Most, hogy környékünkön, itt a város peremén, ahol bolyongok, mint abban a régi dalban, tehát falusiasan szólva, itt künn a juhszélen ismételten elszaporodtak a betörések, egyik ismerősöm adta elő az alábbi történetet.
De mielőtt továbbadnám Önöknek, elmondom: nemcsak professzionális betöréses tolvajlások harapódzanak el errefelé (miként, gondolom, fővárosunk jelesebb részeiben is), hanem a vandál betörések is, amelyek olyan formában nyilvánulnak meg, mint az üzletek kirakatainak a bezúzása, különösen pedig a bérbe adandó vagy eladásra kínált, üres üzlet vagy irodahelyiségek külső beavatkozás által való rombolása. Az éj leple alatt, bizonyos hajnali betyár bandák, feltehetően kótyagos fiatalok bulikból hazafelé tartva, rombolási ösztöneiket kielégítendő, törnek-zúznak. Ezúttal a kevésbé ártatlan falfirkálókat hagyjuk, hagyjuk őket már csak azért is, mert alig marad számukra tevékenységük kifejtésére üres, tiszta falfelület nem csupán a kültelkeken, lassan a belvárosban sem.
Térjünk azonban rá ismerősöm bejelentett történetére.
Történt vele, mint mindnyájunkkal minden nap, hogy kora reggel megcsörrent a telefonja. Persze az nem először történt meg vele. Szinte minden alkalommal ugyanaz, már megszokott „messziről” felismert női hang jelentette: minapi sorsolásukon ő és családja nyerte cégük tízezer dináros vásárlási utalványát, amit ma délelőtt tízkor itt és itt vehet át. Minden eddigi hasonló szöveg után ismerősöm szó és köszönet nélkül lecsapta a kagylót. Ezúttal azonban gondolt egyet. És máris közölte a hölggyel: rendben van, asszonyom, pontosan tízkor ott leszek az adott címen, de előre figyelmeztetem, hogy ha időközben megkísérlik feltörni a lakásomat, vigyázzanak, mert pórul járhatnak. Ugyanis a lakásom őrzését távollétemben, mint mindig, ezúttal is a nagynénémre bízom. Harcias természetű, vakmerő öreglány. És lőfegyvere van. Ennyit közöltem a nyereményt közlő hölggyel és letettem a kagylót. A „nyereményért” eszem ágába se volt elfáradni. Annyi „hasznom” mégis lett az egészből, hogy utána jó ideig nem jelentkeztek az ehhez hasonló csőbehúzók. Találmányomat minden hiszékeny polgártársamnak melegen ajánlom.
Ezen mosolyogtam magamban, amikor azon a soron andalogtam végig, ami még régi mivoltában tündöklik itt a város peremén. Valóban tündöklik takaros családi házaival, rendben tartott előkertjeivel. Meg-meg állva, egyik-másik előtt azon tűnődtem, vajon ezeket is „felkeresik” a nyereményhirdető betelefonálók? Könnyen megközelíthetők, az alacsony kerítés szinte tálcán kínálja a lehetőséget. A csábítás meglehetős. Igaz ugyan, hogy az ilyen családi házakban mindig lehet otthon valaki, ha más nem, hát egy négylábú éber házőrző.
S míg egy ilyen szép lak kerítése előtt ácsorgok, meggondolatlanul a jobbomat a rácsos kapu kilincsére tartva, egy ifjú ugrik elém feldúlt ábrázattal, vérben forgó szemmel üvöltve kérdi: tetszik? Be tetszene menni? Takarodjon a szemem elől, mert ha még egyszer itt látom ólálkodni... És még mielőtt fenéken rúgna, vagy lekeverne egyet (látom képes volna rá) undorodva morogja maga elé:
– Ez nem normális... Már a kilincset nyomta.
Lógó orral megyek tovább. Tolvajnak vélt?
.gif)
Olvasd a Képes Ifjúságban:
(fotó: Beta/AP)
Beta/AP Egy rossz szó sem érheti a még hatalmon levő kormányunkat. Az állandó elégedetlenkedők és az ellenzékiek ugyan folyamatosan ócsárolják minden lépését és intézkedését, amiben sok igazság van, ugyanakkor szem elől tévesztik, hogy úgyszólván együtt lélegzik a néppel, és esetenként még a népi mondások tartalmát is hajlandó törvénybe foglalni.
Vegyük például a vagyonadót. Mindegy, hogy az ember házat épít vagy lakást vesz. A saját családi tető megszerzésébe legalább fél életét beleöli. Megvonja magától a jobb falatokat, nem jár nyaralni és telelni, a használt ruhákat árusító üzletekből öltözködik, miközben fogalma sincs arról, hogy lakhelyén merre található a könyvesbolt. Olvasásra ugyanis nincs ideje, mert ha csak egy mód van rá, pótkereseti lehetőségek után kutat.
Szóval húsz-harminc évig kulizik, míg végül (önmaga előtt büszkén) beköltözik a sajátjába. Ha ez az év valamelyik negyedének végén történik, jószerével be sem csukta rendesen az ajtót, csenget a postás és hozza a vagyonadócsekket.
Vidéken, úgy tudom, megfizethető összeget követel az önkormányzat, a fővárosban azonban egy átlagos kétszobás lakás tulajdonlásáért évi tizenkétezer dinárt is bevasalnak rajta.
Káromkodik veszettül, de fizet. Dühében azonban eszébe sem jut, hogy a kormány csak a népi mondást tartotta szem előtt, amikor törvénybe iktatta ezt a sarcot.
„Aki panaszkodik, vegyél el tőle, aki pedig dicsekszik, adjál neki”.
Vajdaságban: ma felhős, ködös idő lesz. Gyönge, változó irányú szél fúj. A hőmérséklet hajnalban –1, nappal 4 fok körül alakul.
Az ország területén: borús, ködös időtől tarthatunk, csak a hegyvidéken oszlik szét a felhőzet. Gyönge, változó irányú szél fúj. Hajnalban a hőmérséklet –7 és 1, nappal –1 és 5 fok között ingadozik.
Távolabbi előrejelzés szerint: csütörtökön túlnyomórészt napsütésnek örülhetnek, reggel ködképződéssel, Vajdaságban felhős idővel kell számolni. Pénteken felhősödik, eső, havas eső esik. Szombaton borús, szeles idő, délelőtt havazás lehetséges, csak Vajdaságban lesz mérsékelt felhősödés, de az éjszakai órákbakban itt is havazik.
Európában: jobbára beborul a brit szigeteken, Franciaországban, Skandinávia déli részein, északon pedig havazik. A Balkán-félszigeten szintén szomorkás idő lesz, máshol kisüt a nap. Erős szél fúj Nagy-Britannia északi vidékein és az Északi-tengeren. A leghidegebb Moszkva –1, a legmelegebb Lisszabon 15 Celsius-fokkal.
Plüsspingvint mentett nagy buzgalommal egy teljes csapat Németországban, mert több ember igazinak nézte az állatot és riadóztatta a hatóságot.
Az eset Heidelbergben történt. A Neckar folyón úszott a pingvin, az emberek pedig úgy látták, hogy jégtáblához fagyott a madár. Több se kellett a buzgó állatvédőknek: menten telefonáltak a rendőrségnek, amelynek emberei elég dühösek lettek, amikor szembesültek azzal, hogy feleslegesen száguldottak pingvint menteni. Az állat csak plüss volt, a jégtábla viszont valódi. A rendőrség szerint feltehetően viccből fagyasztották valakik jégtömbbe és indították útjára a folyón – adta hírül a brit Metro újság.
Nem ez az első eset, hogy Németországban műállatot mentett a hatóság. Éppen egy éve 25 tűzoltó küszködött egy tóra fagyott hattyú életének a megmentéséért, mígnem kiderült, hogy ők is csak műanyagmadárért vesződtek. Az a mentés Straubingban történt, a műhattyú viszont nem viccből került a tóra: horgászok hagyták ott, hogy elijessze a halevő madarakat.
.gif)
