Hazudnak Afganisztánról?

Daniel L. Davis ezredes Igazság, hazugságok és Afganisztán címmel közölt leleplező írást a 2001-ben indított amerikai katonai invázió kiábrándító kudarcáról. A Hogyan hagytak minket cserben a katonai vezetők alcímű beszámoló arra világít rá, hogy az amerikai csapatkivonás előestéjén a helyi vezetők még mindig alkalmatlanok az afgán nép önálló irányítására, és a tálibok továbbra is állandó veszélyt jelentenek a lakosságra. Az ezredes szerint nem azért ment tavaly a közép-ázsiai országba, hogy drámai fejlődést lásson, hanem hogy a katonai jelentésekben foglaltak igazáról meggyőződhessen, és a leírtakkal legalább nagy vonalakban megegyező javulást tapasztalhasson a 10 évvel ezelőtt felvázolt helyzethez képest. Mint írta: gyakorlatilag minden szinten az afganisztáni misszió sikertelenségét tapasztalta. 2011 januárjában például a pakisztáni határhoz közeli Kunar régióba látogatott, ahol kollégáival az egyik helyi rendőrőrsöt kereste fel, amelyet éppen néhány órával korábban támadtak meg a tálibok. Amikor azt firtatta, hogy a keresésükre indultak-e a rajtaütést követően, azt a választ kapta, hogy nem, mert az veszélyes lenne. Hasonló tapasztalatokat szerzett az elvileg több száz négyzetkilométernyi terület biztonságáért felelős amerikai támaszpontoknál is, ahol még látótávolságon belül is tálibok gyilkolják a helyieket következmények nélkül. Daniel Davis írásában emlékeztetett egy 2011. januári jelentésre, amelyet az afgán nem kormányzati biztonsági hivatal készített, és amelyben az felhívta a figyelmet az amerikai és a nemzetközi biztonsági erők (ISAF) vezetői által tett nyilatkozatok és az ISAF belső kommunikációja között tátongó szakadékra. James E. Hutton, az amerikai hadsereg sajtófőnöke a riportra reagálva annyit mondott, hogy a katonai vezetők mindig az igazat mondták Afganisztánról.