A kezelhetetlen zseni

Hriszto Sztoicskovnak már fiatalon is sok gondot okozott a heves vérmérséklete, még húszéves sem volt, amikor 1985-ben verekedésbe keveredett a Bolgár Kupa döntőjében, amiért örökre (!) eltiltották a játéktól – végül persze, az „örökkévalóság” kevesebb mint egy év után véget ért... Az 1988/1989-es idényben egészen a KEK elődöntőig menetelt csapatával, ahol ugyan kikaptak a későbbi győztes Barcelonától, ám a katalánoknak rúgott három góljával felkeltette az ellenfél edzőjének, Johann Cruyffnak az érdeklődését. A következő szezonban harminc mérkőzésen 38 gólt lőtt, ezzel pedig végleg bizonyított a holland mesternek, akinek kérésére ezután leigazolta a Barca. Karrierje csúcsán, a Barcelonában A bolgár a következő szezont már a Nou Campban kezdte, ahol ekkortájt olyan játékosok rúgták a bőrt, mint Ronald Koeman vagy Michael Laudrup, valamint az 1990-91-es idényben mutatkozott be a felnőtt csapatban Josep Guardiola is… Velük a Barcelona egyértelműen domináns csapat lett otthon (négy bajnokság zsinórban 1991 és 1994 között), és az európai hódítás is összejött 1992-ben, a Wembley-ben. Miután 1995-ben a csalódást keltő negyedik helyen végzett a katalánokkal a bajnokságban, összeveszett Cryffal, ezért egy évre a Parmába száműzték – az edző kifejezett kérésére. Egy idény múlva (miután a mester távozott) utódja, Bobby Robson visszacsalogatta. Visszatértével a csapat ismét „megtanult nyerni”, ezt bizonyítja a KEK-ben, a Spanyol Király Kupában, valamint a Spanyol Szuperkupában aratott győzelem.1998-ban búcsúzott el Barcelonától, ugyanakkor ott töltött évei alatt a szurkolók egyik legnagyobb kedvence lett. A remek támadó végül 32 évesen, 1998-ban hagyta ott a klubot 175 bajnokin elért 110 góllal a háta mögött, összesen 15 nagy trófeával. A válogatottban Csatárként 83 találkozón 37 góllal szolgálta a zöld-fehér mezes csapatot. Az 1994-es világbajnokságon – az argentin, a mexikói és a német válogatott legyőzésével – a torna elődöntőjéig jutott csapatával, s a vb gólkirálya lett 6 góllal. Az év végén pedig a France Football által megítélt, Európa legjobbjának járó aranylabdát is megkapta. Az 1996-os Európa-bajnokságon is brillírozott, hiszen három találkozón háromszor volt eredményes, de a társak már gyengébbek voltak, és nem jutott tovább csapata a csoportból. Eme három gólt ritkán emlegetik, pedig ezzel a viadal ezüstcipőse lett. Az 1998-as vb-n búcsúzott a nemzetközi labdarúgástól, hírnevéhez méltatlan teljesítménnyel. A „levezető” kaland A Barcelonától ugyan 1998-ban haza, a CSZKA Szófiához igazolt, ám nem sokáig volt otthon, hamarosan pénzkereső túrára indult: a szaúdi al-Naszr, a japán Kasiva Reysol, az amerikai Chicago Fire és Washington DC United csapatában is megfordult, mielőtt 2003-ban visszavonult. A veteránként is gólerős bolgár utóbbi állomáshelyén már játékos-másodedzőként tevékenykedett, majd visszatért a Barcelonához, ahol a technikai igazgatóságban kapott állást. A klub kelet-európai játékosmegfigyelője lett, de az első csapat támadóinak is segített az egyéni edzések során. Edzőként már kevésbé sikeres A bolgár válogatott edzőjeként sem a 2006-os vb-re, sem a 2008-as Eb-re nem vezette ki legénységét. 2007-ben felmondott, majd a spanyol bajnokságban szereplő Celta Vigo edzője lett, de miután kiejtette csapatát az élvonalból, majd a második osztályban is rosszul rajtoltak, elküldték. A következő állomás, a dél-afrikai Mamelodi Sundows kispadja volt, ahol ugyan nem ment rosszul csapatának, de jól sem, így amikor fel szerette volna emeltetni havi 72 ezer eurós fizetését havi 100 ezresre, inkább elküldték. Mellékesen a szakembernek egy 8500 dolláros büntetést is ki kellett fizetnie, amikor egy bajnokin megfenyegette a bírót: ujját a nyaka előtt elhúzva jelezte, hogy mit szándékozik vele tenni. 2011 tavaszán kis híján Vietnam szövetségi kapitánya lett, majd bejelentette, hogy visszatér a Barcelonához Josep Guardiola egyik asszisztenseként, de a nyáron mégis az orosz első osztályú Rosztov sportigazgatója és elnöki tanácsadója lett. Miután az év végén nem újították meg a szerződését, idén januárban bejelentette, hogy a bolgár Litex Lovecs edzője lesz... A pályán kívül Sztoicskov ma Barcelonában él feleségével és két lányával. Néhány évvel ezelőtt tiszteletbeli bolgár konzullá nevezték ki, ebbéli tisztében Katalóniában és Aragóniában látja el honfitársai segítő tevékenységét – ha éppen odahaza tartózkodik. Bulgáriában ma is ikonként tisztelik, még akkor is, ha jelenleg edzőként pontosan annyira sikertelen, mint amennyire sikeres volt játékosként.NévjegyNév: Hriszto SztoicskovSzületési hely: Plovdiv (Bulgária)Születési idő: 1966. február 8.Poszt: csatárKlubjai: Hebrosz Harmanli (1982-1984), CSZKA Szófia (1984-1990), Barcelona (1990-1995), Parma (1995-1996), Barcelona (1996-1998), CSZKA Szófia (1998), Al-Naszr (1998), Kasiva Reysol (1998), Chicago Fire (2000-2002), DC United (2003); 455 mérkőzés /220 gólVálogatottság: Bulgária (1986-1999); 60 mérkőzés/22 gól