Mire képes ma Amerika?

A HATALOM ÉS STABILITÁS ÁRA – Mi lesz a „világ bankárából és csendőréből”?

Az afganisztáni megtorlás így az Egyesült Államok történetének leghosszabb háborújává vált, és noha szinte semmiféle ellenség nem látható a horizonton, a közvetlen költségek félezer milliárd dollárra rúgnak, a járulékos kiadások pedig számlálatlanok.Ha ehhez hozzáadjuk az iraki megszállás háromszor akkora árát és adatait, akkor nem nehéz rádöbbenni, hogy a tíz évvel ezelőtt még egyedül talpon maradt szuperhatalomnak számító ország nem képes sikeresen és hatékonyan megbirkózni a saját maga szabta feladattal, ha hatalmi rétegei nem hajlandók viselni a hatalmi pozíció terhét. Korábbi, a két egyidejű háborút elindító elitje meggondolatlanul vékony jégre csalta az országot a felelőtlen adócsökkentésekkel, miközben erejét és stratégiai képességét meghaladó kalandba merészkedett.A második világháborúból az USA hasonló, vagy még erősebb pozícióval került ki, mint a hidegháborúból: csakhogy akkor a fél világ romokban hevert, a potenciális vetélytársakkal együtt. A kommunizmus megbuktatásakor az amerikai elit veszélyes tévhitbe ringatta magát azzal, hogy azt hitte, minden kommunista államnak befellegzett, Kínát beleértve. Az egyértelmű ellenség vagy vetélytárs letűnésével a politikai vezetés képtelenné vált áldozatra érdemes célt kivetíteni az üzleti élet vezetői elé, maradt tehát a végtelen profithajhászás mint eszmény, ami a dolgok természetéből eredően minden más megfontolást maga alá gyűr. Még az örökösnek kikiáltott terrorizmus elleni háború prófétái sem fogták áldozatra a nemzetet, amely most meghökkenve figyeli, hogyan válhat semmivé a „mindenható” hatalom.A világ többi része – amely számára az Egyesült Államok stabilizáló ereje mindeddig biztonságot nyújtott, ellenségből szövetségest kovácsoló önzetlensége pedig a béke útját egyengette – most szintén döbbenten figyelheti, mennyire képtelenek megérteni a jobboldali elnökjelöltek hazájuk küldetését, és annak mára alaposan megváltozott globális körülményeit. Álljon itt egy-egy példa erre a két vezető konzervatív jelölt „aranyköpéseiből”!Herman Cain, a fekete bőrű pizzamilliomos lezserül kijelenti: „Aki nem gazdag, vessen magára! Szerezzen magának munkát és gazdagodjon meg!” Mintha a pizzaevők milliói közül egyszerre lehetne mindenki pizzavásárló és a pizzasütők vég nélkül gazdagodó tulajdonosa is! Erre a szintre kár is szót pazarolni. Herman Cain pizzamilliomos: „Aki nem gazdag, vessen magára! (Beta/AP) Mitt Romney, a sokgyerekes családokat idealizáló (10-20 gyerekről van szó!) mormon egyházhoz tartozó mérsékelt republikánus ennél „egyszerűbb” ügyhöz próbált hozzászólni a minap. Joe Biden alelnök kínai beszédét bírálva megállapította, hogy Peking egyke-törvénye „borzalmas barbarizmus” – de majd ha ő, Romney lesz az elnök, akkor ezt majd Amerika gyorsan helyrehozza. Azt persze nem mondta, hogy milyen módon. Azt sem fejtegette, hogy ha Kínában nem lenne négy évtizede érvényben ez a diktatórikus parancs, akkor ma már a Föld minden második lakója kínai lenne, akik esetleg arra is kényszerülhetnének, hogy ököllel harcoljanak az élelemért egymással és mindenki mással.Ez csak két nevetségesnek tűnő anekdota arról, mennyire nem érti az amerikai elit, hogy a világhatalmi pozíció megtartásához és a racionális feladatok végrehajtásához áldozatokra van szükség. A második világháború után(!) ez többek között 90 százalékos adókban teljesült ki. Ma a 35 is túlzottnak tűnik, és a hatalmasok legfontosabb követelése a kötelezettségek alóli teljes felmentés.Ez viszont biztos iránytű a hosszú távon egyetlen megbízható világhatalom elsüllyedéséhez – és a globális káoszhoz. Valahol véget kell érnie ennek a menetelésnek.

Purger Tibor | 2011. október 15., szombat

Hozzászólások

gs6432

2011. október 14. 21:25 | #3

KIÁLTVÁNY

Átlagos emberek vagyunk. Olyanok, mint te.

Emberek, akik felkelnek minden reggel, hogy tanuljanak, dolgozzanak, vagy munkát találjanak. Emberek, akiknek családja és barátai vannak. Emberek, akik keményen dolgoznak azért,

hogy egy jobb jövőt teremtsenek, maguk és embertársaik számára. Némelyikük

reformista, némelyikük konzervatív. Néhányuk hisz a változásban, néhányuk

nem. Néhányunk jól definiált ideológiával rendelkezik, néhányunk

apolitikus, de amiről mindannyian meg vagyunk győződve, és ami miatt fel

vagyunk háborodva, az a politikai, gazdasági és társadalmi környezet,

ami körül vesz minket: a korrupt politikusok, üzletemberek, bankárok

között, tehetetlenségben, szavak nélkül hagyva minket.

Ez a helyzet normálissá vált, a mindennapi szenvedés, remény nélküliség. De

ha összefogunk, képesek vagyunk változtatni. Elérkezett az idő a

változtatásra, egy jobb társadalom építésére.

Ezért erősen javasoljuk a következőket:

Egy haladó szellemű társadalom prioritásainak az egyenlőség, szolidaritás,

kulturális szabadság, fenntarthatóság és fejlődés, jólét és az emberek

boldogsága kell, hogy legyenek.

Ezek elidegeníthetetlen igazságok, amiket fent kell tartanunk a

társadalomban: lakhatáshoz való jog, foglalkoztatás, kultúra, egészség,

oktatás, politikai részvétel, szabad egyéni fejlődés és fogyasztói jogok a

boldog és egészségesen élhető élethez.

A jelenlegi kormányzási és gazdasági rendszer nem foglalkozik ezekkel a

jogokkal és sok szempontból akadályozza az ember egyéni fejlődését.

A demokrácia az embereké (demosz=ember, krátosz=állam), a kormányzat

mindannyiunkból áll. De a legtöbb politikai csoport még meg sem hallgat bennünket.

A politikusoknak el kellene juttatni a hangunkat az intézményekhez, lehetővé téve az

állampolgárok részvételét a politikai döntésekben, azon közvetlen

csatornákon keresztül, amelyek a legnagyobb előnyöket képesek biztosítani

a társadalom legszélesebb körei számára, nem pedig azon munkálkodni, hogy

a mi rovásunkra meggazdagodjanak és előrébb jussanak, figyelmüket

kizárólag a főbb gazdasági erőkre összpontosítva, és azokat a hatalomban

tartva.

A hatalom iránti vágy és annak csupán néhány ember kezében való

felhalmozódása egyenlőtlenséget okoz, feszültséget és igazságtalanságot

teremt, ami erőszakhoz vezet, és azt mi elutasítjuk. Az elavult

természetellenes gazdasági modell egy növekvő spirálban tüzeli a

társadalmi gépezetet, mely felemészti magát, néhányakat meggazdagítva, a

többséget meg nyomorba döntve.

Az összeomlásig.

A jelenlegi rendszer akarata és célja a tőke felhalmozása, figyelmen kívül

hagyva a hatásait és a társadalmi jólétet. Anyagi javak elpazarlása, a

bolygó tönkretétele, munkanélküliség és boldogtalan fogyasztás.

Az állampolgárok a fogaskerekei a gépezetnek, melyet a kisebbség

meggazdagodására terveztek, szükségleteink tekintetbe vétele

nélkül. Névtelenek vagyunk, de nélkülünk semmi sem tudna működni, mert mi

mozgatjuk a világot.

Ha egy társadalomként megtanuljuk nem rábízni jövőnket egy az illúziókat

kergető gazdaságra, ami soha nem forgatja vissza a hasznot a legtöbbünk

számára, fel tudjuk számolni a visszaéléseket, amik miatt mi szenvedünk.

Szükségünk van egy etikai forradalomra. Ahelyett, hogy az ember fölé

helyeznénk a pénzt, vissza kéne állítani a szívességet. Emberek vagyunk nem

termékek. Nem vagyok terméke annak a dolognak amit veszek, amiért veszem,

és akitől veszem.

A fent elhangzottak miatt fel vagyok háborodva.

Azt gondolom, hogy megváltoztathatom.

Hiszem, hogy segíthetek.

Tudom, hogy együtt képesek vagyunk rá. Azt hiszem, tudok segíteni.

Tudom, hogy együtt változtathatunk.

Alfonz.

2011. október 14. 21:08 | #2

jól átb.szni a világot

arra

gs6432

2011. október 14. 20:56 | #1

Világforradalom, 2011 október 15

Teljes a hírzárlat?????http://www.e-novine.com/svet/svet-vesti/51683-Globalna-okupacija-poinje-oktobra.html