Ezt írtuk 2011-ben...

JANUÁR

Rosszul húz a húzóágazat

Ez a mi húzóágazatunk, mint egy kehes ló – egyre rosszabbul húzza a szerbiai mezőgazdaság szekerét. Nincs is már, ami húzza, se ökör, se ló, és ezt nemcsak jelképes értelemben állítjuk. Tavaly például 80 ezer fejőstehenet vágtak le, és legalább 30 ezret szállítottak ki külföldre, merthogy kifizetődőség hiányában a gazdák nem akarták tovább növelni a veszteségeiket. Az utóbbi tíz évben, 2001-től 2010-ig sikerült a felére, 817 ezerről 468 ezerre csökkenteni az országos tehénállományt.

Miért alacsonyak a földművesnyugdíjak?

Országos viszonylatban összesen mintegy másfél millió nyugdíjas van. Ebből 223 ezer földművesnyugdíjas, átlagnyugdíjuk valamivel több, mint 8000 dinár.

FEBRUÁR

Kétes ügyletek állami parcellákon

Sokan bérbe adták a bérbe vett állami földeket, s szubvenciókat vettek fel a megművelésére

Tavaly összesen ötmilliárd dinár folyt be az állami költségvetésbe a termőföldek bérbeadása révén. Az összeg 40 százaléka helyi önkormányzatoknál, 30 százaléka a vajdasági költségvetésben, a fennmaradó szintén 30 százalék pedig a termőföld-igazgatóság kasszájában köt ki. Tehát mindenkinek jut a kalácsból, csak éppen azoknak nem, akiktől egykor az államinak átkeresztelt termőföldet elvették. Részben ebben a tényben rejlik az az ok, miért halogatja az aktuális hatalom a vagyon-visszaszármaztatást...

Hazudnak reggel, hazudnak este...

Hogy van az, hogy az összes tranzicióban lévő ország közül éppen csak Szerbia omlana össze az igazságos vagyon-visszaszármaztatás miatt?

A Restitúciós Hálózat figyelmeztet: „a kormány egyszerűen nem tüntette fel az állami vagyon 70 százalékát az Európai Bizottságnak átadott válaszokban, így kívánta alátámasztani azt az állítást, hogy a természetbeni vagyon-visszaszármaztatás nem lehetséges. A politikum pont a természetbeni visszaszármaztatástól fél a leggörcsösebben, hiszen ha erre sor kerülne, akkor számba kellene venni az állami vagyont, illetve fel kellne vázolni, mi történt ezzel a vagyonnal az utóbbbi néhány évtizedben. A restitúció miatt nem Szerbia pénzügyi rendszere, hanem az országon élősködő parazita jelzővel illethető politikai rendszer omlana össze.”

A munkanélküliek legyenek földművesek?

Sokan azt rebesgetik, hogy a szerbiai paraszttársadalom 70 százalékának nincs egészségügyi biztosítása. Azoknak sem, akik emlékezetük óta a földet túrják, és azoknak sem, akik munkalnélküliekké váltak, és besorolták őket a mezőgazdászok közé. Utóbbiak részéről az elmúlt néhány hónapban számos olyan beadvány érkezett a tartományi ombudsmanhoz, mellyel kérték, az intézmény foglaljon állást a kérdésben: kinek kell fizetni, s vajon jogos-e az, hogy a betegbiztosítási nyilvántartásából kihúzzák mindazokat, akiknek talpalatnyi földjük van.

MÁRCIUS

Minisztercsere

Slobodan Milosavljević gazdasági és Saša Dragin mezőgazdasági miniszterek helyett Dušan Petrović vezeti majd az egyesített tárcát. A most már exminisztereknek számító Milosavljević és Dragin arról maradnak emlékezetesek a termelők körében, hogy az első 2008 tavaszán, a választások előtt még ki tudta fizetni a 420 000 gazdaságnak a hektáronkénti 10 000 dináros támogatást, de Dragin már jócskán megnyirbálta a juttatásokat. A nevéhez fűződik az is, hogy a területalapú támogatások kifizetését a nyugdíjalapokba való befizetésekhez kötötte. A sajtóhírek azt mondják, hogy Dušan Petrović, aki eddig a Demokrata Párt alelnöke volt, jócskán nagyobb befolyással bír, mint az említett két személy. Ez azért fontos, mert a miniszterek eddig is nem tárcáik fontossága alapján kapták a reszortjuk működéséhez szükséges pénzt, hanem éppen személyes tekintélyük és politikai befolyásuk alapján, ami azután a minisztériumok munkáját is nagyban befolyásolta.

ÁPRILIS

Tavaszi vetés – ismét önerőből

Hiába a minisztercsere. A támogatásokról eddig még egy szó sem, pedgi már benépesült a határ... Így nehezen lehet válsztásokat nyerni... A mostoha viszonyulás nagy hiba. Legalább a választások előtti időszakban el kellene húzni a mézesmadzagot a termelők orra előtt. Legalább ebben a rövid időszakban kellene enyhíteni a szorításon, s kicsit visszafogni azt a néhány újgazdagot, korlátozni őket profitszerzési határtalan étvágyukban... mert a gazdatársadalom hiszékeny, ha keveset is kap, nagyon hálás tud érte lenni. Nem kevés emberről van szó, a szavazótestületnek több mint a fele túrja a termőföldet. Vagy azért, mert eddig is ebből élt meg, vagy azért, mert annak a másfél milliónak, akik munka nélkül maradtak, már nincs más jövedelmszerzési forrása. De még csak kilátásban sincs.

MÁJUS

Miért nem hisz a paraszt a politikusnak?

Választási kampányrendezvényt csináltak a 78. Nemzetközi Mezőgazdasági Vásárból. Maga a köztársasági elnök volt a ceremóniamester, amikor népes kíséretével, köztük természetesen Dušan Petrović mezőgazdasági miniszterrel megérkezett a régió legjelentősebb és legnagyobb agrárkiállítására, hogy megnyissa azt, semmitmondó s főleg a termelőknek semmit sem ígérő vagy egy cseppet sem biztató beszédével. Majd végigvonultak a kiállítók termékeket bemutató standjainak elitebb részénél, és megelégedéssel távoztak. Csakhogy azt nem mondták: nézelődjetek, élvezzétek a vásárt … De pénzt… földalapú támogatást, szubvenciókat – hát azt nem kaptok.

JÚNIUS

Minden fontosabb a mezőgazdaságnál

Újra elhalasztották a támogatásokról szóló kormányrendelet meghozatalát. Közben kiszivárgott, hogy az agrártámogatásokra vonatkozóan újabb megszigorítást fundáltak ki azok, akik három váltásban gondolkodnak azon, hogyan kellene „megfúrni” a parasztot.

A paraszttiltakozás eredményei – Kinek mit hoztak az útzárlatok?

Az őstermelőknek, azoknak, akiknek az állam állítólag legtöbbet nyújt, a néhány hektáros kisgazdaságoknak, melykből legtöbb van – semmit. Pénzt, csupán annak a néhány százaléknak, akik eddig is közel álltak a tűzhöz, akik ilyen vagy olyan módon röpke néhány év alatt tornázták föl magukat a gazdagok körébe.

JÚLIUS

Mennyit fizetnek a búzáért?

Az állam folytatja a régi politikáját: hallgat. Pedig az árutartalékok részére felvásárolandó mennyiséggel, még ha minimális mennyiség is, irányt mutathat a malomiparnak, hogy az általa felkínált ár nem saokkal maradhat le az árutartalékok által elfogadottól.

Az elmúlt héten valaki a kilónkénti 20 dináros árat említette. Az állam részéről tapasztalt hallgatás azonban azt sugallja, ezt az árat nem szívesen adná meg. Állítólag a termelők elégedettek lennének a tonnánkénti 200 eurós árral, ami nagyjából megfelel a 20 dinárnak. Nem hivatalosan a malmosok a 17 dináros kezdeti árral hajlandóak megjelenni a kereslet oldalán.

AUGUSZTUS

Mennyi lesz az árenda?

A gabona rekordszintű árán felbuzdulva a földtulajdonosok néhol holdanként már 200–250 eurót is elkérnek évi bérleti díj címén. Az igaz, hogy a kukorica jelenleg 22 dinár körül alakul, s hogy a búzáért 17,5–20 dinárt lehet kapni, de ez még nem jelenti azt, hogy jövő ilyenkor a gabona ára nem süllyed vissza oda, ahol a 2000-es évek elején volt: 7-8 dinárra.

SZEPTEMBER

Még az elhunytakat is megadóztatják!

Panaszkodik az egyik pirosi földműves: 500 000 dináros adóhátralékról kapott végzést. Hallom, a másik pirosi termelő 700 000 dinárral tozik az államnak adó címén. Közben az elmúlt héten a polgárok megrohanták az adóhivatal újvidéki regionális kirendeltségét. Állítólag 260 000 vajdasági, legtöbbjük újvidéki, adófizetési felhívást kapott tartozásaik kiegyenlítésére, méghozzá kényszermegfizettetés terhe alatt...

OKTÓBER

Sorsdöntő időszakot él az élelmiszeripar

2009-ben, a válság idején az élelmiszeripar jól állta ugyan a sarat, azonban tavaly június óta zűrzavaros piaci körülmények között kell teljesítenie, ami hatással van a globális élelmiszerárakra, s különösen erős nyomást gyakorol a feltörekvő gazdaságokra. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a befektetők egyre inkább ódzkodnak a kockázatvállalástól, illetve mindinkább jellemző világszerte a pénzszűke.

NOVEMBER

Mit ér a szó – ha miniszteri?

A lassan már elmúltnak nevezhető esztendő jó volt. Nemrégen Dušan Petrović mezőgazdasági miniszter szinte lelkendezve közölte ezt az örvendetes hírt, hiszen kielégítő volt a búzatermés, csúcsmennyiségben szállítottunk külföldre, megszilárdult a helyzet a hazai piacon, és az elkövetkező időszakban sem lesz nálunk élelmiszerhiány. A tárcavezető ugyan nem mondta ki, de aki tud a sorok között olvasni, érthette, hogy mindez elsősorban a minisztérium sikere, hiszen a dicsekvése során egy szóval sem említette meg a parasztokat.

DECEMBER

Ismét belenyúlnak a paraszt zsebébe!

Milliárdok a traktorregisztrációból

A traktorok regisztrációja hálás téma. Azok, akik kitalálták, hogy az egyszer már bejegyzett mezőgépeket újra kell jegyeztetni – pénzre, sok pénzre számítanak, hisz több százezer traktor, kombájn, kapcsolható eszköz újrajegyeztetéséből milliárdok folynak majd be a feneketlen hordóba, a meglékelt költségvetésbe... De ez még nem minden. Ügyes poltikusaink tőkét szeretnének kovácsolni abból, hogy a parasztokat a választások küszöbén ismét megfejik. Persze okosan kell beállítani az ügyet: Kívülről úgy kell kinéznie a dolognak, hogy a gazdákkal „jót” tettek, hisz az elsődlegesen bejelentett évenkénti regisztráció helyett „csak” egyszeri, azaz tartós regisztrációval vágják meg őket...