés, akkor én sem kötözködöm. Szerintem azonban nem biztos, hogy ez a döntés a zentai lakosság véleményét is tükrözi.

Nagy Abonyi Árpád irodalmár: – A díszpolgári címet általában olyan személyeknek szokták adni, akik valamit tettek a városukért, akikre büszke lehet a közösség. Nos, akik előterjesztették erre a címre, akik rá szavaztak, nyilván úgy gondolják (ha csak nem felsőbb politikai körökből utasították őket), hogy Bećković tett valamit a városért és büszkék rá. Lelkük rajta.

Fodor István, a zentai Történelmi Levéltár igazgatója: – Zentán ezt a párosítást nem tartom helyénvalónak.

Boris Zec (VSZL), a községi képviselő-testület tagja nem kívánt válaszolni, azt állítva, hogy – mivel tagja a kkt-nek – már önmagában tüntetőleges hallgatásával elmondta a véleményét. Körmendi Ferenc fizikus arra hivatkozott, hogy Bećković irodalmi munkássága számára teljesen ismeretlen, így érdemben nem tudna hozzászólni az ügyhöz.

Szívesen megszólaltattuk volna dr. Farkas Emilt, a zentai kórház sebészeti osztályának vezetőjét és Draginja Ramadanski író-műfordítót is, ők azonban éppen úton voltak, ezért nem sikerült elérni őket.

Az alábbi zentai polgárokat telefonon kerestük meg, találomra kiválasztva őket a telefonkönyvből (telefonszámuk, postacímük a szerkesztőségünkben):

Eszes Rudolf: – Hosszú lenne a mese, de inkább nem nyilatkozom. Milan Erdeljan: – Az igaz, hogy Szeli bácsi sokat tett városunkért, tehát mindenképpen támogatom jelölését. Bećković meg tudomásom szerint keveset, vagy talán semmit. De ne legyünk ünneprontók, és maradjon mind a kettő úgy, ahogyan a kkt elfogadta. Persida és Slobodan Radič: – Persze, hogy támogatjuk Bećković jelölését, de lehet, hogy jobban örülnénk, ha egykori szomszédasszonyunk, Tanja Kragujević lett volna a díszpolgár helyette. Gulyás Magdolna: – Bećković nevét most hallom először, ezért nem is nyilatkozhatok. Raffai Imre: – Kik ezek a jelöltek? Sajnos, egyik név sem mond semmit a számomra, így tanácstalan vagyok.