Pár órával az előadás, pár nappal a nagy hóhullás előtt találkoztunk, és a gyógyszertár udvarán és a Vajdasági Banknál levő fákon ücsörgő baglyok közelében, választott témája apropóján beszélgettünk ornitológiáról, populációfelmérésről, valamint az ARCUS tevékenységéről és terveiről.
Miért éppen baglyokkal foglalkozó témát választottál?
– Ennek több oka is van. Egyrészt a közvetlen környezetünkben sok bagoly van, Topolya központjában jelenleg 110, és úgy gondoltam, az embereket talán jobban megragadja az olyan téma, amely közvetlenül érinti őket. Közvetlenül érinti, hiszen itt ücsörögnek a fákon, bárki, aki figyelmes, és felnéz, láthatja őket. Mi az ARCUS-szal már az 1999/2000-es tél óta vizsgáljuk az itt élő vagy épp telelő –egyébként 2010-től fokozottan védetté nyilvánított – baglyokat, noha intenzíven valójában 2004/2005-ben kezdtük el számlálni a madarakat. Azóta vannak adataink, kimutatásaink, hogy hogyan változott a példányszámuk. Az erdei fülesbagoly-állomány felmérése már Vajdaság-szinten is működik, az idei tél pedig már a negyedik alkalom, hogy az egész régióra kiterjesztett vizsgálatot végzünk. Visszatérve a kérdésre: az érdeklődésemen és a többéves ARCUS-os tevékenységemen, a madarászkodáson túl, ami motiválta még, hogy ezt a témát választottam, az az volt, hogy az egyetemen a szakdolgozatomat is a baglyok táplálkozási ökológiájából írom.
Mi az oka annak, hogy a baglyok behúzódtak a városba? Vagy mindig is itt voltak?
Valójában az 1970-es évektől figyelhető meg a baglyok behúzódása, ekkortól az egész Kárpát-medencében, de legfőképpen az Alföldön kezdtek feltűnni kisebb telelő populációk, majd ezek az állományok szép nagyra duzzadtak. Az erdei fülesbagoly a Kárpát-medencében állandó madár, míg az északi populáció vonuló, így telenként lehúzódnak ide, a mi baglyainkhoz csatlakoznak, és együtt képeznek egy telelő állományt. Mivel a lakott területek környékén találnak olyan örökzöldeket, mely jól el tudja őket rejteni, illetve mivel fontos számukra, hogy szélvédett helyen legyenek, ezért behúzódnak a városokba. A topolyai telelő populáció az időjárással összefüggésben változik: szeles napokon teljesen behúzódnak, míg szélcsendben olyan fákon is kint ülnek, ahol egyébként érné őket a szél.
Mennyire érdeklődnek a gyerekek, a fiatalok az ornitológia, de úgy általában a környezetvédelem iránt?
Az egyesületünknek van környezetnevelési programja, ami már évek óta működik, de ezt szeretnénk ez év őszétől intenzívebbé tenni: mindkét általános iskolát megpróbáljuk ebbe bevonni, hogy környezet- és természeti nevelési szakkörök működhessenek. Persze emellett folyamatosan vannak akcióink, például madárgyűrűzési, de van nyári táborunk is, tehát kialakul egyfajta szervezett kapcsolat a gyerekekkel, a fiatalokkal. Én úgy látom, nyitottak erre, alapvetően sikerül megmozgatni őket, és kialakítani bennük egy természet- és környezettudatos gondolkodást. Ráadásul mára már az ARCUS-on belül kialakult egy jelentős szakemberi gárda, mely olyan emberekből áll, akik nemcsak hobbi szinten foglalkoznak természet- és környezetvédelemmel, hanem komoly kutatási eredményeket is fel tudnak mutatni. Éppen ezért szeretnénk, ha minél több gyerek bekapcsolódna a programjainkba.