Aki végignézte szerdán Milorad Dodik és Čedomir Jovanović másfél órás vitáját, az lecsupaszítva, a maga nyerseségében tapasztalhatta meg a szerb és szerbiai társadalmon belüli egymásnak feszülések kvintesszenciáját. Tökéletes választás volt a vitát szervező Tanjug Hírügynökség részéről, hogy éppen a boszniai Szerb Köztársaság vezetőjét és a Liberális Demokrata Párt elnökét „eresztette össze”, hiszen ez a két politikus mintegy szimbóluma annak a két, jól körülhatárolható eszmerendszernek, attitűdnek, pólusnak, amelynek Koszovó és Európa a metaforái, és amelyek meghatározzák a térség valóságát.
Jovanović minapi kijelentése, hogy a boszniai SZK „genocídium terméke” csak apropóul szolgált ahhoz, hogy fényesre csiszolódjon a szerb társadalom tükre, és kristálytisztán megmutatkozzék a két eszmerendszer, amelyek egybemosásával csak az egy helyben topogás és az ügyetlen lavírozás lehetséges. Az egyik oldalon ott állt a nemzeti mítosz képviselője, a prófétákként és hősökként tisztelt hágai vádlottak semlegességet mímelő védőügyvédje, az egykori ellenség – ma már „csak” többnyire csendben utált és megvetett szomszéd – áldozatait is elismerő, de azért folyton a saját nemzetének áldozataira emlékeztető hipokrita, a történelmi tényekkel szelektíven bánó korifeus, a másik oldalon pedig a nemzeti mítoszok hamisságára rámutató, a nemzete nevében elkövetett szörnyűséges bűncselekményekkel szembenézni merő, a népirtást, etnikai tisztogatást nevén nevező, a saját nemzeti közösségének háza táján söprögető, és nem folyton-folyvást a szomszéd (ugyancsak rendetlen) udvarára mutogató politikus.
Azt is mondhatnánk, hogy Szerbia, a szerb társadalom tizenhat évvel Dayton, tizenhárom évvel a NATO-bombázás, tizenegy és fél évvel Milošević bukása után mégiscsak elindult a jó irányba, hiszen immár a šešelji eszmék és attitűdök nem képeznek jelentékeny társadalmi erőt, mégis szomorú és kétségbeejtő, hogy ennyi év alatt csak ennyit sikerült elérni. Hogy a dodiki alapállás – amely csak a vastag sminkje miatt tűnik a šešeljinél szelídebbnek – szalonképes lehet, „belefér” a politikai fősodorba, lehet annak egyik pólusa.
A szerb társadalom pedig évek hosszú sora óta e két meghatározó, markáns eszmerendszer, attitűd, metafora között őrlődik – döntésre képtelenül. Mert ugye Koszovót nem adjuk soha, habár igaz, már rég nem a miénk; eszünk ágában sincs háborúzni, de azért az volna a kívánatos, hogy minden „szerb föld” egyesüljön; nyugati életszínvonalat és életminőséget akarunk, de folyton keletre tekingetünk. A közvélemény-kutatások is rendre ezt támasztják alá, ezt a skizofrén helyzetet, amivel a polgárok többsége nem tud, a közhangulatot meglovagoló néppárti, gyűjtőpárti politikusok pedig nem mernek mit kezdeni.
Olvasd a Képes Ifjúságban:
Nem éltem sohasem a számok bűvöletében, bár vita nincs, a számok egyre fontosabb helyet töltenek be az életünkben. Üssünk csak fel egy-két újságot, telis-tele vannak számokkal. Még a szórakoztató oldalak is a számokra építenek. Figyelmünket úgy ragadják meg, hogy a jó tanácsokat is a matematika nyelvére ültetik át, pl.: hat olyan dolog, amire a tiniknek szükségük van, tíz dolog, ami nélkül nincs jó házasság, három tipp, amivel felfrissül a bőre... Még jó, hogy ugyanezek a lapok nem E330-ként emlegetik a citromsavat, ha épp káros tulajdonságait foglalják pontokba, hanem nevén nevezik. Ez azonban nem gyakorlat a gyártóknál, akik ugyan feltüntetik az adott termék össszetételét, de hogy abból közönséges emberfia semmit sem ért, az mintha senkit sem érdekelne.
Én ezúttal inkább össszeszámolnám, hogy milyen előnnyel jár ez a „nemtörődömség”. A trendeket követve úgy is fogalmazhatnék: hét ok, amiért jó, hogy nem értjük a termékismertetőt: 1. Fogalmunk sincs, mit eszünk, 2. Abban a hiszemben élünk, hogy jól bevásároltunk, 3. Nem tartunk az egészségtelen táplálkozás káros következményeitől, 4. Elképzelésünk sincs, mitől betegedtünk meg, 5. Még csak fel sem merül annak gondolata, hogy a gyártót bepereljük, 6. Nem riasztjuk a felügyelőséget, és nem utolsósorban: 7. Nem cikkezünk a gyártó kárára...
Vajdaságban: szombaton mérsékelten borús, gyenge vagy mérsékelt északnyugati szél fúj. A reggeli hőmérséklet 11 és 13, a nappali 22 és 24 fok között ingadozik.
Az ország területén: is mérsékelten borús időre számíthatunk, délután a keleti és a déli országrészekben záporok alakulnak ki. Gyenge vagy mérsékelt északnyugati szél fúj, hajnalban 9–15 fokig, nappal 17–24 fokig melegszik fel a levegő.
Távolabbi előrejelzés szerint: vasárnap az északi országrészekben mérsékelt borulás, Szerbia többi része felett borult lesz az ég, esik az eső. Vasárnap este mindenhol felszakadozik a felhőzet, hétfőn mérsékelt borulás, délen és nyugaton eső várható. Kedden és szerdán is esős napban lesz részünk, a csapadék szerdán délután szűnik meg.
Európában: ma a kontinens nyugati részeiben eső, a Balkán-félszigeten és Kelet-Európában mérsékelt borulás, záporok, zivatarok. Nagy-Britanniában szeles időjárás, a kontinens legtöbb országában 16 és 27 fok között ingadozik a nappali csúcshőmérséklet.
1045
Orseolo Péter magyar király felajánlotta az országot III. Henrik német-római császárnak, akitől hűbérbirtokként kapta vissza.
1912
Fiumében (Rijeka) megszületett Kádár János (eredeti nevén : Csermanek János), aki 32 évig volt a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetője.
1921
Megszületett Budapesten Bárdy György színész, "Jumurdzsák". Ismertebb filmjei: Egri csillagok; Kárpáthy Zoltán; A kőszívű ember fiai; Gábor diák; Valahol Európában; A Hamis Izabella; Hahó, Öcsi!; Bob herceg; János vitéz; Így írtok ti; A Hídember; Magyar vándor.
1948
Budapesten megszületett Gálvölgyi János Jászai Mari- és SZOT-díjas érdemes színművész.
1966
Meghalt Tamási Áron Kossuth-díjas író, akadémikus (Ábel - trilógia).
1980
Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós megkezdte egyhetes útját a világűrbe a Szojuz 36 fedélzetén.
1986
Az Európai Unio hivatalos zászlója lett a kék háttérben 12 arany csillaggal díszített lobogó.
1805
Napoleon Bonaparte Olaszország királya lett.
1896
Elsőként a Dow Jones and Company tette közzé a maga tőzsdeindexét a New York-i értékpapírtőzsdén (NYSE).
1923
Megszületett Elberfeld-ben Horst Tappert német színész, a legendás Stephan Derrick megszemélyesítője.
Esküvőbe „csöppent” tíz métert zuhanva egy házasságkötő terem padlásáról egy férfi Németországban és épp a menyasszony lába előtt terült el, aki sokkot kapott.
Az eset Unterfrankenben történt, a padlás padlózata nem bírta el a 20 éves Stephan Pfeifert, aki részegen ment fel, mert szerette volna kialudni mámorát egy csendes zugban. A férfi esését valamelyest felfogta egy balkonkorlát, így megúszta a zuhanást csípő- és bordatörésekkel.
A menyasszony, Anett Friedmann is szerencsés, mert ha kicsit előrébb áll, a férfi a halálát is okozhatta volna, így csak a hangulatot csapta agyon – adta hírül az austriantimes.at című osztrák hírhonlap.
.gif)
