Negyvencentis Kánaán

A londoni Open Europe szervezet az idén is összeállította az ötven legértelmetlenebb terv pénzelését vállaló uniós támogatás lajstromát. Mint tavaly, ebben az esztendőben is egy magyar megvalósítás vitte el a pálmát. Pedig kevesen gondolták volna, hogy a 2009-ben 130 ezer euróból épült, (az alpolgármester indoklása szerint) pénzhiány miatt mégis csak térdmagasságig emelkedő Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kilátó ideája túlszárnyalható. S mégis! Egy nógrádi falucska 411 ezer eurót kapott a kutyafitneszközpont hidroterápiás futópadjának továbbfejlesztésére. Mint kiderült, nemhogy az ölebek kényelmét szolgáló futópad nincs Drégelypalánkon, de még fitneszközpont sem.

A magyarokon kívül azonban nagyobb „kutyák” is kaptak támogatást Brüsszelből. Az Európai Parlament ötmillió eurót fizetett ki egy bérautócégnek, hogy Strasbourgban limuzinnal fuvarozza a képviselőket; tiroli gazdák pedig, mint szamár a füleket, pénzt kaptak arra, hogy „érzelmileg szorosabban kötődjenek a vidékükhöz”. Továbbá: a svéd király – aki évi ezer koronáért bérel egy farmot – mezőgazdasági támogatásban részesült 1,6 millió euró értékben, a birtok üzemeltetését végző, amúgy veszteséges vállalaton keresztül. Károly Gusztáv mögött az alattvalók sem szerettek volna lemaradni: két malmői halász azért kapott félmilliós donációt, hogy hajóit bezúzza, és felhagyjon a tevékenységgel. Az első követelésnek eleget tettek ingyen is, a pénzen pedig más szabályok alá eső kisebb hajókat vásároltak.

Mindezek tekintetében mulatságos Barroso és Van Rompuy elszontyolodott tekintete. Azért is, mert tavasszal szinte ugyanazzal a szalagcímmel jelentek meg az európai napilapok, mint a héten: Az unió pénzügyi stabilitása forog kockán. (Megszokhatták volna már a „gyűrődéseket”.) Csakhogy most nem Görögország, hanem Írország Európa nagybetege.

Napokig ellentmondó hírek érkeztek arról, hogy Dublin tárgyal-e az unióval és a Nemzetközi Valutaalappal egy esetleges mentőcsomagról, avagy sem, s ha igen, akkor a pangó államkassza miatt csak féléves időtávlatra tervező ír költségvetésre fordítják a segítséget, esetleg a tántorgó, immár két éve állami kezelésbe vett bankoknak nyújtanak támasztékot vele. Ha így, ha úgy (az utóbbi segítési mód a valószínűbb), a szigetországiak kiszolgáltatják magukat a valutaalap és a monetáris unió végrehajtóinak.

Brian Cowen miniszterelnöknek azonban nem sok választási lehetősége maradt, hiszen ha buknak a (2008-as év előtt a lakáshiteleken terebélyessé hízó) bankok, akkor dől az ingatag költségvetés, vele pedig a mindössze három fős többségben levő Cowen-kormány. Adócsökkentést pedig nem szívesen alkalmaznának, hiszen a '90-es évek ír csodája az alacsony adószint fenntartásában leledzett. Akárhogyan tekintenek is a mentőövre, legyen az a „bankrendszer konszolidálása” (Patrick Honohannek, a központi bank kormányzójának szavajárásával) vagy a költségvetés kiigazítása 50–70 milliárd euróval, tehát a megnevezéstől függetlenül az írek az ország függetlenségének elvesztéséért aggódnak. A nyugdíjasok pénze már így is a bankok áldozatává vált, hiszen 2008-ban a kormány az állami nyugdíjalap eszközeiből vásárolta fel a csődbe jutott pénzintézeteket... S mivel Dublin az eurorégió tagja, Írország megsegítése – a válságból alighogy kilábalt országok ellenkezésének dacára – Brüsszel érdeke is, a csütörtökön kezdődött tárgyalások hátterében tehát a kölcsönös függőség áll.

S ha az ír veszedelem nem volna elég kihívás az uniónak, ott a „házi” költségvetési vita is. Az Európai Parlament a jövő évi büdzsé meghatározásakor a tavalyi arányokhoz mérten 6 százalékos növekedést javasolt a kiadási tételek között. Ezt a felvetést fúrta meg 12 tagország – zömében nettó befizető, Hollandiával és Nagy-Britanniával az élen –, amely 2,9 százaléknál magasabb emelést ördögtől valónak tart. Ebben az esetben jövőre elspórolnák az Európai Külügyi Szolgálat, egy nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor, valamint a bevándorlók és menekültek ügyének egységes kezeléséért felelős Stockholm-program finanszírozását. Miután az uniós intézményeknek nem sikerült megállapodásra jutniuk (szinte úgy tűnt, előbb érkezik meg Emmett doki és Marty fiú a jövőből, semmint hogy a Parlament a Tanáccsal kiegyezzék), az állam- és kormányfőkön a sor, hogy a december 16-ai fórumon megoldást találjanak. S ha már minden veszni látszik, jöhet Orbán Viktor. Mert lehet, hogy a jövő évi magyar elnökségre marad az aktívák és passzívák, s vele együtt az Európai Unió egyensúlyba billentése.

Csak nehogy Orbán miniszterelnök úrnak is arra szottyanjon kedve, hogy „negyven centiméteres magasságból” szemrevételezze Európa problémáit!