Szabadkán több mint 100 bevándorló próbálja túlélni a zord időjárást
A Baptista Szeretetszolgálat munkatársai nagy részt vállalnak a Szabadka mellett élő menekültek segélyezésében. Nyúl Zoltánbácskossuthfalvai baptista lelkipásztor vezetésével rendszeresen látogatják a város melletti szeméttelepen élő pakisztáni, afgánés indiai állampolgárságú menekülteket.
– Munkatársunk múlt szombaton járta be a helyszíneket és körülbelül 100 bevándorlót számolt össze. Összesen legalább 800 emberen tudtunk segíteni négy-öt hónapon keresztül, akcióink során óriás mennyiségű ruhát, az utóbbi két hétben hálózsákokat, sátrak befedésére alkalmas fóliákat és valamennyi élelmiszert tudtunk összegyűjteni és átadni nekik. Sajnos mások nemigazán mozdulnak, nem nyújtanak segítséget ezeknek a rászorulóknak. Amit tenni tudtunk, az már túlnőtte minden lehetőségünket – nyilatkozta Nyúl Zoltán.
A menekültek közül van, aki már szeptemberben megérkezett Szabadkára és azóta többször is megpróbált átkelni a szerb–magyar határon, de akadnak köztük olyanok is, akik még csak 2 hete tartózkodnak a város területén és eddig még egyszer sem próbálkoztak illegális határátkeléssel.
Lapunk munkatársai kisebb étel- és ruhacsomagot állítottak össze és meglátogattuk a téglagyár mögött található 40 fős csoportot. Megérkezésünkkor egy 25 éves afgán férfi kissé kezdetleges angol nyelvtudással afelől érdeklődött, hogy cipőt hoztunk-e nekik, ugyanis vannak közöttük olyanok, akik lábbeli nélkül próbálják átvészelni a hideg napokat. Kartonból és fóliákból épített sátrakban laknak, egyetlen felmelegedési lehetőségük az, ha a lakhelyük közelében található faágakból és gallyakból tüzet raknak.
– Csizmákra, nadrágokra, zoknikra, kesztyűkre és sapkákra van a legnagyobb szükségünk. Ebből van a legnagyobb hiány, ugyanis nem számítottunk hóra, főleg nem ekkorára – mondta az afgán bevándorló, aki kérdésükre azt felelte, hogy gyerekek és nők nem tartózkodnak a csoportjukban, viszont a város másik oldalán található táborban van néhány kiskorú.
– Indiából érkeztem 15 napja. Az ottani rossz életkörülmények kényszerítettek arra, hogy elhagyjam az otthonom és a családom – mondta a 17 éves Mani, aki becenevén kívül nem volt hajlandó elárulni a teljes nevét. Nem akarok visszafordulni, Németországban szeretném megtalálni a helyem. Lehet, hogy itt nehéz, de megéri várni. Sok problémánk volt a rendőrséggel, egyesek mesélték, hogy megverik azokat, akik a városközpontba merészkednek, ezért nem merünk a központhoz közeledni. Van itt a szomszédságunkban egy nagyon kedves és segítőkész férfi, nála tölthetjük fel a telefonjainkat és ő lát el bennünket vízzel is – mondta az indiai fiú.
Egyesek cipő nélkül igyekeznek átvészelni a zord időjárást
Atéglagyár melletti bevándorlók táborában betegek is vannak, akik nem kaphatnak betegellátást, nem jár ki hozzájuk orvos. A kevés pénzt, amit magukkal hoztak, már elköltötték, semmilyen tartalékuk nincs. Nyúl Zoltán ismeretei szerint a román–szerb határon egy 45 fős csoportot fogtak el a napokban, akik az éhezés miatt döntöttek úgy, hogy nekivágnak a határnak azzal a céllal, hogy a határrendőrség elfogja őket és olyan helyre szállítsa, ahol felmelegedhetnek és ételt is kapnak.