ET a fronton

Merthogy a főszereplő egy ló. A háború kitörésének évében egy devoni család függő viszonyba kerül egy telivértől, amelyet az alkoholista apa dacból vásárol meg. A fiú, Albert (Jeremy Irvine), azonnal beleszeret az állatba, és együtt megváltják a családot a bérek és az adók fenyegetésétől. Csakhogy egy vihar közbeszól, elveri a termést, így nem marad más, mint Joeyt, a paripát a frontra küldeni. Albert nem tudja elviselni a szeretett lény hiányát, és maga is bevonul, hogy megtalálja az állatot. Így indul ez a különös road movie, ahol az első világháború sáncait járjuk emberrel és lóval. Spielberg világlátásáról semmi újat nem tudunk meg: a Hadak útján mesefilm, az ET-hez és a Schindlerhez egyaránt hasonlatos. Aki beül rá, tudja, hogy gyönyörűséget talál, sírni fog, és két és fél órára elfelejtheti, hogy ennek a hősmítosznak a valósághoz semmi köze. Épp ezért nem dobhatunk rá rohadt zöldséget. Janusz Kaminski kvázi-technicolorja ugyanúgy működik, mint a Münchenben vagy a Ryan közlegényben: David Friedrich-szerű tájképekkel és szimulált lövészárkokkal operál. Erre a szimulációra még büszkék is: a lovat tizennégy ló alakította, a sarat pedig vadonatúj módszerrel keverték ki. Hogy hihetőbb legyen. Az eszükbe se jut, hogy a hihetőséget nem a sár állaga fogja lerombolni. Tarantino a Becstelen Brigantykban viccet csinál a háborús filmek egyik legrosszabb toposzából: hogy minden nemzet egyaránt és egymás között is angolul kommunikál, borzalmas akcentussal. Ez a vicc, úgy tűnik, nem zavarta össze Spielberg stábját. A francia kislány nagyapjával kellemesen eltársalog angolul, miközben ropog a veláris r-ektől. Lee Hall és Richard Curtis egyszerre rajzolja fel az eredeti Morpurgo-meseregény fő vonalait, és brutalizálja azokat. Együttműködésük bizarr és egyedi: a Négy esküvő, egy temetés romantizáló csöpögése vegyül a Billy Elliot fájdalmas keménységével. A forgatókönyvnek köszönhető, hogy eljátszódik egy ötperces abszurd dráma a senki földjén, ahol béke köttetik a ló kiszabadításának érdekében. Ahogy az a ki nem bontott, izgalmas kérdés is, hogy Albert és Joey teste eggyé válik a szántás-jelenetben. („Épp olyan véres és elgyötört vagy, mint ő” – mondja Emily Watson-anyuka a fiának.) Ettől kezdve a két test ugyanazokat a funkciókat végzi: szerelembe esik, igába fogják, és belegabalyodik a háború szögesdrótjába. Egy elemző rendezés mindezt kihasználná. Ez a rendezés azonban nem akar elemezni. Tiszteletben tartja, hogy szeretjük elhinni: vannak jó- meg rosszfiúk, vannak jó és rossz népek, egy alkoholista apa pedig, aki anyagilag tönkreteszi a családot, jó vicc csupán. Ez a rendezés tetszeni akar, ez pedig megfelel a giccs szótári definiciójának. Bár az Akadémia szereti a giccset, annyira azért mégsem, hogy legjobb alkotás-díjjal jutalmazza. Úgyhogy ez a film leginkább a díszletért és a hangért járó szobrocskákért száll versenybe. A remek színészgárda kétdimenziós szerepeket hoz létre, így nem csoda, hogy az alakítás-kategóriákban a Hadak útján meg sem jelenik. Hogy Spielberget nem jelölték rendező-díjra? Nem csoda.