A csapat nyer – az edző veszít

59.25: Slavko Goluža, a horvátok szövetségi kapitánya időt kért. Mocsai Lajos jelezte az övéinek, ha a horvát támadás véget ér, s megvan a labda, akkor azonnal ő is Golužához hasonlóan cselekszik majd.
59.54: Horvat és Bičanić kínai figurával próbálkozott, az utóbbi lövése azonban a kapufán csattant.
59.57: Fazekas Nándor a középpályán álló csapattársának továbbította a labdát, aki Schuch Timuzsint hozta játékba.
59.59: Schuch fordulásból lő: gól! A horvátok sztárja, Ivano Balić fogja a fejét, a horvát riporter még mindig azt hajtogatja, hogy Bičanićot lökték a levegőben, mégsem kaptak hétméterest. Ehelyett a magyarok kaptak esélyt, hogy megszerezzék a győztes gólt, ám a találat érvénytelen, mivel Mocsai a megbeszéltek szerint járt el, s időt kért.
Az órát visszaállították 59.55-re, de ennyi idő már nem volt elég egy akció végrehajtásához. Ha Magyarország legyőzi Horvátországot, az ötödik helyért játszhatott volna. Így a nyolcadik helyen végzett az együttes, vagyis teljesítette a szövetség vezetői által kitűzött célt, amely úgy szólt, hogy továbbjutni a pokolian erős C csoportból (Spanyolország, Franciaország, Oroszország), és bekerülni az első nyolc közé.
Persze jogos a kérdés: hibázott-e Mocsai Lajos, amikor nem figyelte, mi történik a pályán, hanem azonnal időt kért? De ha ezt kérdezzük, akkor azt is feltehetjük: történhet-e nagyobb tragédia egy edző életében, mint az, hogy ő fosztja meg csapatát a győzelemtől?
Mocsai, aki a magyar válogatott és a Veszprém edzője is, pontosan a nagykönyvben tanultak szerint járt el. Ha pár másodperccel a vége előtt, döntetlen állásnál megszerzed a labdát, kérj időt, talán akkor még van esélyed a győztes gól megszerzésére. Hogy erre készül, a szövetségi kapitány már a korábbi időkéréskor közölte ezt a játékosaival. Felmerül azonban rögtön egy kérdés: miért indított akkor Fazekas, s hogy került Schuch ilyen gyorsan az ellenfél kapuja elé? A válasz egyszerű: a magyar játékosok tudták, hogy már csak pár másodperc maradt hátra, s megpróbálták ennyi idő alatt eldönteni a találkozót. Ehhez kisebb csoda kellett, de ez bekövetkezett, egy másodperccel a vége előtt, Schuch gólt lőtt. Az időkérés végén Mocsai annyit mondott: gyerekek, ne haragudjatok, nem láttam…
Hárommillió forint (mintegy tízezer euró) úszott el ezzel az időkéréssel, ugyanis a Magyar Kézilabda-szövetség a kontinensbajnokság előtt közölte, hogy a 4–6. hely nyolcmillió, a 7–8. hely pedig ötmillió forintot ér.
Mindenki azt kérdezte a meccs után: miért nem nézte Mocsai, hogy mi történik a pályán? Azért nem, mert hat másodperccel a vége előtt erre nincs ideje az embernek. És hiába a világ egyik legjobb edzője Mocsai Lajos, ilyen helyzet az ember életében egyszer, esetleg kétszer fordul elő. Aki jól dönt, az szerencsésnek mondhatja magát. Aki rosszul, annak egy ideig biztos altatók kellenek ahhoz, hogy elaludjon.
Olyan kritikák is elhangzottak, hogy egy ilyen baki után az edzőnek még a lemondást is át kell gondolnia. Ha a magyar válogatott C csoportos továbbjutása múlt volna ezen a gólon, talán valóban lenne miről beszélni. De így, hogy Magyarország a hat mérkőzésén legyőzte az Európa-, világ- és olimpiai bajnok Franciaországot, döntetlent játszott a két elődöntőssel, Horvátországgal, illetve Spanyolországgal, nem kapott ki az olimpiai selejtező kiharcolásában bízó Oroszországtól, az MKSZ-től nagyon rossz húzás lenne, ha felállítaná a kispadról a trénert. Ez szinte biztos, hogy nem fog bekövetkezni, már csak azért sem, mert az előző Eb-n a magyar válogatott 13. lett, még a csoportból sem sikerült továbbjutnia, most pedig hajszálon múlt, hogy péntek délután nem lépett pályára az ötödik helyért.
Amikor a magyar női válogatott 2000-ben Ukrajnát legyőzte az Európa-bajnokság döntőjében, zúgott a „szép volt, lányok”. Amikor ugyanebben az évben a magyar női válogatott kikapott az olimpiai döntőben, akkor mindenki arról beszélt, hogy az edző miatt veszítette el az együttes az olimpiai aranyérmet. Mind a két esetben az 1954-es, szegedi születésű szakember ült a kispadon.
A sportban amikor valaki dicséri az edzőt, akkor a kritikusok zsebében ott a válasz: nem ő nyerte meg a meccset, hanem a játékosok. Amikor azonban a csapat vesztesként hagyja el a pályát, vagy csak döntetlent ér el, akkor mindenki kórusban kiáltja: az edző a hibás!
A következtetést, amely egyben az írás címe is, könnyű levonni. És lehet-e ezen változtatni? Sajnos nem, ez az edzői sors, amely szerda este Újvidéken igencsak kegyetlen volt Mocsaival szemben. Jobb azonban, hogy most történt ez, s nem az áprilisi olimpiai selejtezőn, amelyen a csapat, Mocsai Lajossal az élen, bebizonyíthatja, jó úton jár a magyar férfikézilabda.