Hagyományos különbségek

Egy ilyen társadalmi-földrajzi térségben, mint a miénk, ez elég is ahhoz, hogy a másikat radikálisan „más”-nak lássuk, a „mi” és az „ők” közötti különbségeket esszencializáljuk, és természetesen a „miénket” jónak, az „övéket” rossznak ítéljük. Persze szinte minden nyerhet pozitív is és negatív értelmezést is – az ítélet tőlünk függ.

Szemlélve a „mások” karácsonyát, azt gondolhatjuk, hogy miféle nép az, amelyik egy erdei fa ágát állítja ki Jézus születésének jelképeként, ráadásul díszítetlenül, ajándékokat sem tesz alá, és miféle kinyilvánítása az a szeretetnek, ha karácsonyi dalok éneklése helyett petárdákat dobálnak az utcán. De fordítva is igaz: ha mindenképp negatívan akarunk ítélkezni, a karácsonyfát, az alája tett ajándékokkal együtt Nyugatról átvett, a fogyasztói társadalmat szimbolizáló szokásnak tarthatjuk, a tölgyfaágat viszont egyedi, tiszta vallási jelképnek.

Egy kultúrrelativista azonban mindezt semlegesen is értelmezheti: a fenyő és a tölgy között csak botanikai a különbség, hogy ki van-e díszítve, pusztán esztétikai különbség, ráadásul egy levelét erősen hullató száraz faágra jóval nehezebb ráaggatni a díszgömböket, mint egy örökzöld tűlevelű növényre, arról nem is szólva, hogy a legtöbb pravoszláv családban ott a földíszített fenyő is, csak nem karácsonyfa a neve, hanem újévi fa. A legtöbb magát pravoszlávnak valló család az ajándékozás hagyományát sem hagyja ki az ünnepi repertoárból, csak nem várja meg vele január 6-át, hanem átadja azokat még szilveszter táján. Ami pedig a petárdadurrogtatást illeti, habár veszélyes és hangos szokásról van szó, ha meggondoljuk, szentestén a mézes pálinka hagyományosan nagy mennyiségben történő fogyasztása sem kevésbé zavarja a közbiztonságot és a közerkölcsöt. Ha pedig valaki „csakazértis” hinni akar az ünnepi tradíciók pozitív jelentésében, mind a tölgyfaágat, mind a karácsonyfát gyönyörű ünnepi jelképként élheti meg, az ajándékozást – bármikor is történjen – az egymás iránti szeretet megható kinyilvánításaként, mind az alkoholfogyasztást, mind a petárdadobálást pedig egy illetlen, de valami furcsa módon a karácsonyhoz szervesen kapcsolódó ünneprontásként.

Azt hinnénk, kevés kultúrrelativista terem soknemzetiségű erdeinkben. De tévedünk. Hiszen a munkaadók szakszervezetének adatai szerint a szilveszter és a pravoszláv karácsony között több millió eurónyi hiányt termelt a szerbiai gazdaság a két ünnep összekapcsolásával keletkezett nem hivatalos „téli szünidő” miatt. Ami azt jelenti, hogy a katolikusok sem igen dolgoztak december 31-étől január 9-éig. Sőt, a pravoszlávok sem bánták, hogy Vajdaságban a katolikus karácsonyi ünnepek miatt a téli szünidő egy héttel korábban kezdődött, mint Közép- és Dél-Szerbiában. És egyes liberális szerbek még a pravoszlávok Gregoriánus-naptárra való áttérését szorgalmazzák! Nem csoda, ha a hithű pravoszlávok tiltakoznak. A katolikusoknak is meg kellene fontolniuk, támogatják-e ezt a gyökerektől való radikális elszakadást.