Szakképzett gyakornokok

Ez az a generáció, amelynek ifjúságát az ösztöndíj- és álláspályázatok böngészése jellemzi. És amelynek tagjai legalább három nyelven beszélnek, általában két magisztrátusuk és egy doktorátusok van vagy lesz hamarosan, minden lehető kurzuson és szemináriumon részt vettek, hogy képezzék magukat és növeljék jövendőbeli esélyeiket, de legkésőbb 30 éves korukra rájönnek, hogy jobban tették volna, ha hagyják a tudományos ambícióikat, és kitanulnak egy szakmát. De ilyenkor általában késő, mert az Y generáció tagjai csak egy dolgot tanultak meg jól: tanulni. A munkaerőpiacon az értékük nulla, mert az egyetemek egyre csak toborozzák és termelik az újabb és újabb – főként társadalomtudományi – szakembereket, akik közül csak nagyon kevésnek sikerül valóra váltani mindannyiuk álmát, az egyetlen lehetséges szakterületen belüli pályát, hogy egyetemi oktatók legyenek, és részt vegyenek a fiatal ambiciózus társadalomtudományi szakemberek további termelésében. Álom ide vagy oda, a valóság az, hogy ezeknek a társadalomtudományi szakembereknek általában egy alig fizetett nyugat-európai gyakornokság a csúcsa valamilyen bürokratikus intézményben, miközben éveik nagy részét vagy valamelyik európai nagyvárosban szűkös lakásokban, több magukhoz hasonló lakótárssal együtt tengetik, vagy otthon, szüleik házában, gyerekkori szobájukban ülnek a számítógép előtt, és álláshirdetéseket böngésznek.

Vitatható, hogy ki a hibás. Maguk az Y generációsok, mert nem látták át a helyzetet, és gondolták át jobban, amikor pályát választottak? Szüleik, mert nem térítették jobb belátásra csemetéiket, ahelyett hogy még egy diploma megszerzésében támogatták őket? Az egyetemek, mert a szemmel látható expanzió és a diplomák elértéktelenedése ellenére fönntartják a rendszert, sőt egyre több fiatalt engednek bejutni a felsőoktatási intézményekbe? A munkaadók, mert lehetőséget sem adnak a fiataloknak, hogy bizonyítsanak, illetve éhbérért dolgoztatják őket három oklevelük ellenére? A társadalom, mert ilyen lehetetlen föltételeket teremtett, és semmit sem tesz, hogy a helyzet megváltozzon?

Az érintetteket vigasztalhatja, hogy máshol sem sokkal jobb a helyzet: a 20 és 30 év közöttiek munkanélküliségének aránya 40 százalékos Spanyolországban, 30 százalékos Olaszországban, 20 százalékos Franciaországban, Nagy Britanniában pedig 2,5 millióan lézengenek. Reményt kelthet az is, hogy látva a 2008-as görögországi egyetemista lázadást, a tavalyi olasz és angol, de akár a szerbiai megmozdulásokat is, valami talán megváltozik hamarosan. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy ezek közül a tüntetések közül egyik sem hozott látványos eredményeket. Addig is talán megéri még egy képzést elvégezni.