− Képzeld Tegyula, milyen kellemetlen lehetett szegény utasoknak, amikor a hétfogásos pezsgős vacsora kellős közepén kitört a pánik! És kisestélyiben tülekedtek a hűvös éjszakában a mentőcsónakok körül, pont úgy, mint a Titanicon. Közben az összes pénzük meg ékszerük lent maradt a kabinban. Engem a frász kerülgetett volna! − Feleslegesen izgulsz, Tematild − hűté le őt atata. − Mert akkor se vinnélek ilyen veszélyes hajókirándulásra, ha véletlenül lenne annyi pénzem. De egyáltalán miért izgat téged ezeknek a dúsgazdag hajókázóknak a sorsa, akik több ezer eurót fizettek az egyhetes körútért? − Látom, hogy azért a mi környezetünkből is szépen képviseltették magukat ezen a méregdrága vízitúrán − jelentkeze a Zacsek. − A balkániak meg az anyaországiak is. Mintha itt is, ott is Kánaán lenne, feldobná az embereket a jólét. Gondolom, nem a munkanélküliek hadseregéből jelentkeztek. − Hát igen, szép kis bizonyítványt állított ki a statisztikai hivatal például a Cvetkovicsék kormányzásáról − bólogata atata. − Miközben fáradhatatlanul küzdöttek Koszovóért, a munkanélküliség történelmi csúcsot ért el: egymillió-hétszázezren várnak állásra, ami huszonhárom százalék, és csak tavaly harmincezerrel nőtt a számuk. Azt hiszem, nekik legfeljebb dunai kirándulásra futná, de csak ha van csónakjuk, és tudnak evezni. Idős házaspár tengeri kirándulásra megy, amikor vihar tör ki. A nagy himbálózásban a feleség megcsúszik, és beleesik a tengerbe. A férj hazautazik, ám két nap múlva telefonálnak neki: – Uram, fogadja részvétünket, megtaláltuk a kedves neje holttestét. A ruhájában volt egy kagyló, benne pedig egy igazgyöngy, amelynek értéke 50 000 dollár. Mit tegyünk vele? – A gyöngyöt küldjék el nekem, az asszonyt meg dugják vissza a vízbe, hátha lesz még. A trónörökös Sándor pedig Koszovóba szeretett volna kirándulni, de a durva Tacsi leengedte előtte a határsorompót. – Igazán nem volt szép a pristinaiaktól, hogy visszafordították a hercegi párt – szóla amama. – Pedig csak imádkozni mentek volna a kolostorba. Mit árthat a sipiknek a fohászkodás? – Nem a fohászkodás miatt küldték vissza Karagyorgyevicséket, Tematild – világosítá fel őt atata. – Ez volt a válasz arra, hogy nem engedték be Szerbiába a pristinai diaszpóraügyi minisztert, aki a presevói albánokat akarta meglátogatni. Így fest a balkáni cumtrucc-politika. Nálunk úgy hangozna a bibliai mondás, hogy ha téged megdobnak kővel, akkor te még nagyobb kővel dobj vissza. Ezért nem jutunk sehogyse zöldágra Koszovó ügyében. – Én meg azon szórakozok – kuncoga a Zacsek –, hogy eme úgynevezett trónörökös kezdi elveszíteni a türelmét. Nem tudja kivárni, hogy visszaállítsák a királyságot. Már megint azt fejtegette, hogy milyen boldogok lennének az ő alattvalói, ha itt monarchia lenne. Csak ezek a fránya pártvezetők nem akarnak lemondani az ambíciójukról, hogy elnökök legyenek. – Úgy látszik, ez a hercegek sorsa – sóhajta amama. – Mindig csak a haláluk után ébrednek rá az alattvalók, hogy mit vesztettek azzal, hogy nem becsülték őket. És akkor csodálkoznak, ha kísért a szellemük. – Miféle hercegi szellemekről beszélsz, Tematild? – csodálkoza atata. – Kinek a szelleme kísért? – A Diana hercegnőjé, Tegyula. Olvasom, hogy a glasgow-i templom vitrázsán megjelent a szelleme. Egy kínai turista fedezte fel, és le is fényképezte. Ugyanolyan szendén tartja a fejét, mint életében! De érdekes, hogy a Dodi barátja nem jelent meg. Biztos azért, mert nem katolikus. – Csak nem veszed be az ilyen buta meséket, Tematild? A Skóciában kísértő szellemek annyira valóságosak, mint a Loch Ness-i szörny. A skót idegenforgalom találta ki őket az olyan naiv lelkeknek, mint amilyen te vagy. – Ezt te mondod, Tegyula. Mert csak az újságokat olvasod, és nem a paranormális irodalmat. Egy turista Skóciába látogat, és felkeres egy ódon várkastélyt. A séta végén megkérdezi tőle az idegenvezető, hogy tetszett a kastély. – Nagyon szép – feleli a turista –, csak egész idő alatt attól tartottam, hogy valamelyik sarokból előugrik egy szellem. – Á, ettől nem kell félni – mondja az idegenvezető. – Én már elég régóta itt vagyok, de még senki se panaszkodott ilyesmire. –És mióta van itt? – Úgy háromszáz éve. PISTIKE, vicces alattvaló és dunai evezős