Ünnepi műsor

Tessék meghallgatni a Mestert:

http://www.youtube.com/watch?v=QegIlRr9nhU&feature=related

Elolvasva mindent: tényleg öngól.

Tényleg csapnivaló a színvonal. A bristoli tv közvetíttette az anglikán éjféli misét... Rengeteg az édesség a piacon... Egyébként zöldség lenne. ..A cikk írója női szemmel kicsit depresszívnak tűnik. Beszélgessen sokat emberekkel...

Kedves Pósa Károly: Bravó!

Kedves főszerkesztő úr: Megfontolandó lenne Pósa Károlytól kérni írásokat. Ez az írás egyszerűen sziporkázó, messze meghaladja az eredeti jegyzet szintjét.

Kedves SkarlátbaLTa (EudocimusRuber) vagyis#2 hozzászóló: Köszönöm a jótanácsot! Csakugyan jobban tenném, ha a Jó Pajtást és a Mézeskalácsot olvasnám, mint a szóban forgó jegyzetet.

4- Kicsit belefáradtam mire végigolvastam , nem egyszerű földi halandó számára írott hozzászólás ... ... lehet , hogy én is irigy vagyok azokra akik valóban hisznek abban amit kifelé mutatnak : nem csak karácsonykor - hanem egész életükben úgy élnek , hogy még én is , a " nem vallásos " is tisztelettel hajlom meg előttük ( mert szerintem a vallás lényege az ( kellene , hogy legyen ) , hogy az emberek megbecsüljék egymást , hogy szeretettel forduljanak egymás felé - nem az ájtatoskodás ) ...az , hogy csillogó - villogó csecsebecséket rakunk a fenyőfánkra : csak ráirányítja a figyelmet , kihangsúlyozza , hogy ünnep van ( magyarán ünnepélyessé teszi a hangulatot ...) és persze a környezetünk is így tesz ...de én sok mindenben egyetértek a cikk írójával : Zentán például az utóbbi hetekben sokkal többen lettek öngyilkosok ( vagy csak próbálkoztak vele ) mint egyébként - ami egyáltalán nem biztos , hogy a TV vagy a karácsonyi felhajtás következménye - de tény ...sajnos valóban nem mindenkinek olyan nyugodt , szerencsés az élete ( például , hogy rendes , minket szeretettel körülfogó családja lenne ) , hogy kőkeményen tudjon a hite mellett kitartani , ( igaz , valakinek a megpróbáltatásokban nagyon is segít , elviselhetőbbé válik tőle minden rossz ...) ...azoknak bizony nem sok mindent jelent sem a karácsony , sem akármelyik más ünnep ...

Majdnem nyilvános levél az Ünnepi műsor című pamflet írás szerzőjének és a Magyar Szó szerkesztőinek

Karácsony táján, ha az embernek szerencséje van, és sok a szabadideje, mi mást csinál tesz, mint könyvet, újságot olvas. És az igényes újságírásnak köszönve, régebben majdnem minden család megvette az ünnepi Magyar Szót. Ezáltal – elvileg - élvezhettük a délvidéki zsurnalisztika kínálatát, ami – tisztelet a kivételnek – kívánnivalót mostanság igen erős ellenérzést vált ki a nyájas olvasóból. Főként a téli ünnepek táján, amikor igazán változatos és érdekes, a télapó a Karácsony szellemiségéhez illő publicisztikákat, glosszákat, hírcsokrokat, egyéb műfajú írásokat várnánk el. Ehelyett már az ősz közepétől egy jó ideje azt sulykolják a jámbor délvidéki olvasóba, hogy legyen kisebbrendűségi érzése, mint Rácz Krisztina, „jegyzetírónak”, mert „meghitt” családban él, nem „értékes”, de ajándékokat vásárol készít saját kezűleg szeretteinek. Nem „ünnepi” plázában ég, viszont „hangulatos” családja körében várja be az év legörömtelibb napjait. Mert mi van akkor, ha valakinek egyszerűen csak normális a családja, ha a családtagoknak hasznos ajándékokat vesz, ha nem lázban ég? Valószínűleg ő is 24-én délelőttig dolgozik, gyorsan bevásárol, otthon főz egy vacsorát, valamelyik családtagot pedig megkéri, hogy díszítse föl a fát, és eszébe sem jut, hogy harcos nihilizmusából fakadóan, kiüresedett lelkének összes szennyesét, butasággal elegyítve a bácskai-bánáti magyar olvasóközönség elé tárja.

Mikor Rácz Krisztina „jegyzetíró” a televízió reklámai miatt rázza az öklét, akkor már valami gyanús. Aki televízión szocializálódik, stresszel, stresszel és harmadszor is csak stresszel az a csatornák szutykán elcsúszva szép nagyot rúg egész közösségünkbe – bizonyítva szociális antropológiából (!) par exellence elsajátított megfellebbezhetetlenségre szagló tudását – amit, ha szerencsénk van nem fog megosztani a vajdasági magyar olvasókkal lévén, hogy saját bevallása szerint a „kollektív emlékezetünk” is foglalkoztatja. (Életrajzi adatai között üdítő azt olvasni, hogy sokoldalú „jegyzetírónk” otthonosan mozog az ifjúságszociológiában, és a „nemzeti kisebbségek kutatása” is csiklandozza. Mármint akkor, amikor éppen nem önmagával van elkeveredve.

Mert ha valaki kicsit is ad az emberek közötti kapcsolatokra, akinek valamelyest még számít a család, a szeretet, az odaadás és mindama morális érték, amit ez a saját elidegenedésébe belefonnyadt „jegyzetíró” soha meg nem fog érteni: nos, AZ a normális. Aztán elkezdjük nézni olvasni a Karácsonyt epébe mártott tollal fikázó „jegyzetírót”, mert más, jó íráskészséggel megáldott újságíró, közíró, költő vagy irodalmár nincs a Magyar Szóban?

Dehogy nincs.

És azt látja a jámbor olvasó, hogy minden csak egy fenenagy tagadás, módfölött zavaros handabanda, ami nem üti meg egy vasárnapi anarchista tacepao színvonalát se. Jó, ha végre - csupán meghatott pityergése után - leközli valamelyik polgárpukkasztásra szakosodott megfáradt blog. Mert ez van, ha egy Rácz-féle normális családban esetleg a karácsonyi összejövetelen rosszkedvű valamelyik családtag, vagy a rokongyerekek idegesítőek, ezért a karácsonyi hangulat nem túl szívmelengető. Így érez az, akinek nincs kivel összejönnie Karácsony táján, nincsen családja, rokona, nincsenek barátai, akikkel együtt ünnepelhetne. Tény, hogy a téli ünnepek táján több, az önmaga énképét is baltával faragó egyén abban éli ki magát, hogy „jegyzetíróként” a szerkesztőség biztos távolságát és télapói karácsonyiakolmelegét kihasználva odamondogat a hitében, hagyományában és esetleg magyarságában tényleg megrendült szegény olvasónak, hátha Rácz „jegyzetíróhoz” hasonlóan többen érzik magányosnak magukat. Részben ezért van az, hogy tényleg nincs rendben valami azzal, aki nem átszellemülten dalolja a Mennyből az angyalt a szerettei körében!

És a legnagyobb taburól még nem is szóltam: Mi történik akkor, ha valaki nem vallásos? Még ilyenkor, karácsonykor sem? És még illendőségből sem hajlandó elmenni az éjféli misére, a saját édesanyja pap meg kántor által celebrált temetésére – minek fagyoskodjon végig két órát, hogy arról halljon, amiben nem hisz?! Vagy néhanapján muszáj úgy tenni, mintha még nem veszett volna ki belőlünk minden emberi jó érzés? Hiszen az igazság az, hogy kimondva vagy kimondatlanul, a hit, a vallás még mindig az életünk része. Még az ateistáknak is. (Hamvas)

Persze vannak olyanok, akik máig utolsó kozákrohamot vezénylő partizánokként, kibontott ingben a barikádokon képzelik magukat azzal, ha át nem gondolt marhaságokat irkálnak, és a nagy többséget tudatosan provokálják. Krisztina szomorú hírem van: ez mára már kevés. „Meglehetősen szelektíven” kiválogatott már a történetírás néhány szánni való hülyét, ’68-as párizsi stricit diákot, szép reményű maoistát, betegen köhécselő punkot, vagy a posztmodernitásba, meg saját pozőrségébe dermedt múmiát. Ilyen szépen bedöglött a libertinus eszmerendszer, a kufárkurzus, és sokaknál éppen most esik le a tantusz, hogy valami egészen más következik.

De Éppen ezért mára egyre több az olyan honfitársunk, aki egész éven át minden napot erős és tudatos hittel él meg, és aki valóban egész advent ideje alatt Krisztus születésére készül.

Önnek, meg a hasonló képen vélekedőknek tényleg marad a látvány, hogy az újságokban, a tévében gyönyörű a karácsonyfa, csillognak a saját készítésű díszek a tündöklő gyertyafényben a Kisjézus születésnapján. És észreveszik, ha a legtöbb fenyő műanyagból van, és a kínai boltban vásárolták, ugyanott, ahol a díszeket. Azt viszont nem, hogy a műanyag fa, és a szegényes bóvli ajándék mögött is ott van valami, amit jobb szó híján szeretetnek hívnak. A Kisjézus pedig egyre jobban kimarad az Önök életéből (helyette – ugye? - ott a Télapó, aki mégiscsak viccesebb figura, és a tévében is több mese szól róla).

Már csak ez az egy gondolata (?) megérne egy hosszabb misét. Minősíti vele önmagát, de ami szomorúbb: a Magyar Szót, egyetlen napilapunkat is.

A szerkesztőknek pedig üzenem, hogy megfontoltabban, a magyar közösségünket szolgálva tegyék a dolgukat. Ne akarják a Magyar Szó szerkesztéspolitikáját olyan ficamodott értékrendűvé silányítani, ami ellene van az itteni magyar emberek nagy többségének véleményével, elvárásával.

Hogy Önök miatt se kelljen szégyenkezni. Ahogy az előttem beírogató két flótás, meg az Ünnepi műsor c. „jegyzet” miatt teszem.

Hogy pontosan idézzek:

„Mert a dolgok könnyen a visszájára fordulhatnak: ha valamit nagyon erőltetnek, könnyen megtörténhet, hogy köszönjük, nem kérünk belőle.”

Pósa Károly

egyezek a kettessel, talán TukacsTnek más lapot kellene olvasnia

Olvasd a Jó Pajtást, meg a Mézeskalácsot, ha a Magyar Szó magas neked.

Mi a csuda baja van a "meghitt", "értékes", "hangulatos" jelzőkkel?

Megint egy tökéletes összevissza zagyvaság ettől a szerzőtől. Jobbra indul, balra tart, minek a hit, de minek a Télapó stb. Ahogy ő maga írja: nagyon idegesítő tud lenni egy ilyen sefüle-sefarka jegyzet.És hogy még egyszer idézzem a szerzőt: kedves Magyar Szó, "köszönjük, nem kérünk belőle"! Mármint olyan cikkből, amelyik kigúnyolja a "Mennyből az angyalt is".