A Blic országos napilap hétvégi cikke alapján jutott ez eszembe. Az ország más városaiból minden bizonnyal irigykedve tekintenek Szabadkára azok, akik olvasták ezt a szöveget, amely a tízes közlekedési folyosó mentén lévő városok fejlődését taglalja. Ez az írás részletesen kitér különböző városokra, többek között Újvidékre, Inđijára, Belgrádra, Nišre és Szabadkára is. A tízes közlekedési folyosó határán lévő városokba ugyanis az írás szerint 2,2 milliárd eurót fektettek be a beruházók, és összesen 20 000 munkahely nyílt. Külön kiemelik, hogy Szabadkán az elmúlt három évben harmadával csökkent a munkanélküliek száma. Nahát! Erre még visszatérünk lentebb!
Ez az írás kiemeli a városok beruházóit is, név szerint. Szabadka esetében – amely várost Oliver Dulić képviseli, és nyilatkozik arról, hogy példa lehetne Szerbia-szerte a beruházók iránti érzékenysége miatt – a leghosszabb a lista, amelyen a következő vállalatok szerepelnek: a Masterplast, a Fornetti, a Metro, a Finat, az Elektroremont, a Dunkermotoren, a Norma Group, a Siemens, a Continental, a Swarovski és a Calzedonia. Ezek a vállalatok – az írás szerint – összesen 114,5 millió eurót ruháztak be Szabadkán, és nem kevesebb mint 2900 munkanélkülinek adtak munkát az elmúlt három évben. Még ha mindez igaz is volna – mert sajnos nem az – akkor sem kellene ennyire magabiztosan dicsekedni, hiszen arra, hogy közben hányan maradtak állás nélkül, nem tér ki az írás szerzője.
Azonnal kinyílik a bicska az ember zsebében. Szabadka esetében ezek a számok és százalékok igencsak zagyvának tűnnek, hiszen ha a foglalkoztatásügyi szolgálat szerint 15 százalékos a munkanélküliség, akkor legalább 15 000 munkanélkülivel kellene számolni, amennyiben csak a város lakosságát, vagyis cca 100 000-et veszünk alapul. Ez viszont azért sem lehet biztató adat, mert nem veszi figyelembe a környező települések lakosságát, ahol még nagyobb arányú a munkanélküliség. Egyszóval tele van a szöveg pontatlanságokkal, ferdítéssel és egy kis füllentéssel is.
Hiszen tény ugyan, hogy több nemzetközi szinten elismert vállalat érkezik Szabadkára, de ezeknek egy része, még csak meg sem építette a gyárcsarnokokat, nemhogy munkát adott volna több ezer munkanélkülinek. Előbb-utóbb sor kerül rá minden bizonnyal, de most ugyanúgy egyik napról a másikra élnek a potenciális alkalmazottak, mint eddig. Emellett azért sem árt némi óvatossággal kezelni ezeket a beruházásokat, mert sajnos arra is volt már példa, hogy a szinte biztosnak tűnő üzlet nem valósult meg (ilyen volt Szabadkán az a pláza is, amelyet izraeli befektetők építettek volna a Pap Pál utca sarkán).
Az Önálló Szakszervezet szabadkai részlegének elnöke, Milan Popović már több alkalommal nyilvánosan feltette a kérdést, szeretné tudni, hogy hol helyezték el azt az 5 – 6 000 embert, aki most nem szerepel a munkanélküli jegyzékben. Hiszen 5-6 évvel ezelőtt a munkanélküliek száma elérte a 17 000-et is, azóta pedig látványos javulás nem tapasztalható. Elmondhatják százezerszer, több csatornán is, attól még nem hisszük el.
A statisztikák nem mutatnak reális képet, hiszen a munkanélkülieket igen könnyen törlik a listáról, s aztán hat hónapig nem jogosultak újra szerepelni azon (Mintha valamiféle privilégiumról beszélnénk. Nevetséges!). A szakszervezet elnöke felvetette annak lehetőségét is, hogy a munkaképes munkanélküliek közül sokan elhunytak, hiszen a hosszú évek kilátástalansága fizikailag és szellemileg is leépíti az embert, azonban ez elenyésző szám ahhoz képest, amivel a mostani statisztikusok meg szeretnének győzni bennünket.
A Szabadka környéki falvakban a lakosság csaknem nyolcvan százaléka munkanélküli, természetes tehát, hogy a politikusok csak a városi adatokkal szeretnének operálni. A szomorú tény azonban az, hogy ezeken a kis településeken a nyugdíjkifizetéskor, illetve az azt követő néhány napon vannak vásárlók a boltban. Ekkor fogy a kenyéren kívül más is a polcokról. Amint a kevés juttatás elfogy, nincs vásárló a boltban. Se nyugdíjas, se munkás, se fiatal.
Én már csak attól tartok, hogy ha ez a rengeteg beígért munkahely megnyílik, rajtunk az már nem sokat segít, mert az írást országszerte olvasták, a fejletlenebb, nem említett városokban is, ahonnan a fantasztikus szabadkai körülmények hallatán felbuzdulva háromezren ideköltöznek, aztán a haszon: veszett fejsze nyele.