Válogatott hulladék

Körülbelül egy hónapja a Fenntartható Fejlődés Központ nevű civil szervezet képzést tartott az újvidéki Banglades (csúf)nevű romatelep lakói számára az egészségvédelmet, a közbiztonságot és az életminőséget javítani hivatott Biztonságban, együtt, a holnapért című program keretében. A projektumot a Belügyminisztérium és az Emberi Jogi és Kisebbségügyi Minisztérium is támogatta. Az interneten megtalálható a program részletes leírása, az ízlésesen megszerkesztett weboldalon olvasható egy jelentés arról, mit tanult meg a műhelymunkába bekapcsolt 40 résztvevő, valamint azt is elolvashatjuk, hogy a főként másodlagos nyersanyag gyűjtésével foglalkozó mind a 60 helybeli család érdekelt az együttműködésben.

Bárki, aki elolvassa a nagyszerűen megírt jelentést, és egy kevés társadalmi érzékenységgel bír, érti és tudja, hogy a telepen lakó romák szemétgyűjtésből tengetik az életüket, és bárki, aki járt a Bangladesben vagy hasonló romatelepen, tudhatja, hogy milyen körülmények között élnek ott az emberek, és hogy a közbiztonságon, valamint az egészségvédelmen csak egy dolog segíthet: ha a telepet porig rombolják, és a helyén emberhez méltó életkörülményeket teremtenek. A képzés semmiképpen sem nevezhető együttműködésnek, a szervezet nevében is előforduló „fenntartható fejlődés” pedig a változatlan nyomort jelölő eufemizmus.

Az egész projekt azonban nem keltett volna nagyobb visszhangot, ha egy internetes portálon nem üti föl a fejét az a hír, hogy a bangladesi romákat arra tanították, hogy a begyűjtött szemét közül mi az, ami mérgező, és mi az, ami emberi táplálékként fölhasználható. A cikk megjelenése után a Fenntartható Fejlődés Központ egyik tagja nyilvános közleményben tagadta, hogy erről lett volna szó, kijelentve, hogy a képzés egyik résztvevője valóban ezt nyilatkozta, ám nyilatkozata a tananyag téves értelmezésén alapult.

Tételezzük föl, hogy igaz, hogy e résztvevő nem jól értette az előadást. Akkor azonban fölmerül a kérdés: ha így félreérthette, valamiért csak megfordult a fejében, hogy esetleg valami, ami a konténerben van, ehető. Tehát minek vesztegetni időt és pénzt arra, hogy tűzvédelemről és mikrobiológiai elemzések eredményeiről beszéljünk, amikor a célcsoport a legalapvetőbb létminimumot sem éri el? Nem lenne célszerűbb a támogatásról szóló jelentés megírása, az előadók honoráriuma és a weboldal szerkesztése helyett egyszerűen ételre, ruhára, a telep lakói lakhatási körülményeink javítására fordítani a pénzt? Vagy ez túl egyszerű megoldás lenne? Esetleg a fejlődést támogató szervezeteknek nem volna miből megélniük? Esetleg munkanélküliként nekik is másodlagos nyersanyagok begyűjtésével kellene foglalkozniuk?

Ha erre a sorsra jutnak is, a képzés oktatói már sokkal korszerűbb technológiával és biztonságosabb körülmények között gyűjthetik a szemetet. Ugyanis a műhelymunka védőfölszerelés használatát javasolja a romatelep lakói számára mindennapi tevékenységük végzéséhez. Mi lesz tehát a projektum következő fázisa? Nem lepődnék meg, ha különlegesen guberálás céljára kifejlesztett munkaruha tervezése lenne.