Amikor a nyúl viszi a vadászpuskát

Hogy a balkáni politikusok arroganciája nem ismer határokat, nem új fejlemény. Azt is tudjuk, hogy a kisebbségi újságírás speciális helyzetben van, definiálatlan közösségi szempontokat kell figyelembe vennie, meg „szolgálni”, jelentsen ez bármit. Ráadásul a kisebbségi közösség tagjai úton-útfélén egymásba botlanak, függhetnek egymástól, ismerik egymást stb. De az, ami a múlt héten történt, elkápráztatott.

Ugyanis vajdasági magyar politikusok oktatták a vajdasági magyar újságírókat!

Addig probléma egy szál se, amíg a Pro Media Civil Szervezet keretében működő Vajdasági Magyar Újságíró Iskola előadásokat szervez a kollégáknak, mint a múltkor, amelyek az EU intézményrendszerével és a közjogi terminológiával foglalkoztak. Ám az már többcolos szöget üt a fejünkbe, ha két politikus tart nekik előadást – és itt most lényegtelen, kik, s milyen politikai szervezetet képviselnek. És még az sem számít, hogy esetlegesen tényleg a szakma szakértői.

Egyszerűen arról van szó, hogy politikus ne tanítson újságírókat. Nem ez a munkája. Szódával még elmegy, ha egyetemen oktat, vagy ha egy nyári táborban úgymond előadást tart saját tevékenységéről, az meg egyenesen természetes, ha sajtótájékoztatót tart, elmegy egy háttérbeszélgetésre vagy interjút ad. De az, hogy újságírókkal, szerkesztőkkel mint tanár lépjen fel a diákkal szemben, az elképzelhetetlen. Másutt. Kínában talán előfordul, de Európa jobbik felében aligha. Gyanítom, hogy a pártújságírókon kívül el sem menne senki egy ilyen fejtágításra, legyen szó az agybiológia törvényi vonatkozásairól vagy a fociról (via sporttörvény). (Van még egy formája a szervilitásnak: amikor a politikus ellátogat a szerkesztőségbe, ahol „elbeszélgetnek az aktuális társadalmi-politikai helyzetről”.)

Vagyis elképesztő szerepzavarról van szó. Már csak lelkileg is: egykori tanárainkkal különleges a viszonyunk, nem fogjuk kritizálni… Ami fontosabb: a funkcióban lévő politikus hatalomgyakorló, az újságíró (vagyis a média) feladata többek közt pedig a hatalom ellenőrzése. Mert a politikus gyakran rossz döntéseket hoz, hanyagul bánik a közpénzekkel, a rokonait segíti, nem a közérdeket szolgálja, hanem a sajátját. Vagy gőze sincs, mi folyik, nem ért semmihez, nem tud semmit, nem is érdekli, csak zsebre vágja a fizetését. A rosszabbik esetben. De az újságírónak éppen az ilyesmit kéne lelepleznie, árgus szemmel figyelve, (ok)nyomozóként, titkosrendőrként… Mármost ha őt azok tanítják, akiknek a munkáját neki kellene figyelnie, ellenőriznie, felborul a már amúgy sem létező egyensúly, hisz a kisebbségi újságírónak voltaképpen politikusok a munkaadói, egyenes ági függőség áll fenn közöttük. De most rá lett téve még egy lapáttal: a politikus az újságíró tanítója. Hovatovább: a nemzet atyja, a népek tanítómestere. De mivel ez Sztálin óta igen rosszul hangzik, a nyugati demokráciákban politikus nem akar tanítani, főleg nem újságírót, nehogy párhuzamot vonjanak.

Nem állítom, hogy az újságírók számára ne lett volna hasznos a két előadás. De efféle ismereteket szakértőktől, könyvekből, az internetről kellene megismerni. Esetleg specifikusan olyan szakot befejezve, amely pl. az EU-joggal foglalkozik. Csakhogy az ilyesmi ma már luxus a médiában, szakújságíró alig akad, az elvárás az, hogy a médiában dolgozó legyen polihisztor. Vagyis reggel sportkommentátor, délben EU-szakértő, este pedig ugráljon a valóságshow-ban.

Ha meg marad ideje, hétvégén tartson kurzust politikusoknak. No de ilyen esetről még nem hallottunk.