Jeges árvizeket álmodnak a górék

A mostani helyzettel kapcsolatos – mondjuk így – jóslatokból hiányoznak azok az elemek, amelyeket egy átgondolt helyzetelemzésnek tartalmaznia kellene. Úgy tűnik, mintha az illetékesek egyszerre nagyon sokat akarnának közölni velünk – képletesen mondva: kérnek egy pohár vizet, mert olyan éhesek, hogy nem tudnak hol aludni –, ezért a jégjelenségeket vegyes felvágottként tálalják. A jégjelenségeknek van bizonyos menete: jég megjelenése, jégbeállás, jégtorlasz, jégdugó... ilyesmi. Csakhogy ez nem történik ilyen gyorsan, és bár ritkán fajul idáig, a mostanság szellőztetett jóslatok már a következményeknél tartanak. Azoknál, amelyek a legrosszabb esetben lépnek fel, nevezetesen a jégdugóknál és az ezek okozta jeges árvizeknél. Azonnal ki kell mondani, hogy házunk táján ilyenből nem sok akadt. Dokumentált, hogy még a XIX. században (1876 és 1893 között) öt alkalommal; ezután 1940-ben és 1941-ben, majd 1956-ban volt jeges árvíz – többnyire az apatin–gombos–monosterszegi szakaszon. Figyelembe kell venni, hogy az 1800-as évek valamennyi jeges árvizére még a védgátrendszer kiépítése előtt került sor. Külön figyelmet érdemel az 1956-os árvíz, amikor jégdugó keletkezése következtében Magyarországon Baja alatt 58 helyen szakadt át a gát, és a határon átömlő víztömegek Béreg, Bezdán és Küllőd környékén 4500 hektárt öntöttek el, és magát Küllődöt is elárasztották. Ez márciusban történt. Akárcsak az 1838. évi pesti árvíz is. Ez a két esemény ugyanis nagy általánosságban rávilágít arra a vajmi ritkán előforduló körülményegyüttesre, amely jeges árvizet eredményezhet ezeken a tájakon. Mindkét esetben a Duna ausztriai szakaszán a hirtelen felmelegedés hatására olvadni kezdett a jég, árhullám alakult ki, amely magával ragadta az összes jeget, amelyet a folyam távolabbi szakaszán még álló jégre torlaszolt. A végsőkig lerövidítve nagyjából így. Adott esetben azonban a Felső-Dunán nyoma sincs annak a felmelegedésnek, amely az ismertetett forgatókönyvhöz hasonlót írhatna. Az úszójéggel kapcsolatban nem árt tudni, hogy semmi gond vele, mert (el)úszik. De még akkor sincs baj, ha állójéggé alakul, és összefagyása által létrejön a jégbeállás. A Tiszán ez most van kialakulóban, és senki sem kongatja a vészharangokat, mert nem is kell. A Dunán azonban – az illetékesek jóslatai szerint – elsősorban Galambócnál jelentkezhetnek kellemetlenségek. Azért ott, mert a folyó iszonyatosan beszűkül. A szóban forgó szakasz felett ugyanis a Galambóci-tóban a víztükör szélessége meghaladja a hat kilométert, és ez a víztömeg (kétszer akkora vízhozammal, mint Újvidéknél), rendkívül szűk és sodrott szorosba torkollik. A másik esetleges válsággóc is az Al-Dunán – a Lepenski Vir magasságában levő szorosokban –, valamint Donji Milanovac térségében alakulhat ki, ahol a város nevét viselő széles és hosszú medence a Jutz-szorosba fut be. Elképzelhető, hogy ezeken a szakaszokon valóban gubancos helyzet áll elő. Különösen azért, mert tározótóról van szó, melyben a csendes szakaszokon sok parti jég is keletkezik, és jégjelenségek jönnek létre akkor is, amikor a folyó egyéb szakaszai jégmentesek. ... és 2012. február 8-án az úszójég Újvidéknél (Fotó: Buzás Mihály) Ugyanakkor szemet szúr, hogy a hivatalos vészjóslás széles ívben elkerüli a Dályai-kanyar említését. Néhai országunk idején a jég megjelenésekor az akkori szakértők mindig ezzel a horvátországi helységgel kezdték, mondván, ott lesz a legnagyobb szükség a jégtörők munkájára. Most szóvá sem teszik, pedig az Erdőd alatti, valamint a Dályánál levő meánderek igencsak jégmarasztalóak, és továbbra is ott vannak, és most sem rejtenek kevesebb veszélyt, mint annak idején. Hogy mekkora veszélyről volt/van/lehet szó, ezt inkább a feledékenység irányából illik megközelíteni. Tájainkon ugyanis az 1984/1985. évek tele óta nem volt szükség a jégtörők munkájára, ezért illetékeseink sorában kevés az olyan, aki azóta is megőrizte volna illetékességét. „Egy folyószakaszra érkező jég mennyisége az időjárási tényezők függvénye, átvonulása viszont a meder morfológiai sajátosságaitól függ” – áll a szakirodalomban. Azért kell idézni, mert az ideihez hasonló jégjelenséggel hat évvel ezelőtt is találkoztunk már, és – a technika vívmányainak hála – percre pontosan meg tudjuk mondani, mikor örökítettük meg az akkori állapotokat. Érdekes, hogy akkor lényegesen több jeget cipelt a Duna, az illetékesek mégsem ragozták ennyire a veszélyt. Pedig a meder morfológiája maradt, amilyen akkor volt. Hogy egyelőre kisebb jégtömeg és azonos mederhogyishívják mellett miért nagyobb az idei veszély, mint amilyen a hat évvel ezelőtti (nem) volt, az kiderül, ha majd (jobban) fagy.